Maffiatörténelem, magyar módra

Számtalan levelet olvastam már, amelyekben a kisemmizettek, mintegy, az utolsó szalmaszálba kapaszkodván, politikusok védõszárnyai alá menekülnek. Azt gondolják, ha máshol nem, itt biztosan oltalomra, segítségre, igazságra lelnek. Kár, hogy nem tudják, a politikusok örökké csak ígérgetnek, fenntartva a tisztesség látszatát, aztán minden marad a régiben. Meg aztán, közös nevezõre került itt rabló és pandúr is, egy célt szolgálván, kiárusítani a Hazát. Még jó, ha a panaszt tevõ, épp bõrrel megússza. Hiszen holló a hollónak nem vájja ki a szemét. Az írásaimban már többször idézett Riskó Judit, családja biztonságáéért, még az egyik legfõbb közjogi „méltóságot”, a magyarországi miniszterelnököt is megkereste. Bizonyára nem tudta, kecskére bízta a káposztát. Gondjait olyan idegennel osztotta meg, aki szintén a mi zsebünkbe nyúlkálva építi fel saját birodalmát. Talán pont annak segítségével is, aki ellen védelmet kér.
„Gyurcsány Ferenc
Miniszterelnök Úr
Tisztelt Miniszterelnök Úr!
Egyszerû állampolgárként szeretném segítségét és megértését kérni egy látszólag „családi ügyben”. Meggyõzõdésem, hogy az a helyzet, amelybe családunk került, messze túlmutat egy 21 tagú család kálváriáján. Családunk életét megkeserítõ és teljes mértékig befolyásolni tudó, évekig körözött bûnözõ - a körülötte mozgó és õt szolgáló „katonák” segítségével – az egész társadalomra veszélyes. Fõ tevékenységük a politikusok, közéleti személyiségek, „számukra ígéretesnek” számító üzletemberek megfigyelése, „becserkészése”, majd zsarolása. (Portik egyik embere mondta nekünk: ”unja már, hogy napokat, órákat kell állnia különbözõ emberek háza elõtt és azt figyelni, ki, kivel, mikor megy haza, mit csinál magánéletében!”)
Több évvel járnak elõttünk, tervszerûen cselekednek, kihasználva az emberek jóhiszemûségét, tapasztalatlanságát.
A mi családunk terrorizálása, megfélemlítése, zsarolása csak afféle „ujjgyakorlat”, mellékes, szinte örömet okozó tevékenység Portik Tamásnak, ezzel is mutatva emberei elõtt, hogy neki semmi és senki sem szent, az õ szívében, olyan, hogy hála, szeretet, ragaszkodás, nem létezik!
Bárkin átgázol, még a gyermekei hozzátartozóin is, akik éveken át segítették, mégha áttételesen is. Játékszer számára mindenféle emberi érzés, minden ember, legyen az 2 éves gyermek, vagy akár 83 éves dédszülõ! Háromgyerekes anyaként, és négyunokás nagymamaként kérem segítségét. Gyönyörû, okos, mûvészpályára készülõ /balett mûvész/ - ma már kétdiplomás - lányunk került az évek folyamán olyan helyzetbe, amely megpecsételte egész családunk sorsát. Portik Tamással (sajnos a második kislány születése elõtt tudtuk meg, hogy bûnözõ!) kialakult titkolt kapcsolatából – egyedülálló anyaként - született négy kisgyermeke, 4 év alatt, 24 évesen, négy kisgyermek édesanyja volt már! (Ma is még csak 28 éves.)
Saját életünkben tapasztaltak alapján állíthatom, hogy ma ott tartunk, hogy Portik Tamás, az általa kialakított és számára bevált, törvényen kívüli, és feletti életvitelével, agresszív, gátlástalan személyiségével, bármilyen erõszakos cselekményt elkövethet, büntetlenül. Hivatalos szervek és „sztár ügyvédek „segítik abban, hogy minden felelõsségre vonás alól ki tudjon bújni, az ellene folyó eljárások elévülés miatt megszûnjenek. A rendõrség, számunkra érthetetlen módon, nem találta 8 évig, pedig a „legkeresettebb” volt, miközben Budapesten élt, társaival tartotta a kapcsolatot, négy gyermeke született, orvoshoz járt, tovább irányította „katonáit” és kétes ügyeit. Mi egy olyan, sajnos súlyos lelki sérült, téveszmékkel, személyiségzavarral küzdõ bûnözõ terrorjától, zsarolásától, életveszélyes fenyegetéseitõl szenvedünk, akitõl a rendõrség, bíróság törvényes eszközökkel nem tudja (?) megvédeni sem a lányunkat és négy unokánkat, sem a családunkat, pedig reakciói, cselekedetei teljesen kiszámíthatatlanok. Kizárólag Portik Tamás döntésén múlik a lányunk, a gyermekei és a mi életünk, vagy halálunk! Többször korlátozta lányomat és a gyermekeket szabadságában, bezárva tartotta õket. 1999-ben, 6 hétig engem is bezárva tartott a lányommal és 2 kislány unokámmal együtt, mert azt állította, hogy meg akarják ölni a kicsiket!
2004. június 16-án eltûnt a lányom és vele együtt a gyerekek. A lányomat lehetett még néha látni testõrök kíséretében, de a gyermekeket nem látta azóta senki a családból.
A rendõrségi nyomozók azt mondták, meg van kötve a kezük, addig, amíg nem folyik vér, nem tudnak Portik úr ellen tenni semmit, mert a 8 éves bujkálása miatt, az ellene felhozott vádak elévültek (olaj- ügyek, robbantásos merényletek, védelmi pénzek szedése, zsarolás). Ma már az Energol, ContiCar perben a neve sem szerepel, a rendõrség nem körözi, így ez pedig, szerintük, egy családi ügy! A rendõrség szerint tudomásul kellene vennünk, hogy ma Magyarországon jogszolgáltatás folyik és nem igazságszolgáltatás. Hiába tudják, hogy mi állunk az igazság oldalán, a bûnözõk, az ügyvédek és a jogszabályok mögé bújva, elkerülik a büntetésüket, sõt minket riogatnak azzal, hogy majd bajba kerülünk, ha bejelentést teszünk!
A bíróságon folyó, a minket ért életveszélyes fenyegetések miatt indult szabálysértési eljárást is lezárják, mert egy olyan ember, akirõl 8 éve nem tudják, hol van, az nem büntethetõ!
A bírónõ azt tanácsolta, tanuljunk meg ezzel a helyzettel együtt élni, szokjuk meg, hogy életveszélyesen fenyegetnek minket, törõdjünk abba bele, hogy lányunk és négy unokánk eltûnt, ne keressük õket. Tûrjük azt, hogy Portik Tamás fenyegetõ magatartásával, zsarolással folyamatos pszichikai kényszer alatt tartja családunkat, nem kímélve még a 82 éves orvosprofesszor dédnagypapát sem! A bíróság tudomásul veszi, hogy egyetlen beidézett - az idézést szabályosan átvett – tanú sem jelenik meg, több alkalommal. Kísérletet sem tesznek arra, hogy Portik Tamás, akinek idõközben lett állandó bejelentett lakcíme, új személyi igazolványa, megjelenjen a bûntetõ eljárás során. Tudomásul veszik, hogy a megbízott ügyvéd sem jelenik meg, és lezárják az ügyet, bár a mi állításainkat senki sem cáfolta meg! Nevetséges színjátékot folytatnak, igazságszolgáltatás címén!
Ez a hozzáállás még nem is annyira szörnyû, mint az, amit hivatalos helyen kaptunk, hogy fogadjunk bérgyilkost és lövessük le Portik Tamást. Velünk tehet bármit Portik Tamás, mi egy pillanatra sem tudjuk elfelejteni, hogy az unokáink apja, soha nem lennénk képesek a vesztét kívánni, csak a gyógyulását szeretnénk, és azt, hogy megtisztulva, bûneit vállalva, egészségesen fel tudják nevelni, lányunkkal, a gyermekeiket. A civil szervezetek, családsegítõ szolgálatok, gyámhivatal teljesen tehetetlenek, nem tudnak segíteni, több esetben megfenyegették az ügyintézõt, õk is védtelenek ezekkel az emberekkel szemben! Nem is kívánhatjuk, hogy a mi lányunkért, unokáinkért kockáztassák saját és családjuk biztonságát, nyugalmát. Eleinte azt gondoltuk, hogy egy személyiségzavaros, kóros hazudozó az unokáink apja, aki azzal hõzöngött, hogy õ kikkel áll kapcsolatban, kik vannak a markában, ki hány perc alatt hívja vissza. Mi, amolyan "illetékesnek" tekintettük, mert nem volt ahhoz elég fantáziánk és nagyon naivak voltunk, hogy arra gondoljunk, hogy egy 8 általánost végzett, nevelõintézetben nevelkedett, javítóintézetet, fiatalkorúak börtönét megjárt ember, politikusokkal, "híres" emberekkel, bankárokkal állhat kapcsolatban. "Tárgyalhat" mûködõ parlamenti képviselõkkel, „fontos” ügyekben kíváncsiak a véleményére, nem gondoltuk, hogy ez igaz lehet, õszintén mondom, fel sem merült bennünk, hogy ilyen könnyen bedõlnek egy ilyen – bár okos – szélhámosnak. (Nekünk nem volt választásunk, mert a 17-18 éves gyönyörû, okos, mûvészpályára készülõ, minket szeretõ, de a világ dolgaiban tapasztalatlan lányunk került a hálójába. Nekünk nem volt választásunk attól kezdve, hogy elsõ kisunokánk fogantatásáról tudomást szereztünk és ezt Portik Tamás is tudta.)
Mi ezt nem hittük el, bár nem nyomoztunk semmi után, olyan hihetetlen volt, hogy úgy álltunk hozzá, hogy egyik fülünkön be, másikon ki. Félre tettük elõítéleteinket, kinyújtottuk a kezünket egy olyan embernek, aki, mint egy kaméleon, a szerint változik, kivel áll szemben. Mindenkinek azt mondja, amit az hallani akar, ez egy vele született képessége lehet, az agresszivitás és gátlástalanság mellett!
Ma már mindent elhiszünk, amiket mondott, mert tapasztaljuk, hogy a bûnözõknek van bíróságuk, önkormányzatuk, gyámhivataluk, sztár-ügyvédek hada szolgálja õket, a rendõrséggel pedig közvetlen kapcsolatban állnak, nem is kell kérniük az információkat, a rendõrség emberei, kérés nélkül állnak rendelkezésre! De miért?! Ezt jó lenne
tudnunk! Mi egy olyan bûnözõ karmai közé kerültünk - lányunkon és unokáinkon keresztül -, akit 8 évig nem tudtak /?/ elfogni sem Magyarországon, sem az Interpolon keresztül. Konspirálva ugyan, de viszonylag szabadon járt-kelt - végig Budapesten és környékén - ez idõ alatt ez a fiatalember, de mi olyan félelemben és pszichés terror alatt éltünk és élünk, hogy csoda, hogy ki tudtunk törni ebbõl a helyzetbõl, de nagy árat fizetünk ezért! Folyamatosan életveszélyesen fenyegetnek minket, unokáinkat, lányunkat eltûntette, kétes üzleteibe bevonta Portik Tamás, zsarolási eszköznek tekinti szeretteinket, velünk szemben!
A mi tragédiánkban szerepet játszik az, hogy 6 és fél évig, az unokáinkkal kapcsolatban minden erkölcsi és anyagi felelõsség minket terhelt, akár akartuk, akár nem! Nem kérdezte tõlünk senki, hogy bírjuk-e szívvel, lélekkel a négy kisunokánk nevelését, lányunk gyógyíttatását, menekítését ebbõl a helyzetbõl. Amikor már Portik Tamás úgy érezte, hogy a markában vagyunk, a szoros érzelmi kötõdés miatt, kiderült, mire kellünk neki és az is, hogy a gyerekek is csak eszközök a számára, érzelmileg nem képes kötõdni senkihez! Tudomásunk van arról, hogy most sem él együtt a lányunkkal és a gyerekeivel. Törvényes feleségétõl származó fiát is elvette az édesanyjától, bûnözõvé nevelését, gyámok segítségével, Portik vette a kezébe.”
Itt egy pillanatra megszakítom Riskó Judit, Gyurcsányihoz írt levelét. 2002-ben jelent meg „Az ellopott rendszerváltozás” címû könyvem. Ott, a Tasnádi Péterrel (T.P.) készült interjúban szóba kerül Portik Tamás másik fia, a nevelt gyerek, Detkó Elek is. Most ezt a részt idézem a könyvbõl:
„Lakatos Pál (L.P.): Igen ám, de 1998-ban kormányváltás történt Magyarországon, s Boross Péter miniszterelnöki fõtanácsadó javaslatára, Pintér Sándor lett a belügyminiszter Magyarországon.
T.P.: Ez az én tragédiám. Sokan figyelmeztettek akkor, hogy jobb lenne, ha eltûnnék, ha három-négy évig nem tartózkodnék Magyarországon, mert itt rossz világ lesz, és engem biztos majd eltakarítanak az útból, letartóztatnak. Akkor azt mondtam mindenkinek, ez lehetetlen, mert én nem csináltam semmit, és nem akarok elmenni. Állok elébe a gyanúsításoknak, és majd tisztázni fogom magam. Hibáztam, most már én is tudom, hogy nem lett volna szabad itthon maradnom.
L.P.: Közben más dolgokat is önre akartak bizonyítani. Volt Magyarországon egy förtelmes gyilkosság, megölték a sajtócézárnak nevezett Fenyõ Jánost, és – szintén a jegyzõkönyvbõl olvastam – egy Detkó Elek nevû tanú arról beszélt a tárgyaláson, hogy arra akarták õt rábírni, vallja azt, hogy önnek szerepe volt Fenyõ János meggyilkolásában.
T.P.: Rá is bírták. Detkó, hamis tanúvallomást tett a rendõrségen, elmondta, hogy én voltam a Fenyõ János médiavállakozó ellen elkövetett merénylet egyik felbujtója. Késõbb aztán Detkó elment az ügyészségi nyomozóhivatalba, és ott felfedte, hogy hamisan tanúzott ellenem. Azt is elmondta, hogy erre a rendõrök kérték meg, azért, hogy engem komoly bûncselekménnyel lehessen megvádolni. Elõször gyanúsítani, majd megvádolni, s így egyszer s mindenkorra elintézik a sorsomat, soha többet nem kerülök ki a börtönbõl. Detkó Elek, ezt a vallomást megtette, majd visszavonta. Egyébként mások is tettek ilyen jellegû vallomást, tudomásom szerint, hiszen az ügyvédem bement az ügyészségi nyomozóhivatalba, és kikérte a vallomásokat.
L.P.:…valamelyik tárgyaláson ön azzal vádolta a Magyar Köztársaság belügyminiszterét, Pintér Sándort, hogy maffiózókkal meg akarta öletni önt.
T.P.: Annyiban kell csak helyesbítenem, hogy én nem vádoltam Pintér Sándort ezzel, én azt mondtam a bíróságon, a tudomásomra jutott, vannak olyan személyek, akik azt állítják, hogy Pintér Sándor meg akart öletni engem. Ezek a tanúvallomások a kezembe kerültek, hiszen ezek az illetõk megkeresték az ügyvédemet, dr. Szikinger Istvánt, és közölték vele, hogy õk errõl tudnak információkkal szolgálni. Szikinger úr azt mondta, tegyenek nyilatkozatot, közjegyzõ elõtt, a közjegyzõ hitelesítse, hogy õk ezt saját akaratukból, egyedül, minden ráhatás nélkül mondták el. Megtették, mind a négyen. Ezek után bejelentettem ezt a bíróságon. Én nem jelentettem fel Pintér Sándort, nem vádoltam, én azt mondtam csupán, tudomásomra jutott, hogy van egy személy az országban, aki történetesen Magyarország belügyminisztere, aki meg akar gyilkoltatni engem. Négy különbözõ személy állítja, akik nem ismerik egymást, és ugyanazt állítják. A bíróságon is elmondták mindezt, annak ellenére, hogy a bíró figyelmeztette õket a hamis tanúzás következményeire. Ha a hatóság elõtt egyenlõek lennénk, minden állampolgár azonos elbírálás alá esne, akkor Pintér Sándor már réges régen nem lehetne belügyminiszter, Pintér Sándornak régen elõzetesben kellene ülnie, és várnia a megérdemelt ítéletét, ha bûnös. Ha nem, akkor õt is ki lehet engedni a három-négy év utáni elõzetes fogvatartásból.
L.P.: Mondja, amikor ilyen mondatok elhangoztak a tárgyalóteremben, amelyeket az imént idéztünk, megáll a kés a levegõben?
T.P.: Meg bizony, mindenki meg volt döbbenve. A bíró szorongott, meg sem akarta hallani, hiszen ez nem tartozott szorosan az ügyhöz, és a bírónak vezetnie kell a tárgyalást. Én pedig azt mondtam a bíró úrnak, legyen szíves, adjon helyt ezeknek a tanúvallomásoknak, hiszen az ok-okozati összefüggés alapján feltételezhetõ, hogy esetleg bizonyságot nyer, hogy igen is, Pintér Sándor el akar tetetni láb alól, fizikailag is. És amennyiben ez bizonyosságot nyer, akkor meg tudja állapítani a bíróság, hogy ez az egész ügy koncepciós eljárás. Sajnos, a bíró úr a végén azt állapította meg, hogy ezek a tanúvallomások nem bizonyítják meggyõzõen, hogy a gyilkosságra való elõkészület megvalósult-e vagy sem.”
Döbbenetesek ezek a mondatok. A börtönben több évet töltõ, számtalan kétes üggyel meggyanúsított, egykor önmagát az alvilág vezéralakjának hirdetõ Tasnádi, azt mondja a bíróság elõtt, a tanúk meg közjegyzõ elõtt bizonyítják, hogy az akkor éppen belügyminiszter Pintér Sándor, meg akarta öletni õt. Ugyanerrõl az emberrõl, bírósági tárgyaláson, egy önmagát olajszõkítõnek nevezõ ember, Nógrádi Zsolt állítja, hogy tömérdek pénzt vett át az olajmaffiától. Mondom, egy belügyminiszterrõl beszélek, aki aztán a 2002-es választások után, amikor az ország jelentõs része hitetlenkedett annak tisztaságában, a parlamentben bejelenti, minden szabályos és minden törvényszerû volt. (A miniszterelnök, Orbán Viktor egyetértésével tette ezt.) A bíró pedig, hogy ne kelljen Nógrádi állítását vizsgálni, jegyzõkönyvben rögzíti, hogy Nógrádi Zsolt nem volt olajszõkítõ. Tehát, az olajszõkítõnek bírósági papírja van arról, hogy nem olajszõkítõ. Ha nem a bõrünkrõl lenne szó, azt mondanám, ez aztán kabaré.
De ne feledkezzünk meg Riskó Judit, Portik Tamásról, a család tragédiájáról szóló, Gyurcsányihoz írott levelének folytatásáról.
„A mi esetünkben már nyilvánvalóvá vált az, hogy „nemcsak” egy bûnözõvel állunk szemben, hanem egy elmezavarodott emberrel is. Lányunkat megalázta, tartását megtörte, szinte visszafordíthatatlan „agymosást” hajtott rajta végre. Olyan kényszerítési technikákat alkalmazott, amelyekkel szemben lányunk, aki ítélõképességének már rég átlépte a határát, nem tudott ellenállni egy idõ után, a túlélés reményében azonosulni kénytelen az õt terrorizálóval. Így a gyermekei mellett maradhat, ha kell, akkor „kutyaként”, ahogy Portik Tamás mondta neki. Lányunk mindentõl és mindenkitõl elzárva él, teljesen elvesztette erkölcsi és lelki tartását, gátlástalanul hazug információkat kap a családunkról, szinte elõlünk menekül, sajnos. A családunk orvos tagjai úgy ítélik meg a helyzetét, hogy csak nagyon lassan és szakszerû orvosi kezeléssel lehetne a normális életbe visszavezetni. Testileg, lelkileg, erkölcsileg lerombolt lényét, személyiségét újra visszanyernie szinte lehetetlen lesz, de meg kell próbálni!
Ezeket csak azért írom le, hogy érzékeltessem, hogy egy bûnözõvel esetleg még fel tudnánk venni a harcot, de sajnos Portik Tamás elmezavarával, aljas módszereivel nem vagyunk képesek mit kezdeni! Nem fárasztom tovább ezekkel a borzalmakkal, csak azt szeretném megkérdezni, lát-e reményt arra, hogy segítséget kapjunk?
Vagy mondják azt, hogy Portik Tamás egy nemzeti kincs, sérthetetlen, azt tesz itt ma Magyarországon, amit akar, felejtsük el szeretteinket, hagyjuk õket a sorsukra, gyászoljuk el lányunkat és unokáinkat (ezt az egyik nevelési tanácsadó pszichológusa tanácsolta!).
Nem adhatjuk fel az ellenállást, mert akkor az bizonyosodna be számunkra, hogy a törvénytisztelõ állampolgárok ma védtelenek, de aki évek óta törvényen kívül és felül él, az mindent el tud érni, amit akar, és Portik Tamás fenyegetõ szavait használva, „térdre kényszeríti ezt a moslék családot”! Mi, ha a lányunk és az unokáink érdeke azt kívánja, letérdelünk. A mi erõnk nem a testhelyzetünkben, hanem a szívünkben, a tiszta lelkiismeretünkben, az összetartozásunkban van!
Ha tudnánk, hogy Portik Tamás a bûneiért vállalja a következményeket, orvoshoz fordul, akkor minden erõnkkel azon lennénk, hogy segítsük õt a gyógyulásban, aztán, ha úgy kívánják a szülõk, akkor nem találkozunk többet az unokáinkkal, mert olyan végtelen a szeretetünk irántuk, hogy képesek vagyunk el is engedni õket!
Nagyon szépen kérem, ha tud, segítsen nekünk, és vegyék komolyan azt, ami velünk történt az elmúlt 8-10 évben, mert bárki kerülhet ilyen helyzetbe. Nem hihetem el, hogy tehetetlen az igazságszolgáltatás és csak a bûnözõknek lehet „igazuk”! Nem hihetem el, hogy ma, Magyarországon nem fontos egy anyának és négy gyermekének a sorsa! Nem törõdhetek abba bele, hogy nem akarják kideríteni az igazságot! Lehet „titkosítani” ügyeket, de amíg a szereplõk büntetlenséget élveznek, addig nem lesz nyugalom az országban.
Tisztelettel üdvözlöm: Riskó Judit, (cím, telefonszám)”
„Tisztelt Lakatos Pál!
Ezt a levelet 2005. december végén írtam a miniszterelnök úrnak. Édesapám is írt egy levelet, így behívtak minket a Miniszterelnöki Hivatalba. Ott dr. Fejes Jenõ hallgatott meg, édesapámmal együtt. Pár hét múlva édesapám azt a választ kapta dr. Fejes Jenõtõl, hogy nem tudnak segíteni, ez egy családi probléma. Tehát, a levél 2005. december 27-én kelt, ha jól emlékszem, 28-án voltunk a Miniszterelnöki Hivatalban. Az én levelemet ott adtam át dr. Fejes Jenõnek. A beszélgetés után kb. 6 héttel, az ígéretesnek hitt nyomozást leállították.
Üdvözlettel Riskó Judit”
Miért, kérdezném, ha nem tudnám, a bûnözõi szálak a politikusok kezében futnak össze. Ahogy, a „rendszerváltozás” kezdetén bebetonozódtak az egyéni haszonnal foglalkozó, az országot kifosztó politikacsinálók, ugyanúgy, ugyanazok az alvilági szereplõk szolgálták õket, a kezdetektõl fogva, napjainkig. Kéz a kézben haladva fosztogat hát nálunk a politikai és bûnözõi „elit”. Bár, kár is különbséget tenni köztük, elég, ha mindkét kasztra azt mondom, a bûnözõk siserehada. Emlékezzenek csak az elõzõ heti írásomban szereplõ alvilági nevekre, s a következõkben ismét olvashatókra. Történhet nálunk bármi, gyilkolhatnak, robbanthatnak, az alvilág fõvezérei háborítatlanok maradnak. Hála, az õket mozgató és védõ „rendszerváltóknak”. S, hogy ez mennyire így van, megint a világhálóról, az elmúlt héten már idézett, a sok-sok mindent tudó, álnévvel jelentkezõ krónikást hívom segítségül.
„sancho, 1998-12-11 16:36
Németh László, az ORFK gazdasági bûncselekményekkel foglalkozó osztályának vezetõje, egy szolnoki konferencián elmesélte: az olajmaffiák már nemcsak Magyarországot hálózzák be, hanem a szomszédos országok felé is "kinyújtották csápjaikat", vállalkozásaik égisze alatt általában szétszórva, de mégiscsak Budapest-centrikusan mûködnek, nem egyszer magyar érdekeltségû külföldi vállalatokban. Az igazi bûnözõk azonban - mondta Németh - a háttérben maradnak, névtelenek, a szálakat "verbálisan" mozgatják, legális homlokzat mögül. "Alegységeik" is vannak: jól felkészült ügyvédek, õrzõ-védõ harcosok, akik a pénzbehajtást, a gránáthajigálást végzik, és igazi menedzserek, akik a cégeket irányítják, tanácsadóik között pedig - ezt már Arnold Mihály országos vámparancsnok tette hozzá, az említett konferencián - volt rendõrök és pénzügyõrök is találhatók. Az ilyen, szervezett bûnözõk által okozott kár mértékérõl Németh nem szolgált adatokkal, de azt állította, hogy az 1995-rõl, 1996-ra háromszorosára nõtt. A rendõrség, úgymond, önmagában nem tudja földeríteni ezt a hálózatot, de az Olajiparosok Szövetsége például segített a robbantások felderítésében. Ignácz István rendõr dandártábornok meg egyenesen annak a reményének adott hangot a múlt héten egy tévémûsorban, hogy a most folyó akciók nyomán, "dominóelv alapján, talán összeomlik az egész légvár". (Ez már akkor is szép álom volt csupán. Szerintem, maga a tábornok sem hitte, amit mondott, csupán mozgott a szája. Hogy Arnold Mihályra aztán egy szót sem vesztegessünk. L.P.) Meglepõ módon, a rendõrök kincstári optimizmusát ezúttal a másik oldal is bizonyos mértékig jogosnak tartja. "Ez a mostani, valóban a legprofibb rendõri akció az utóbbi fél évtizedben" – állítja, a hatósággal egybehangzóan egy, a gyanúsítottak védelmében érdekelt, magát megnevezni nem kívánó szakértõ. Szerinte a zsaruk ezúttal nem árnyékra vetõdtek, láthatóan nagyon alaposan kidolgozott terv szerint, azonos idõpontban, több helyen csaptak le a kommandós brigádok. Ilyen pontos információkkal csak úgy rendelkezhettek, hogy valaki köpött - állítja a HVG informátora. Boros József Tamás, a Casino Citadella egykori tulajdonosa bulvárlapokban visszautasította a feltételezést, hogy a rendõrök tõle informálódtak volna. Szakértõk szerint egyébként, a jelekbõl arra lehet következtetni, hogy az elõzetes felderítés során titkosszolgálati technikákat is használtak - telefonlehallgatást és puskamikrofont egészen biztosan. Figyelemre méltó, hogy a mostani lefogások elõtt nem sokkal, a rendõrségi fogdákból elengedtek, néhány, hónapok óta elõzetes letartóztatásban tartott olajügyes gyanúsítottat. A rendõrök, bár az adott ügyrõl rendkívül szûkszavúan nyilatkoznak, érzékeltetik, hogy "általában" nagyon nehéz helyzetben vannak, amikor alapos gyanúik megfogalmazásához vagy alátámasztásához a gazdaság területérõl lenne szükségük információkra.
Németh László a borhamisítási ügyeket említette: ott az állítólag jó nyomon elindult rendõrök hiába kérték a legnagyobb hazai folyékonycukor-gyártó cégtõl a 100 tonnánál nagyobb tételben vásárlók listáját, a cég annak kiadását, üzleti titoktartásra hivatkozva, megtagadta. A védõügyvédek viszont, a mostani monstre akció kapcsán azt nehezményezik, hogy miközben rendõri vezetõk úgy nyilatkoznak, mintha már pontosan ismernék az olajszõkítéstõl a robbantásokig vezetõ szervezett bûnözõi láncolatot, azt sejtetve, hogy abba az április végén letartóztatottak és cégeik is beletartoznak - errõl a hatóság mindeddig semmiféle bizonyítékot nem mutatott be, a három hete lefogott gyanúsítottaknak, illetve ügyvédeiknek. Gyuris Ágnes, Csüllög ügyvédje és Novák Péter, egybehangzóan azt mondták a HVG-nek, védenceik esetében a rendõrség mindeddig nem tett eleget annak a törvényi kötelezettségének, hogy okiratokkal, illetve igazságügyi szakértõi véleménnyel támassza alá az adócsalás gyanúját. Az ügyvédek szerint, a rendõrség annak a szabálynak sem tesz eleget, amely szerint a gyanúsítottak elõzetes letartóztatása esetén gyorsítva, soron kívül kellene folytatni a nyomozást. Csüllög Zsigmondot például, állítólag, még ki sem hallgatták. A hatóság bizonytalanságára utal, Novák szerint az a tény is, hogy védenceit elõször "adócsalással és más bûncselekményekkel" akarták gyanúsítani, és az utóbbiról csak akkor tettek le, amikor - mint mondta - a bírói meghallgatáson felhívta a figyelmet arra, "más bûncselekmény" nincs a hatályos Btk.-ban. Megfigyelõk nézetei mindenesetre megoszlanak arról, vajon mitõl táltosodott meg most hirtelen, a robbantások ügyében hónapok, az olajszõkítések dolgában pedig hosszú évek óta szinte tehetetlennek bizonyuló magyar rendõrség. Kézenfekvõ magyarázatnak tûnik, hogy a most hatodik hónapja hivatalban lévõ új rendõri vezetésnek végre bizonyítania kellett, nem volt hiábavaló a fõként éppen tehetetlenkedéssel vádolt elõzõ garnitúra lecserélése. Az igazolásra Kuncze Gábor belügyminiszter is rászorul, hiszen mindenképpen az õ személyes kudarca lenne, ha az általa kinevezett fõrendõrök sem produkálnának eredményeket. (Hát, a történelem már csak ilyen, leleplez. A rendõrök bizakodása már akkor is álságos volt, hiszen az olajszõkítés legfõbb irányítói, haszonélvezõi, a politikusok, s bûnözõtársaik, ma is szabadlábon vígadoznak, s mint Hazánk megmentõi vitézkednek. L.P.)
sancho
98-12-11 16:37
A múlt hét pénteken elõzetes letartóztatásba helyezték Csikós Józsefet, akit a rendõrség
azzal gyanúsít, hogy az öt magánszemély tulajdonában álló Energol Energetikai, Kereskedelmi és Szolgáltató Részvénytársaság vezérigazgatójaként (e tisztet 1996. március 7-étõl, 1997. augusztus 22-éig töltötte be) maga is részt vett tiltott olajügyletekben. Az 53 éves, 1991-ben rendõr ezredesként nyugalmazott Csikós, 1989-ig az MSZMP kb agitációs és propaganda osztályának alosztályvezetõje volt, ezt követõen a Belügyminisztérium (BM) sajtóosztályát, majd nyugdíjazásáig a BM Adatfeldolgozó Hivatalát vezette. Az Energolt 1994. novemberében alapította öt magánszemély. Közülük a böblingeni Emil Gulyás 3 gépkocsit apportált a cégbe, s lett ezzel, felerészben tulajdonosa a 40 millió forintos alaptõkéjû társaságnak. Õt, a cég közgyûléseinek jegyzõkönyve szerint, tavaly rendszerint, a rendõrség által idén április elején erõszakos cselekmények miatt letartóztatott Ferencsik Attila külkereskedelmi igazgató képviselte (HVG, 1997. május 17.). Ferencsik, hasonlóan az azóta szintén elõzetesben lévõ Drobilich Gábor értékesítési és gazdasági igazgatóhoz, 6,3 millió forintnyi részvénnyel bír jelenleg a társaságban (tulajdonos még Portik Tamás 6,2 millióval és Gulyás Emil Róbert 1,2 millió forint erejéig). Emil Gulyásnak és Drobilich Gábornak külön is van közös cégük, például a DGEG Ügynöki és Kereskedelmi Bt., amelybe Emil Gulyás egy Mitsubishi Pajerot apportált, Drobilich pedig 50 ezer forintot fizetett be. Ferencsik Attila 1994. júliusa óta "utazik" Portik Tamással együtt a ceglédi Energovat Kereskedelmi és Szolgáltató Kft.-ben, azzal a Kiss Árpáddal közösen, aki szeptembertõl Csikós vezérigazgató helyét vette át az Energol Rt.-ben. A cég azt követõen virágzott fel, hogy a korábbi vezetõket visszahívták, és Csikós lett a fõnök. Kerekes István, az elõzõ vezérigazgató, utólag azzal érvelt, hogy a salgótarjáni hõerõmû, a cégnek 120 millió forintos kárral járó szerencsétlen megvételét "a kormány politikai elitjével is ismertettük", ám - ahogy Drobilich fogalmazott - "egy Oláh Imre nevû szélhámosnak sikerült a vezetést csõbe húznia. Ezért a vezérigazgatót terheli a felelõsség, hiszen én 200 millió forintot bíztam rá, ehhez képest a cég csak veszteséget termel." Mindenesetre Emil Gulyás (aki több cégben is érdekelt Magyarországon, van például autóképviselete, s 30 százalékban alapítója volt a Tüvati 96 Vagyonvédelmi Rt.-nek), az Energol Rt. legutolsó, 1997. augusztus 22-i közgyûlésén az igazgatóságból visszahívta Ferencsik Attilát, s augusztus 31-i hatállyal elfogadta Csikós József lemondását.
Csikós azzal érvelt, hogy: "nem kíván a továbbiakban a társaság vezetõjeként részt venni, a különbözõ hatóságok elleni állóháborúban, amely eddig is rengeteg energiát és erõt kötött le, és aminek még nem látszik a vége". Történt ugyanis, hogy a cégnél, 1996. december 6-án átfogó adóellenõrzés kezdõdött, s a társaság nagykõrösi telephelyén egymást érték a vámellenõrzések is. Az idén, június 16-án végül bevonták a társaság jövedéki engedélyét, mert a cég törvényellenes "készpénzfizetési gyakorlatot folytatott".
sancho
98-12-11 16:41
Az ózdi Germex-Carbon Ipari és Kereskedelmi Rt.-ben is arról híresült el, hogy az ózdi ipari parkban akart, németországi hulladékból, speciális technológiával, aktív szenet elõállítani (HVG, 1995. augusztus 19.). E részvénytársaságnak, a céginformációk szerint az a Germex Kft. a gazdája, amelynek magánszemélyek - például a bécsi illetõségû Gyenes Péter - a tulajdonosai. (Gyenes, a budapesti leszámolásos merényletek kapcsán hírbe hozott conticaros Radnai Lászlóval és Csüllög Zsigmonddal együtt, fõ tulajdonosa a mosonmagyaróvári Krisztina majorban lévõ, 70 üdülõ apartmanból álló Easy Life Clubnak.) Csatári ugyanakkor kisrészvényese az 1991. április 25-én alakult, 17,2 millió forintos alaptõkéjû S-Komplex Nemzetközi Biztonságvédelmi Rt.-nek, amely cégben az elmúlt 8 évben - úgy tûnik - a hazai nemzetbiztonságiak színe-java megfordult, például a 30 évig a titkosszolgálatnál dolgozó Nagy Lajos, az említett Nagy Károly, valamint Vajda József dandártábornok, aki 1994-tõl az NBH második embere volt. Az S-Komplex alapítója volt 1991-ben Apró Piroska, aki 1994-tõl, egy ideig Horn Gyula kabinetfõnökeként mûködött, valamint a Holland Antillákon bejegyzett ICTS, amelyet a cégbírósági iratok szerint négy izraeli társaság jegyzett azért, hogy „tanácsadást és további szolgáltatást végezzen személyek és áruk biztonsága érdekében, bûncselekmények, terrortámadások leküzdésére". (Micsoda meglepetés, a rendõrségi eljárás alá vont személyek neveivel együtt szerepel Apró Piroskáé is, aki gyurcsányi anyósa, s ott díszeleg Horn Gyuláé is. Persze, jól tudom én, ez csupán a „véletlenek” szerencsétlen egybe esése. L.P.) A fõ tulajdonos azonban a Tóth Tibor képviselte ciprusi Zoto Ltd. volt. Tóth, a 90-es évek elején, megannyi cégen keresztül fõszereplõje volt több kétes üzletnek, melyek eredményeképpen közel száz budai étterem, néhány kiskereskedelmi üzletlánc és több értékes ingatlan gyarapította az általában külföldi adóparadicsomokban bejegyzett Tóth-cégek vagyonát.
Az Autent Rt. egyébként tavaly decemberben elvállalta, hogy bábáskodik a feltehetõen szegedi olajvállalkozók befektetõ cégének, a Bender-Log Befektetési Szolgáltató és Kereskedõ Szolgáltató Rt.-nek a 2 milliárd forintnyi kötvénykibocsátása felett, ám azt az Állami Pénz- és Tõkepiaci Felügyelet nem engedélyezte (HVG, 1998. február 21.). Csatári 1996. szeptember 9-étõl az ózdi Germex-Carbon Ipari és Kereskedelmi Rt.-ben is felügyelõbizottsági tagságot vállalt.
sancho
98-12-11 16:45
Egymilliárdos adócsalás olajüzletbõl
A Világgazdaság, rendõrségi forrásokból származó információi szerintõ Tóth Béla, (fogalmazzunk enyhén, FIDESZ- közeli a fazon, L.P.) 1996-ban
tevékenyen részt vett illegális forrásból származó, gázolaj jellegû termékek forgalmazásában. Tóth Béla csaknem 250 millió forintot fektetett az üzletbe, és mint pénzügyi befektetõ irányította a Monon Kft. nevû olajcéget. A Monon Kft. többmillió liter, adalékkal kezelt olajat forgalmazott, és nagy mennyiségû fiktív számlát állított ki. A cég fõ beszállítója volt az Artistic and Creative Kft.-nek, melynek több vezetõjével szemben büntetõeljárás van folyamatban. A Monon Kft. üzleti kapcsolatban állt az Energol Rt.-vel és informálisan a
Conti Car Kft.-vel is. E cégekben találhatók olyan személyek, akiket, rendõrségi források összefüggésbe hoznak a kormányváltás elõtt (a Lendvai utcai Fidesz-székháznál, Szájer József lakásánál, Torgyán József lakásánál, az FKGP-székház elõtti kísérletnél, az Aranykéz utcában) elkövetett robbantássorozat feltételezett végrehajtóival, a szlovák Rohács-csoporttal. (E csoport tagjai közül -tudomásunk szerint – többen, a volt csehszlovák hadseregben, csapatfelderítõ kiképzést kaptak, s ismereteiket onnan szerezték.)
Lapunk úgy tudja, hogy a Monon Kft. kereskedett oroszokkal és ukránokkal is. Egy bartellüzletet követõen (Tóth Béla sportruházatot adott olajért), vissza nem fizetett hitel miatt, a cég egyik vezetõ brókerét 1996. március 1-jén orosz "üzletemberek" elrabolták. Kovács Lászlót 7,5 millió forintért Tóth Béláék váltották ki, az oroszok fogságából. A Monon Kft.- az ügyészség által megerõsített gyanú alapján -az olajból származó bevétele után nem fizette be az áfát, a fogyasztási adót és az útalap-hozzájárulást. A céggel szemben nem kevesebb, mint egymilliárd forintos adócsalás ügyében nyomoz az Országos Rendõr-fõkapitányság. A rendõrségi nyomozati adatok szerint, Tóth Béla részt vett a gázolaj értékesítéséhez kapcsolódó tárgyalásokon, utasításokat adott az ügyvezetõknek; a bevétel jelentõs része nála realizálódott. Kiss Tamás, a Monon Kft. ügyvezetõje, ebben az idõben, mellékfoglalkozásban dolgozott a Synergy Kft.-nél, valamint a Széria XIII. Kft.-nél, és ügyvezetõje volt az X-Vision Kft.-nek.
Tóth Bélát, a Monon Kft.-vel, Kammerer Sándor hozta össze, aki a fideszes kampányprojekt után, a Synergy Kft. ügyvezetõ igazgatója lett. Kammerer Sándor azóta meghalt. (Ugyan, ágyban, párnák közt-e? L.P.)
Kovács László, a Fideszes Tóth Béla harcostársa. Õ szervezte meg a nagykõrösi alapítású, de 1996-ban Szegedre átköltöztetett Energol Rt. szõregi telephelyének védelmét (itt volt Boros Adu Kft.-jének egyik telephelye is) és a pénzszállítást is: olyan embereket hozott, akikre három esetben, összesen 1,15 milliárd forint készpénz személykocsiban való szállítását is bízták, Szegedrõl Miskolcra egy, Boros által nem ismert nevû gazdasági társasághoz. (Az Energol korábbi vezérigazgatóját, Csikós József nyugalmazott rendõrezredest, egykori
MSZMP kb-s alosztályvezetõt, 1990 utáni BM-fõtisztviselõt, mint ismeretes, tavaly szeptemberben helyezték elõzetes letartóztatásba, tiltott olajügyletekben való részvétellel gyanúsítva õt.) A 10 fõs õrségre, Boros vallomása szerint, akkoriban azért volt szükség, mert az alvilág egyik bankárának tartott „Kisbandi" kapcsolatban állt az Energollal, s ugyanõ,
állítólag, többek mellett egy bizonyos Seres Zoltán nevû vállalkozó több tízmillió forintját tüntette el: az Energolnál attól tartottak, Seres velük szemben próbálná érvényesíteni „követelését". „Kisbandi", rendes nevén Lakatos András, a híradások szerint afféle alvilági földcsuszamlást okozott; mindmáig nem bizonyított módon ugyan, de az általa eltulajdonított pénzzel hozták összefüggésbe Prisztás József 1996. novemberi meggyilkolását is. A túlzott üzleti vagy „szakmai" siker is elõidézõje lehet halálos merényletnek, Boros Tamás esetében azonban ennél is többrõl volt szó, õ ugyanis egyértelmûen terhelõ vallomást tett olajügyletek és robbantások gyanújával elõzetes letartóztatásba helyezett magyar személyekre, többek közt Radnai Lászlóra, Csüllög Zsigmondra, Dévényi Tamásra , de még az ismert orosz, „másként vállalkozó" Szemjon Mogiljevicsre, „Szeva bácsira" is.(Érdekes módon, a vallomást rögzítõ video kazetta, azóta „kiherélve”, néhány lényegtelen információt tartalmazva, alussza valahol örök álmát. L.P.) „Valahogy úgy nézett ki, hogy az Energol volt a jéghegy csúcsa, alatta a Conticar és az alatt pedig a Richfield gazdasági társaságban részt vevõ személyek. A richfieldesek és Radnaiék nem értettek az olajhoz, ezért kellett az Energol", vallotta tavaly Boros. A Richfield Gépjármû-kereskedelmi és Szolgáltató Kft. használtautó-telepe ma is látható az M1-M7-es közös, Budapestrõl kivezetõ szakaszán. A kft. tulajdonosai közül a karatemester, épp ezért „Kiós Tominak" becézett Dévényi Tamást, tavaly április 26-án vették õrizetbe, társa, Vadnai Gábor ellen elfogatóparancsot adtak ki. A Conticar Videoszolgáltató és Autókereskedelmi Kft., illetve a Conti-Car Plus Gyártó és Kereskedelmi Kft. tulajdonosai, az ugyancsak elõzetes letartóztatásban lévõ Csüllög Zsigmond és Radnai László. Boros azt állította, õ mintegy 80 millió forinttal beszállt ebbe a vállalkozásba, a Conticar hivatalos tulajdonosai szerint viszont csak be akart szállni, de eleve rosszul indított: 1989-ben, egy Belgiumból ellopott Mercedest hozott eladni a telepre, ami azután rossz hírét keltette a vállalkozásnak. Az eredetileg autókereskedelemmel és például szállodaépítéssel foglalkozó társaság üzleti megbeszéléseit elõszeretettel tartotta a margitszigeti Thermal Hotelben, e szálló 604. szobáját adták meg a 200 millió forintos alaptõkéjû H-Build 2000 Építõipari Rt. székhelyeként is, amelynek Radnai igazgatósági-, Csüllög pedig felügyelõbizottsági tagja és egyben tulajdonosa is. Boros szerint, „autós ismerõsei" be akartak lépni az olajüzletbe is, importtal kapcsolatos visszaélések és áfacsalás elkövetésére éppúgy felkészülve, mint az elhíresült olajszõkítésre, ezért, állította, 1996-ban Kecskeméten arról tárgyalt Csüllög és Radnai társaságában, hogy 50 millió forintért átveszik a D & T Ipari és Kereskedelmi Rt.-t, amely rendelkezett jövedéki engedéllyel. Csüllög szerint viszont mindössze arról volt szó, hogy tõle, 1996 õszén, Tóth László, az Energol Rt. szabályozási osztályvezetõje, a D & T Rt. egyik tulajdonosa, 10 millió forint kölcsönt kért, aminek fedezetként ajánlotta fel a D & T-t. „Én Boros Tamástól félek, és féltem a családomat is", vallotta Csüllög is, aki szerint Boros 1996. december 20-i szabadlábra helyezése után õ ellene kezdett el szervezkedni, többek közt arra készült, hogy az autójában felrobbantja. Boros arról is tájékoztatta a rendõrséget, ezt két másik tanú, Tóth László, valamint a magát olajtermékek értékesítését szervezõ „brókernek" nevezõ Kovács László is megerõsítette , hogy a ContiCar 1 millió dollárral, akkori értéken mintegy 120 millió forinttal tartozott volna az 1990-ben Magyarországra jött és letelepedési engedélyt kapott Szemjon Mogiljevicsnek is pontosabban ilyen értékû fizetési garanciát vállaltak „Kisbandi" vele szembeni tartozása után. Mogiljevics (akinek Mercédeszeit a kormánygarázsban õrizték, s aki, még mielõtt, a nemzetközi elfogatóparancs alapján elfogták volna, magyar politikai vezérek információira támaszkodva, s az õ közremûködésükkel, megszökött Magyarországról, L.P.), akinek Bodonyi Sándorné tolmácsolt, utóbbi közvetve tulajdonos volt a Halló bárban, s 1993-tól, többek közt a diósgyõri Army-Coop Kft. ügyvezetõségét is ellátta (HVG, 1998. március 21., május 30. ), 1997. július 4-i tanúkihallgatása során közölte, hogy ismeri ugyan „Zsigát és Lacit" (Csüllögöt és Radnait), de a Conticar neki nem tartozik. „Kisbandit" is ismerte, aki olajügyben való részvételt ajánlott neki, de õ ezt elutasította, mondván: „az olajjal Magyarország területén nem foglalkozom". Borosról nem is hallott.
Megjegyezte, hogy a nyomozás során biztosan elõnyökre számítottak azok, akik ilyen alaptalan vallomást tesznek. Csüllög Zsigmonddal szemben eljárás indult, azzal a gyanúval is, hogy szerepe volt 1997. január 22-én, éjjel abban a támadásban, amikor Boros lakhelye elõtt rálõttek annak kocsijára és õrzõjének lakókocsijára is (a nyomok Solymáron ma is láthatóak). „Belelõtt a saját házába, és azt kezdte terjeszteni, hogy Tanyi Gyuri és mi lehetünk mögötte”, kontrázott a gyanúsított. Tanyit, „az alvilág hadvezérét", 1997.november 17-én fogták el Bécsben, január 9-én pedig, amikor átadták õt a magyar rendõrségnek, állítólag megfenyegette Kiss Ernõ dandártábornokot, a Központi Bûnüldözési Igazgatóság (KBI) fõigazgatóját, ha nem egyezkedik vele a hatóság, rakétával fogja lövetni a Teve utcai rendõr-fõhadiszállást. „Úgy érzem, hogy a nyomozó hatóság, az ellenünk felhozott vádakat Boros Tamásra és az általa kreált tanúkra alapozza" panaszolta Radnai László, tavaly október 6-án, „Brazil" és „Szeva bácsi" mellett immár harmadikként valószínûsítve, hogy Boros nem egyszerûen besúgó, hanem egyenesen provokátor volt. Radnai, Borost még az 1970-es évekbõl, a Balatonról ismerte, de tagadta, hogy szoros barátságban lettek volna, mint ahogy az ellene felhozott vádakat is visszautasította. Idén februárban azonban azt vallotta, hogy Boros, „rendességét" bizonyítandó, rendõrségi információkat adott át neki. 1996. szeptemberében fia keresztapjára, az ORFK-n dolgozó Sopi becenevû Sósra (se keresztnevet, se beosztást nem említett Radnai, a KBI kihallgatói elõtt) hivatkozva mondta, hogy az ORFK szervezett bûnözés elleni szolgálata foglalkozik a Conticarral, a következõ év márciusában pedig egy listát mutatott, hat névvel, köztük Radnai, Csüllög, Vadnai , akikrõl, ha bármilyen rendõri szerv információhoz jut, azt a KBI-nek köteles jelenteni. Míg a feltételezett fõszereplõkkel szemben még nem indult bírósági eljárás, két mellékszereplõt, Dévényi Gábor zenemûvészt (Dévényi Tamás öccsét), aki iskolás korában birkózott a Vasasban, és barátját, a versenyszerûen birkózó Aubéli Ottót, súlyos fenyegetéssel elkövetett zsarolás miatt, már elsõ
fokon 44 év börtönre el is ítélték, tavaly decemberben a Budaörsi Városi Bíróságon, ügyük a Pest Megyei Bíróságon folytatódik majd. Dévényi Tamás, az „olajbróker" Kovács Lászlót, az öccse résztulajdonában álló Richfield Kft. visszatérõ ügyfeleként ismerte. Úgy tudta, Kovácsnak ügyvédi és politikai kapcsolatai vannak, ezért saját állítása szerint megkérte, segítsen õrizetbe vett bátyja kiszabadításában. Kovács, Dévényit és a mellette „izomemberként" szereplõ Aubélit, Százhalombattára vitte üzlettársához, Keller Tamáshoz. Õt Boros, az olajügyek „számlakészítõjeként" jellemezte, mondván, neki vannak jobb kapcsolatai. Keller szerint közel sem ilyen baráti volt a beszélgetés, torokelvágással fenyegetõzve akarták rávenni õket arra, hogy egyrészt utazzanak Szlovákiába, nehogy a rendõrök megtalálják õket, és netán Dévényire, valamint a vele együtt elfogott Csüllögre és Radnaira valljanak, másrészt a szükséges ügyvédi költségekre adjanak át 15 millió forintot, vagy ha nincs pénzük, két autót. A rendõrségi-titkosszolgálati vonal a nyilvános tárgyaláson is szóba került. Tóth László volt az olajügyek szervezõje, õ intézte a telephelyek bérlését, az engedélykérelmeket. Õt, 1997. január második felében, Boros szerint „megkocsikáztatták", azt ígérve, kilencedik hónapos terhes feleségét megerõszakolják, õt megölik, ha gond lesz az együttmûködéssel. Lehet persze, hogy az egész Energol, ConticarRichfield vonal vakvágány, legalábbis ezt állította, egymástól függetlenül két ügyvéd, a Drobilich Gábort védõ Zámbó Gyula és a Csüllög Zsigmondot képviselõ Gyuris Ágnes, azzal érvelve, hogy az elõzetes letartóztatásban lévõk ellenérdekeltek voltak Boros Tamás halálában, hisz a védelem így elesett attól a lehetõségtõl, hogy kérdéseikkel bebizonyítsák, Boros nem szavahihetõ tanú. Ennél messzebb merészkedett Retteghy István, aki Tanyi Györgyöt védi: õ kizártnak tartja, hogy a magyar alvilág végzett volna Borossal. A megbízó, úgy gondolja, külföldi volt, illetve a merénylet összefügghetett Borosnak azzal a szándékával, hogy újabb vallomásával rendõri vezetõket leplezzen le, és így a hatóságon belüli, a KBI és a BRFK közti játszma részese lett. Berta Attila fõvárosi rendõrfõkapitány teljesen komolytalannak, válaszra sem méltónak tartotta a Mai Napban, a maffia és a rendõri vezetõk közti kapcsolat felvetését, de azt õ is egyértelmûen kijelentette, Borost „a BRFK mindig gyanúsítottként hallgatta ki, tanúvallomást pedig a KBI-nek tett.”
A „mi” rendõrségünk soha nem tud semmit. Legalábbis úgy tesz, mintha nem tudna. Így szokott persze lenni ez akkor, ha a nyomozást irányítók között ott vannak a bûnre biztatók is. S bûnözõknek menlevelet adók.
Nagyon is beszédes ez a múlt, s nem kevésbé a jelen. Mint, ahogy az is elgondolkodtató, hogy egy újságírónõ, állítólagos megveretése után, a politikai azonnal össze-vissza hazudozik. Nem tesznek mást, mint ami lényegük, hiszen hazudozásaikat egyszer elkezdték, s azóta abba sem hagyták. Van benne tehát tapasztalatuk, bõven. Azt ígérik az országrontó hatalmasok, hogy az olajügy aktáit nyilvánosságra hozzák. Akkor mondják ezt, amikor már minden bûnügy elévült. De még ezt az ígéretüket sem tartják be (ugyan, miért is lepõdnénk meg rajta), meg a többi titkosított, tolvajlásaikat bizonyító dokumentumot is jól elzárva tartják, dedósnak tartván megint a népet. Jól kifinomult már a módszerük, mindent megígérnek, a cselédsajtó kontrázása kíséretében, aztán marad a köd, a homály, a kábítás. És a hallgatás, meg a mellébeszélés. Miközben folytatják Hazánk kifosztását. Nyugodtan tehetik, hiszen tudják, úgysem kér tõlük számon senki semmit. Legalábbis, ma még nem.