Haz�nk�rt - Lakatos P�l F�oldal Lakatos Pál
Lakatos Pál: Végleg eltûntem?                                                  
  Fõoldal  |  Bemutatkozás  |  "Könyvesház"  |  Írások  |  Archívum  |  Kapcsolat  |  Linkek  |  Programok  |  Keresés  
Olajszõkítõk  |  Ügynökügyek  |  Újságírók árulása  |  Tengiz magyar áldozatai  |  Könyveimbõl  |  Szabadkõmûvesek-Holocaust- Trianon  |  1956  |  Talmud  |  Aranyvonat  |  Õseink  |  Cigányélet  |  Mártírjaink
Olajszõkítõk

Lakatos Pál: Olajos nagykutyák szabadlábon (Magyar Világ, 2008. jan. 3.)  Nyomtatható változat 
Nógrádi Zsolt és Sándor „Papa” István már 2000-ben kipakolt

Gyurcsány- akinek olajügyben (is) van mit takargatnia, ez már az eddigiekbõl is kiderült-, ki tudja milyen okból, 2006-ban kiengedte a szellemet a palackból. Már mindenki lenyelte a békát, a magyar közvélemény már régen elfelejtette, hogy volt egyszer egy olajszõkítési botrány, egy olyan olajügy, amelyet a volt Szovjetunió titkosszolgálata, a KGB és annak utódszervezete irányított Hazánkban, a jelenlegi nagykutyák gyors meggazdagodását szolgálva ezzel. S ekkor, 2006-ban, Kármán Irén, legalábbis õ ezt írja, felsõbb politikai körökbõl megbízást kap egy olajügyekkel foglalkozó könyv megírására.
Idézem: „…Én beleszerettem a Portikba. (Az energolos Portik Tamásról van szó, aki, hogy a várható büntetését megússza, mint egykoron Lenin, illegalitásba vonult. Azt hirdették róla, hogy külföldön dekkolt, ám hiteles források bizonyítják, hogy végig itthon volt, és a fontosabb emberek errõl tudtak is. L. P.) ...Ettõl persze én nem vagyok boldog, de ez a tény. Úgyhogy kezdj az infóval, amit akarsz, Tamás is tudja, de retteg tõlem, mint a tûztõl. A munkát (a 2006-ban megjelent könyv megírásáról van szó, L. P.) a miniszterelnök legközelebbi helyérõl rendelték meg, ezt õ már tudja, tehát azt hiszi, hogy én egy titkosrendõr, vagy mi a fene vagyok. De nem vagyok, csak egyszerûen kapóra jött, hogy ezeket az olajos ügyeket meg kéne piszkálni kicsit.”
A lényegrõl persze aztán alig esett szó, fontosabb volt, hogy a FIDESZ besározódjon. Nem védem én õket, hiszen van vaj a fejükön bõven, de az olaj körül sündörgött, az 1990-es évek elejétõl az egész politikai- gazdasági „elit”. Minden párt, prominenseivel együtt. Orbán, Horn, Kuncze, Boross, Pintér Sándor, Lezsák, Dávid Ibolya, Csintalan Sándor, Petõ Iván.
Az a Petõ Iván például, akit egy rádiós mûsorban együtt említettem, az azóta megölt békési olajossal, Molnár Lászlóval, s amiért Petõ alaposan meghurcolt engem.
Az a Petõ, akinek családfájáról, s akirõl magáról is a következõket írtuk a 2005-ös Magyar Világ egyik márciusi számában: „Petõ (Richtmann) László (Bp. 1914. 04. 12.), ÁVH- s alezredes, '56 után a Határõrségnél teljesít szolgálatot, majd munkásõr parancsnok., feltételezett szervezete: KGB. (Õ az édesapa. L. P.) dr. Petõ Iván (Bp. 1946. 08. 29.), az SZDSZ alapító tagja, szóvivõje, majd pártelnöke, a parlament frakció vezetõje is volt, feltételezett szervezete: Moszad. (Õ pedig a fiú. L. P.)”
S akik most még nem kerültek szóba, róluk is említést teszek majd ebben az írásban, késõbb.
Szóval Gyurcsány most sem tudta, mit cselekszik (hiába, boldogok a lelki szegények), hiszen 2007-ben, Kármán Irén megveretés után sokan fontosnak tartották, hogy megszólaljanak. Szilvási György sokszoros miniszter például, aki 80 ezer olajos akta nyilvánosságra hozatalát ígérte. Ígéretét „teljesítette” is, sõt, túl is teljesítette, hiszen egyet-kettõt valóban megjelentettek, a lényeget persze gondosan kisatírozva, olvashatatlanná téve. Azért beszélek túlteljesítésrõl mégis, mert én még ennyire sem számítottam, tudniillik egy politikus akkor is hazudik, ha csak gondol valamire, ha a száját meg sem mozdítja.
Az olajügyet a nagykutyák mind megúszták, a kicsik közül azonban többen már nem élnek, mások börtönbõl ki, börtönbe be, ingáznak. Megint mások gondtalanul élvezik az olajozás hasznát, vannak persze, akik koldusszegények lettek.
Pedig mekkora volt körülöttük a sürgés-forgás, milyen óriási pompa és fényûzés vette õket körül.
Az olajszõkítõk közül többen is emlegetik Orbán Viktor 1998-as aranyháromszögbeli látogatását, ahol, a maffiózók állítása szerint, megígérte, az olajügynek jogi károsultjai nem lesznek, s a párt, a választási idõszak önzetlen támogatóit- a találkozóra, amelyre a helyi kétkeziek nem mehettek el, a dínom- dánom és ígéret csak a frakkban megjelent olajos „vállalkozókra vonatkozott- nem felejti el, különféle pályázatok pénzeibõl részesülhetnek majd.
Volt olyan frissiben milliárdossá lett is, akit Orbán, már miniszterelnökként, külön kegyben részesített. Göncz Árpád, köztársasági elnökként, a keceli Pintér József üzemét avatta fel, Orbán meg, 2000-ben Garami Zoltán legalább két milliárdos, 10 hektáron lévõ mûanyagos üzeme avatásán volt jelen. A helyi újság is beszámolt akkor errõl. Bár az is igaz, Göncz Pintér egyik gyerekének esküvõjére is elment 1992-ben, Orbánt azonban, idén nyáron már hiába hívták Garamiék, Anett nevû lányuk esküvõjére. Az egykori miniszterelnök úr azon már nem jelent meg. A jól értesültnek látszó helyi gengszterek az okot is tudni vélik. Garami, az Orbán kormány ideje alatt, 300 millió forintos, vissza nem térítendõ támogatást kapott a Széchenyi pályázat jóvoltából, ám nem tudta tartani a száját. Állítólagosan, részegen kifecsegte ezt, s azt is gajdolta, hogy az õ vállalkozása egy fideszes vállalkozás. 2007-ben ezért kapott, kaphatott büntetést. A 6- 700 fõs milliárdos „vállalkozó” vendégsereg hiába leste a kaput, a díszvendég nem érkezett meg.
Pedig a jól ismert zsarumondás szerint, a tettes mindig visszatér a tett színhelyére. Igaz, Orbán Viktorról hivatalosan még senki nem állapított meg semmi, jogilag is számon kérhetõt. Patyolat tiszta. Nemcsak Orbánra, hanem az összes politikai zsenire, valamennyi hazai nagykutyánkra is értendõ ez a megállapítás.
Maradjunk továbbra is nagyhalaknál, segítségül híva Nógrádi Zsolt olajszõkítõ és Sándor „Papa” István egykori rendõrségi fedett nyomozó, ma nyugdíjas, Pallag bizottság elõtt tett tanúvallomásának egy- egy részletét.
Nógrádi Zsoltot 2000. június 8-án (csütörtökön), 14 órakor hallgatták meg az Országház fõemelet 11-es számú üléstermében, zárt ülésen. Hiába volt azonban ez titkosság, Nógrádi, ahogy beszélt, ahogy sorolta a neveket, a bizottság munkájában részt vevõ párttársak úgy viharzottak ki az ülésterembõl, s telefontájékoztatást adtak az olajszõkítés kapcsán szóba jött uraknak, képviselõtársaiknak.
Hogy kikrõl is volt szó? Pintér Sándorról például, az Orbán kormány akkori belügyminiszterérõl, volt országos rendõrfõkapitányról.
Nógrádi Zsoltot idézem: „Ebben az idõben kezdett lejárni hozzá (mármint Flaisz Ferenchez, L. P.) az akkori rendõrkapitány, Pintér Sándor. Amikor nem volt dolgunk, orvvadászattal ütöttük el az idõt, és természetesen nem volt senkinek engedélye. Ezeken az orvvadászatokon részt vett Bozóki László, Litauszky István, Nyúl József, Frei László, Narancsik, a kiskõrösi vámparancsnok. Akkor kezdett odajárni. Tudnak a Flaisz sumák dolgairól. A Pintérék egy autóval jöttek, másod- vagy harmadmagukkal. Ezeken a turnusokon apuék, diplomatatáskában 25 vagy 50 milliót adtak át nekik. (Dr. Kóródi Mária: Kinek?!) Ennek a társaságnak. A Pintér rendõrkapitánynak. 1992-tõl volt 1996-ig. Ez a kapcsolat a késõbbiekben erõsödött, és sûrûbben járt le. A végén már úgy összebarátkoztak, hogy szinte tegezõ viszonyban lettek. A Flaisz, ha a Pintérrõl volt szó, mindig csak annyit mondott, hogy a Sanyi bácsi. (…)
DR. KÓRÓDI MÁRIA (SZDSZ): Egy kicsit érdekes. Amit még szeretnék megkérdezni, hogy amikor elõször kapott - ha jól értettem, de lehet, hogy nem egészen jól értettem abból, amit mondott... Pontosabban azt kérdezem, hogy jól értettem-e, hogy a Pintér Sándor 25 millió... (Nógrádi Zsolt: 25 és 50 között.) ... 30 millió forintot kapott. Nem egészen értettem, hogy ez forint volt, dollár volt, mi volt. (Nógrádi Zsolt: Forint.) Ki adta át, és ön honnan tudja ezt pontosan, hogy ott akkor ezt õ kapta meg? Azt mondta, hogy volt egy ilyen orvvadászat, és akkor ott többen voltak, és odavittek táskában 25-30 millió forintot. Ön azt honnan tudja, hogy ezt a Pintér kapta meg?
NÓGRÁDI ZSOLT meghallgatott: Tulajdonképpen ezt úgy kell elképzelni, hogy az a kastély, amely Hosszú-hegyen található, egy pusztában van bent, vagy nem puszta, hanem egy sík terület, és tulajdonképpen itt van ez a nagy almás, és ebbe az almásba járkáltak be a vaddisznók. Mellette van egy állattartó telep nem messze, és ott van több ezer, tízezer hektár, amit a Flaisz megvett, és akkor oda jártunk ki, és akkor bejöttünk, kimentünk, és a kastélynál volt a gyülekezõ, mert az nem volt szem elõtt. Oda bárki bejött, ide nem járt be más, csak a Flaisz. Itt adták oda apuék, a Pintérnek rakták be a kocsijába a pénzt.
DR. KÓRÓDI MÁRIA (SZDSZ): Ön ezt látta?
NÓGRÁDI ZSOLT meghallgatott: Igen.
DR. KÓRÓDI MÁRIA (SZDSZ): Igen. Tehát ön is volt ott.
NÓGRÁDI ZSOLT meghallgatott: Nem ott leskelõdtem, hanem amarrébb voltam egy tíz méterrel.
DR. KÓRÓDI MÁRIA (SZDSZ): Honnan tudta, hogy ott át fogják adni, vagy amit átadtak táskát, abban mennyi pénz volt?
NÓGRÁDI ZSOLT meghallgatott: Mert apu intézte a Flaisszal. Õk barátok voltak.
DR. KÓRÓDI MÁRIA (SZDSZ): Értem. Volt még egy ehhez hasonló. Ez is egy kicsit tisztázatlan elõttem, hogy '94 végén... (Nógrádi Zsolt: Nem, '94 elején...) Igen, de utána volt itt valami, hogy az olajosok összejöttek Soltvadkerten, és utána, ezt nem értem pontosan, hogy kinek vitték a 25 milliót és kinek a 750 milliót. A kettõ között volt-e valamilyen összefüggés. Nem tudtam pontosan követni, amit ön elmondott.
NÓGRÁDI ZSOLT meghallgatott: '94 elején az MSZP választására hozták a pénz, és '94 végén, nem a végén, hanem '95 elején pedig annak az embernek adták, aki kitaposta, hogy hogyan lehet kibújni a magyar törvények alól, olyan üzemanyagot behozni, ami üzemanyag, de nem üzemanyagként vámolják.
DR. KÓRÓDI MÁRIA (SZDSZ): Ki ez az ember?
NÓGRÁDI ZSOLT meghallgatott: Én nem találkoztam vele, Mészáros László intézte vele és Balogh Zoltán.
DR. KÓRÓDI MÁRIA (SZDSZ): Akkor egész pontosan, honnan tudja, hogy egy ilyen emberrõl van szó?
NÓGRÁDI ZSOLT meghallgatott: Mert ott ültünk a Flaiszéknál, és ott lett megbeszélve ez az egész história.
DR. KÓRÓDI MÁRIA (SZDSZ): Az rendben van, de eddig mindig, minden esetben ott voltak a nevek. Ha ott beszélték meg, akkor valamit közelebbrõl...
NÓGRÁDI ZSOLT meghallgatott: Az, aki írta itt a törvényeket... Én nem tudom, mert én nem foglalkoztam vele, engem köröztek. Én nem ültem ott állandóan a szoknyájukon, nekem az volt a dolgom, hogy szõkítsek. Amikor ott voltam, akkor elpletykázták a dolgokat, amikor nem voltam ott, akkor nem voltam ott. Én ezzel az üggyel nem foglalkoztam, hogy most kit hogy korrumpálnak, mert engem ez nem érdekelt.
DR. KÓRÓDI MÁRIA (SZDSZ): De azt pontosan tudta, hogy 25 millió forintot kapott.
NÓGRÁDI ZSOLT meghallgatott: Annyit. Ebbõl nem volt titok.
DR. KÓRÓDI MÁRIA (SZDSZ): Amikor elõször mesélte el az elõbb ezt az egész dolgot, akkor ide kapcsolódott ez a 750 millió, most pontosított, hogy a 750 millió '94 elején volt, ez a másik pénz pedig '95 elején. Biztos nem olyan könnyû megjegyezni ezeket a dátumokat, ezt én nem vitatom, de hogy jön ide a 750 millió, az MSZP pénztárnokához?
NÓGRÁDI ZSOLT meghallgatott: A Pintérék mondták, hogy kell támogatni, mivel ennyit síboltak itten ezek az emberek.
DR. KÓRÓDI MÁRIA (SZDSZ): '94 elején azt mondta a Pintér, hogy az MSZP pénztárnokát támogatni kell?
NÓGRÁDI ZSOLT meghallgatott: Nem. Az MSZP-t kell támogatni, és megmondta, hogy kinek kell fölvinni a pénzt.”
„A Sándor "Papa" István-vallomás jegyzõkönyvének teljes szövege
Az Országgyûlés - az olajügyek és a szervezett bûnözés között az esetleges korrupciós ügyek feltárására létrehozott - vizsgálóbizottságának 2000. november 7-én, kedden, 9 órakor a Fõvárosi Ügyészség Nyomozó Hivatalának, Budapest, Belgrád rakpart 5. számú épületében megtartott zárt ülésén felvett 54 oldalas jegyzõkönyv teljes szövege. A jegyzõkönyv helyenként pontatlanságokat tartalmaz (pl.: tulajdonló; helyesen strómanokon keresztül tulajdonló). Az elõzetes letartóztatásban levõ Sándor "Papa" István nyugalmazott rendõr alezredes, a Központi Bûnüldözési Igazgatóság volt fõnyomozója nem járult hozzá a jegyzõkönyv nyilvánosságra hozatalához, az errõl szóló döntést Pallag László, a bizottság elnöke hozta meg. Zárt ülés!” A jegyzõkönyv azóta is megtalálható az Interneten. Most ebbõl következik egy részlet:
„Tóth Károly (MSZP): …Többször szerepel azonban az ön neve mellett Pintér Sándor neve is, ugyanezen anyagokban. Ezt meglepõnek tartom.
Sándor István nyugalmazott rendõr alezredes, a Központi Bûnüldözési Igazgatóság volt fõnyomozója: Melyik anyagokra gondol? Nem egy újságot olvasunk.
Tóth Károly (MSZP): A rendõrség rendelkezésünkre bocsátott operatív anyagokat, nyilván ezen operatív anyagok elõkészítésében vagy egyes részelemeinek a feltöltésében az önök szervezetei vagy részlegei is részt vettek, és nyilván mások is részt vettek. Ezekben keletkeztek információk, ahol szerepelt az ön neve, de többször szerepelt Pintér Sándor úr neve is…
Sándor István nyugalmazott:… Próbálja bõvebben megfogalmazni.
Tóth Károly (MSZP): Akkor megpróbálom konkrétabbá tenni. Többször szerepelt Pintér Sándor úr neve úgy, mint akire hivatkoztak különbözõ olyan személyek, akik nem tisztelték a törvényt, hogy vele el lehet érni dolgokat, Sanyi bácsi esetleg segíthet intézni. Volt-e ilyen tapasztalat?
Sándor István:… Kérem szépen, szinte mindennapos volt…”
Nógrádi Zsolt, imént idézett júniusi parlamenti meghallgatását, még 2000. augusztus elején, öt napon át, összesen 25 órában követte egy másik, de ez már az akkori legfõbb ügyész, Polt Péter elõtt történt. Ezt követõen, 2000. augusztus közepén, dr. Túri András, a Fõvárosi Ügyészségi Nyomozóhivatal csoportvezetõ ügyésze, golyóálló mellényben, legalább 50 kommandós kíséretében megjelent Érsekhalmán, Flaisz Ferencnél. Körülbelül fél órát tartózkodott ott. Ez alatt a röpke fél óra alatt arra volt kíváncsi, hogy Pintér Sándor valóban járt-e Érsekhalmán. Flaisz azt válaszolta, hogy nem, erre Túri, mindenféle egyéb vizsgálatot, például tanúk megkérdezését mellõzve, ahogy jött kommandós regimentjével, ugyanolyan szélsebesen elviharzott. Flaisz szomszédságában él egy hölgy, akinek nádfedeles házát többször is felgyújtották. Õ például rendszeresen írta a Flaiszhoz érkezõ gépkocsik rendszámát. Túri doktor nem volt kíváncsi ezekre a rendszámokra sem.
Viszont Polt Péter, akkori legfõbb ügyész, a FIDESZ korábbi országgyûlési képviselõjelöltje, 2000. augusztus 20-ig összesítette a tudnivalókat, s az így keletkezett aktát lezárta. Augusztus huszonharmadikára, Nógrádi Zsolt vallomása miatt, rendkívüli ülésre hívták össze az országgyûlést, ahol Polt ismertette a vizsgálat végeredményét. Megállapította, hogy a Nógrádi Zsolt által említett 175 személyt sikerült azonosítani. S megállapította azt is, hogy az olajszõkítési ügyben egyetlen politikus sem érintett. Nógrádi Zsolt pedig hazudott.
S itt álljunk meg egy pillanatra. A szóba hozott politikusok között országgyûlési képviselõk is szerepeltek, akiknek mentelmi joguk volt. Tehát, velük kapcsolatban csupán akkor lehet törvényesen vizsgálódni, ha a mentelmi bizottság „kiadja” az „érintetteket”. Ilyen mentelmi bizottsági ülés nem volt, kiadatásra sem kerülhetett tehát sor. A legfõbb ügyész úr tehát vagy törvénytelenül vizsgálódott, amit nem szeretnék elhinni, vagy nem is nézett utána semminek. Elégnek találta dr. Túri csoportvezetõ ügyész érsekhalmi, állig felfegyverzett megjelenését. Elég volt Flaisznak azt mondania, hogy Pintér Sándor nem járt ott. Máris fel volt mentve az egész politikai bagázs. Annak a Flaisznak a vallomására hagyatkozott, akit 2003-ban, 1993-ig visszamenõleg, hivatalos vizsgálattal, amit egy másik szakértõ is alátámasztott, elmebetegnek nyilvánítottak. Tehát, ezek szerint Flaisz elmebeteg volt a 2000-ben történt meghallgatásakor is. Meg a Nógrádi elleni Pintér, Boross, Lezsák, Szabó Iván által indított per idején is elmebeteg volt Flaisz, a koronatanú. Itt valami nincs rendben. Egy elmebeteg ember vallomására hagyatkozva- amit, akkor persze még nem tudtak az illetékesek- hoztak ítéletet, s lettek tiszták a gyanúba keveredettek. Nem kellene ezt az egész ügyet, Pintérestõl Boross Péterestõl, Lezsák Sándorostól, figyelembe véve a politikai „elit”, ügyben érintett, még élõ, más szerepelõit is, újra tárgyalni, felül vizsgálni? S ha pedig nem, akkor talán az megvizsgálható lenne, mint Tasnádi Péter esetében, hogy a szakértõk által kiállított dokumentumok a valóságot tartalmazzák-e.
Lezsák Sándornak is volt a Nógrádi Zsolt elleni perben koronatanúja. Nárai József, aki legalább ötször mondta meg az igazat a magyarországi bíróság elõtt. Így nem meglepetés, hogy Lezsák is ártatlannak bizonyult a bûnös Nógrádi Zsolttal szemben. Nárai, az „Öreg”, nagy élvhajhász volt, szerette az életet. Errõl már tettem említést korábban, amikor azt írtam: „Nárai Józsefet- mert õ már megengedhette magának- a messzi tájak vonzották. Embereivel együtt, 1994-ben már a Kanári- szigeteken nyaralt, ahol kokaintól bódultan, napi 5-6 millió forintot is „elkaszinóztak”.” Aztán, ez az életet habzsoló férfi, miután Lezsákot jól megvédte, meghalt. Azt mondják, hirtelen megállt a szíve. Azt azonban tudjuk, hogy az olajosoknál egyetlen orvosi jelentést sem szabad kritika nélkül elfogadni.
Változatosabbnál változatosabb halálnemek kerülnek elõ az olajszõkítõkkel kapcsolatban. Nógrádi Zsolt, országgyûlési képviselõk elõtt mondott szavait idézem: „'98 szeptemberében Litauszky István, Nyúl József, Bozóki és apu, Litauszky meszesi házánál összejövetelt rendeztek, és egy kaskantyúi ember vállalta, hogy kétmillió forintért megöli Flaiszot. Ez az ügy kiderült, utána nem tudták lebonyolítani ezzel az emberrel, kimentek Jugoszláviába, hogy hoznak onnan valakit, ez volt szeptemberben, ezután Flaisz megjelent apám házánál, és azt mondta, Józsikám, nem éred meg a karácsonyt, és utána október 25-én apu elsétált otthonról, és azóta nincs sehol.”
S még egy vallomásrészlet Nógráditól: „Ezekben az idõkben, a vadászatokban körülbelül minden nap ki lett lõve 5 és 10 trófea, tíz szarvas, a gemenci erdõkbõl tévedtek ki ezek az állatok. Már hatalmas volt a trófeagyûjtemény..., apu segítségével és a Litauszky - õ a Kakasnak a szomszédja - segítségével meg kezdték eladni. Ajándékba is kaptak a rendõri vezetõk, a Bodrácskától kezdve mindenki megfordult ott nálunk, vagyis a Flaisz kastélyában, és megkezdték Jugoszláviába és Ausztriába kiszállítani a trófeákat. Volt, amit nem tudtak készpénzzel kifizetni nekünk, és e helyett fegyvereket és robbanóanyagot hoztak, vagyis csempésztek be az országba, amit a késõbbiekben egy kiskõrösi illetõsége személy, a Seres és csapata szállított el onnan, a mi környékünkrõl Budapestre. Ja, igen, ezek után körülbelül 500 millió forint lett a trófeának és az ide-oda csempészgetésnek a haszna. Úgy egyeztek meg apuék, hogy 250 millió a Flaiszé, 125 millió a Litauszkyé és 125 millió az apué. De Flaiszot ez idõben letartóztatták, és egy évig benn volt.” Serest meg megölték. Hiába, ilyen változatos a gengszterek élete.
Folytatom: „Molnár László '96-ban autóbalesetben meghalt, a képviselõ urak ezt az ügyet intézik is ott Békésben, hogy most hogy halt meg, mint halt meg. Molnár László több millió liter HTO- t hozott ki MOL- telepekrõl és adott el gázolajat. Zsíros Géza biztosította Békés megyében a 42 téeszt, a vevõkört.( Zsíros Géza kisgazda országgyûlési képviselõ volt az Antall- Boross kormány idején, L. P.) Ezt a nagy mennyiségû olajat el kellett valahova adni. Márciustól dolgoznak a téeszekben októberig a mezõgazdasági gépek, a kombájnok, a traktorok, és valakinek el kellett adni, leszámlázni, kifizetni. Olyan tudta csak ezt megtenni, én hiába mentem oda, nekem nem fizették ki, olyannak fizették ki, soron kívül, hamis számlákkal, mert ezeknek a számláknak nincs alapjuk, mert olyan gázolajak lettek leszámlázva, amelyek nem is léteztek. Gázolaj volt, csak törvényes papír nem volt róla. És ezekhez kellett olyan embereket keresni minden megyében, az egész országban ment ez a cirkusz, meg lehet nézni, a MOL- tól nyáron minek hoznak ki HTO-t, és akkor Zsíros Géza 42 téeszben felhajtott telepeket, és ahol lehet szõkíteni, és el is adta az olajat, ami volt, és Molnár Laci volt az összekötõ, mert õ lakott ott.”
Maradjunk akkor a kisgazda vonalnál, de most már Sándor „Papa” István jegyzõkönyvébõl idézek: „Gyuri bácsi? El kell mondanom, hogy dr. Balogh Györgyöt, a vágott szemû Gyuri bácsit sikerült egy éjszaka úgy meginvitálnunk több órán keresztül egy vidéki kiskocsmában, hogy remegõ szájjal tárgyaltunk az öreggel. Ugyanis õ azt hitte - akin keresztül megtaláltuk -, hogy mi mindent tudunk róla. Semmit nem tudtunk róla. Rájöttünk arra, személy szerint rájöttem arra, hogy az öreg nagyon meg van ijedve, és elkezdtem blöffölni, és kajálta a blöfföt végig.
A végén olyan dolgokat mondott el, hogy magam is elhûltem. Õ maga is zsebre tette, másik is zsebre tette, mindenki zsebre tette ezeket a pénzeket. Sõt, õ lobbizott az Energolnak, nem is az Energolnak, hanem valamelyik kapcsolódó cégnek, a Szegeden megfogott 103 vagon olajához. Mert ott bele lett tenyerelve, 103 vagon olaj el lett fogva, nem vámolták meg. Akkor egy ceglédi jóember volt az ügyvezetõ igazgató, akinek a közbenjárására levelet írt Arnoldnak Gyuri bácsi (Arnold a VPOP akkori parancsnoka, dr. Balogh György pedig az Országgyûlés honvédelmi bizottságának volt az elnöke, kisgazda országgyûlési képviselõ, L. P.), és az Arnold is érezte, hogy most már nagyon sikamlós a talaj, továbbpasszolta, és ebbõl viták lettek. A lényeg az, hogy Arnold sem merte akkor már aláírni ezt a papírt. Gyuri bácsi nagyon jól tudta. Mondom, én még embert úgy megijedve nem láttam, mint az öreget akkor éjszaka. Azt hitte, hogy mindent tudunk, közben semmit nem tudtunk, csak pontokat, és a blöfföt úgy ette az öreg, hogy olyan dolgokat tudtunk meg, csak nem tudtuk bebizonyítani, mert nem lehetett bebizonyítani.
Vagy például egy ilyen történet még ehhez, csak, mint érdekesség, hogy ne legyen olyan unalmas. Nem emlékszem a dátumra, '96 vagy '97. Siófokon ki van állítva egy szerelvény olaj, ami tíz vagy nem tudom hány vagonból áll. Az ottani vámparancsnok egy új gyerek volt, akit akkor helyeztek oda, tehát nem volt beavatva gyakorlatilag a történetekbe, hogy hogyan mûködik az olajos történet, mert Siófok jó kis hely volt ilyen szempontból. Lent járunk a kollégámmal Siófokon, a kirendeltségen, valamiért kavarogtunk, amikor bejön az újdonsült vámparancsnok a kirendeltség vezetõhöz és segítséget kér, hogy segítsen már neki, mert úgy érzi, hogy ez a szerelvény balhés, mert állítják, hogy orsóolaj van benne, de õ megnézte, hogy gázolaj. És õ erre visszatartotta a szerelvényt.
Mi történik? Elindul a kavarás, a nagy emberek ott vannak, telefon jobbra-balra, mindenkinek. A parancsnokot másnap fölrendelik a VPOP- központba azzal a történettel, hogy az idõ alatt, amíg õ nincs ott, majd megcsinálják a formalitásokat és az orsóolajnak nevezett gázolaj közben elhagyja a pályaudvart, ami akkor 80 millió forintot ért. A vámparancsnok kiadja az utasítást a helyettesének, meg mindenkinek, hogy amíg õ vissza nem ér, ez a szerelvény nem mozdulhat, és nem vámolhatják le. Pedig mindenféle tábornokok közben jártak ebben az ügyben. Lényeg az, hogy nem merik elvinni a szerelvényt, és közben elmondja ezt a történetet a vámparancsnok nekünk is, én meg mondom az emberemnek, hogy jó, akkor szerezzünk pár üveget, a vámosok adtak üveget, minden üvegbe mi is, a fal kedvéért, levettük a mintát. Eltettük, letettük a kirendeltségen.
Két nap múlva a vámhivatal laborja azt jelzi, hogy ebben a szerelvényben orsóolaj van. Tonhauser (a Papa akkori fõnöke, L. P.) felhívja az illetékest, hogy de nekünk is van egy mintagarnitúránk, vizsgáltassuk meg ezt is, de ezt nem a vámosokkal fogjuk, hanem Veszprémmel. Két órán belül mindjárt nem orsóolaj volt, hanem gázolaj. És akkor jön az, fültanúja vagyok egy beszélgetésnek, amikor Arnold Mihály felhívja Tonhauser ezredest, ott ülök az irodájában, vele szemben és mondja, hogy te Lacikám, tudod, az a siófoki szerelvény, az a párt olaja, már szólt ez is, szólt az is, meg hát... Emlékszem. Tonhauser ezt a beszélgetést magnóra vette, tehát így mentek ezek a baráti történetek.
Dr. Fazekas Sándor (Fidesz): Milyen párt olaja volt?
Sándor István nyugalmazott rendõr alezredes, a Központi Bûnüldözési Igazgatóság volt fõnyomozója: Hát az MSZP-é. Nevesítették, sõt tudom, Csintalan elvtárs is; Csintalan neve gyakran pörgött ebben a történetben.” (Csintalan máig tagadásban van, õ nem olajozott mondja, bár sokan ennek az ellenkezõjét állítják. Horn Gyula, õ bizony olajozott, mondja Csintalan.)
„Papa” beszélt még az Energol Rt.-rõl, arról, hogy ez a vállalat, még Portikék belépése elõtt a Katonai Biztonsági Hivatalnak, vagy a katonai hírszerzésnek volt a fedõcége. Volt? Én úgy tudom, ha egyszer egy cég a hírszerzést szolgálta, történjen bármiféle formai változás, nem menekül. A titkosszolgálattól- mindegyik területre érvényes ez- leszerelni, nyugdíjba menni soha nem lehet. Aki egyszer jelentett, az már örökké jelenteni is fog.
Balogh György, Zsíros Géza mellett más kisgazdák neve is felmerült. Atyánszky Györgyé és Lányi Zsolté például ’97 végén, ’98 elején. Feljegyzés készült róluk, amit a megfelelõ helyre el is juttattak, áll Sándor István jegyzõkönyvében. Az MSZP részérõl pedig, szintén „Papa” jegyzõkönyvébõl, a késõbbi energetikai államtitkárnak, Karl Imrének a neve is szerepel, mint az olajos cég, az ETL felügyelõ bizottságának a tagja. De itt olvashatunk Szûcs Erikrõl, még mindig az MSZP-nél tartunk, az MSZP országos választmánya gazdasági munkacsoportjának vezetõjérõl, és párttársáról Lippai Lajos országgyûlési képviselõrõl. De az igazi nagy vadakról, a KGB-s Szemjon Mogiljevicsrõl (Szeva bácsi), s az általa felügyelt olajos keresztapákról, s a hazai politikusok színe- javáról, akiknek az útját szintén Szeva bácsi egyengette a milliárdos krõzussá válásig, még Papánál sem olvashatunk semmit, vagy nagyon keveset. Az õ nevük mindenféle titkos dokumentumból mindig kimarad, legyen bármekkora is a bûnük. Egy olajos könyvben, amelyben „Papa” is „megszólal”, csak a „nagyemberrõl”, s annak barátjáról esik említés. Csak következtetni lehet, hogy talán Pintér Sándorról és Boross Péterrõl van szó.
Mi, ebben a sorozatban szóba hoztuk, szóba hozzuk õket folyamatosan. Reménykedünk, a tisztulási folyamat egyszer majd csak elkezdõdik.







 Nyomtatható változat (új ablakban nyílik!)
 Küldje el a cikket barátjának, ismerősánek!


2004-2024 www.lakatospal.hu ©, KT-Perfect honlapkészítés