Haz�nk�rt - Lakatos P�l F�oldal Lakatos Pál
Lakatos Pál: Végleg eltûntem?                                                  
  Fõoldal  |  Bemutatkozás  |  "Könyvesház"  |  Írások  |  Archívum  |  Kapcsolat  |  Linkek  |  Programok  |  Keresés  
Olajszõkítõk  |  Ügynökügyek  |  Újságírók árulása  |  Tengiz magyar áldozatai  |  Könyveimbõl  |  Szabadkõmûvesek-Holocaust- Trianon  |  1956  |  Talmud  |  Aranyvonat  |  Õseink  |  Cigányélet  |  Mártírjaink
Olajszõkítõk

Lakatos Pál:„Elõször magunk között vágunk rendet, aztán…” (Magyar Világ, 2008. jan  Nyomtatható változat 
„Már a hullazsákokat is megrendeltük”

Tudom, hátborzongató, és tisztességes ember számára kifejezetten visszataszító mondatok olvashatók a címben. De ezek a mondatok, az orosz és az ukrán maffiavezérek szájából elhangzottak, a „rendszerváltó” Magyarországon. Egykori KGB-sek, a volt Szovjetunió, 1990 után is nálunk maradt vezéralakjai hangoztatták ezt. Ezek a mondatok pedig nem jelentenek mást, mint azt, hogy elõször a nálunk árulóvá lett egykori társaikat ölik meg, velük úgysem kell senkinek elszámolni, mert hivatalosan senki sem tudta, vagy nem akarta tudni, hogy az egykori KGB-s emberekbõl, az utódszervezet, az FSZB tagjai közül kik is garázdálkodnak Magyarországon. Ezeket a szerintük árulóvá lett orosz és ukrán ügynököket, megölésük után egyszerûen elkaparták valahol a nagy magyar éjszakában, a „rendszerváltozás” eufóriájában. S amikor ezzel elkészültek, jöhettek a magyar kétes elemek, likvidálták õket is. S mindez az igazi elvtársi kormány, a Horn Gyula egykor volt pufajkás által vezetett bandérium uralkodása idején történt. Ekkor, 1994-et követõen gyorsultak fel nálunk az olajszõkítés eseményei, egyre gátlástalanabbul csaltak, szõkítettek a KGB-s, FSZB- s ügynökök utasítására itthon a falusi kis „négerek”, a mai „nagy” magyar hatalmasságok gazdagodását gyorsítva ezzel, s errõl az idõrõl mondhatjuk el igazán, hogy egymást követték a rejtélyes, és azóta is kiderítetlen gyilkosságok. Most éppen Prisztás József halálának körülményei borzolják az idegeket. (Persze, lehet, hogy ez is csak a „rendszerváltozás” egyik elterelõ hadmûvelete. Mert azt már megszoktuk, de el nem fogadjuk, hogy a magyarság és õsei több ezer éves dicsõ történelmét meghamisították, s a szálak kibogozása igencsak nehéz, de azon méltán szörnyülködhetünk, hogy a „rendszerváltozás” történelme is egymásra épülõ hazugságok sokaságából áll. Kirablásunk ma már dicsõ tettként szerepel, s a történelemkönyvekben olyan „nagyságokat” méltatnak az elmúlt 18 évbõl, mint például Kónya Imre és Petõ Iván.)

De mi is történt Prisztással? Idézet következik a „Klikkhír”, internetes portál 2008. január 17-i számából: „Bombaként robbant a hír: a rendõrség ismerhette a Prisztás- gyilkosság megbízóját, mégsem fogták el. Legalábbis volt, aki erre következtetett egy nyilvánosságra került operatív jelentés tartalmából. Emlékeztetõül: az éjszakai élet egykor jól ismert figuráját, Prisztás Józsefet, 1996. november elsején, Budapest III. kerületében, a Ladik utcában ölték meg. Egy ingatlaniroda telephelyére csalták, majd, amikor kilépett onnan és az utca túloldalán parkoló autójába szállt be, egy kerékpáron mögötte haladó bérgyilkos egyetlen lövéssel megölte. A tettes és a megbízó személyét azóta is homály fedi.
A rendõrség folyamatosan hozza nyilvánosságra a titkosítás alól felmentett, olajügyekkel kapcsolatos aktákat. (…) Nos, ezekbõl az derül ki, hogy a rendõrség 1996. június 28-án elrendelt „Omega” fedõnevû titkos nyomozása során milliárdos olajügyek hátterét igyekezett felderíteni. Ennek során titokzatos milliárdos bankszámlákról, olajhamisító cégekrõl, az 1996. õszén kirobbant fõvárosi robbantás- és leszámolás-sorozat feltételezett megrendelõirõl és ezzel kapcsolatban, érintõlegesen a Prisztás gyilkosságról is készültek operatív jelentések.
Az olajügyekben az ORFK akkori felderítõ egysége a Központi Bûnüldözési Igazgatóság (KBI) Gazdaságvédelmi Fõosztálya nyomozott. Az itt dolgozó egyik detektív informátora azt közölte, hogy ismeri a Prisztás gyilkosság megrendelõit, tudja, hogy a bérgyilkos a lövés után a közeli HÉV sínek mellett várakozó kis tehergépkocsiba tette be a kerékpárját, és ismeri ennek az autónak a típusát és a rendszámát. Legalábbis ez áll az 1997. január 21-én kelt jelentésben, no és az, hogy a nyomozó, a rendszám alapján kiderítette a jármû tulajdonosát. Ezt a jelentést továbbították a szervezett bûnözés felderítésével foglalkozó egységnek is. Ennyi. Hogy mi történt késõbb, arról nincsenek iratok. Ebbõl úgy tûnik: a rendõrség hibája, hogy még ma is ismeretlen a felbujtó és a végrehajtó.”

Ennyi? Azért mégsem. Van itt más is, az Omega fedõnevû akcióról, egy korábbi, 1997. június 28-án keltezett jelentésben. Ez Prisztásról és Cinóber nevû társáról is szól, no meg az olajszõkítésrõl és a pénzmosásról. Elõször 2 milliárd 600 millió forint mozgatásáról tesz említést a „Határozat”, a következõ megjegyzés kíséretében: „A bejelentés szerint a bank, a pénzfelvételt, a pénzmosásról szóló törvényben elõírtakkal szemben, nem jelezte.”
Szó van itt még 150 millió forint átutalásáról, 4 milliárd 200 millió forintos gázolajvásárlásról, és egy 1994-es, jelentõs pénzmozgásról, 3 millió 800 ezer amerikai dollár, bankon keresztüli külföldre irányításáról.
S itt olvasható egy fontos megállapítás, ami már nem csak a pénzre vonatkozik, idézem. „Az osztrák és a német bûnüldözõ szervektõl, operatív úton beszerzett adatok szerint, a felsorolt vállalkozások mögött- Magyarországon mûködõkrõl van szó, L. P.- orosz szervezett bûnözõi körök vannak.”

De térjünk vissza a gyilkosságsorozatra, korabeli híradások alapján, s a végén megállapíthatjuk, mennyi szándékos elterelés is szerepel ezekben a cikkekben : „A leszámolás sorozat Prisztás József kivégzésével kezdõdött tehát, akit Óbuda egyik csendes utcájában lõtt agyon egy kerékpáron érkezõ merénylõ. A nyilvánosság elõtt azóta ismertté vált, hogy a merénylet után rövid idõvel megszólalt Prisztás mobiltelefonja, a hírek szerint a Xénia Láz-ügy kapcsán elhíresült Félix Film Kft.-tõl keresték az ekkor már halott vállalkozót. Rövid idõvel Prisztás meggyilkolása után rálõttek az áldozat akkor már rejtekhelyen tartózkodó barátjára is. A merényletek 1997-ben folytatódtak: már január 1-jén páncéltörõ rakétát lõttek a Szépvölgyi úti Secret Night Clubra. Október 9-én a klub közvetlen közelében, egy kerékpárra szerelt távirányítós bombával merényletet kíséreltek meg Hoffman István ellen, akit Prisztás utódjának tartanak. Ez volt az elsõ alkalom, amikor "kívülállók" is megsebesültek. Még az 1997-es év krónikájához tartozik Zubovics Gyula szentendrei vállalkozó terepjárójának felrobbantása, aki ugyan a merényletet túlélte, de késõbb a kórházban, fertõzés következtében meghalt. Augusztus elején Molnár Péter veszprémi vállalkozót, november elején, Szegeden pedig Németh Zoltánt ölték meg, gépkocsijaik felrobbantásával. Dóri Sándor kaszinótulajdonosra, és egykori üzlettársára, Boros Tamás vállalkozóra, ismeretlen tettesek rálõttek, de õk megúszták a merényletet. 1996. eleje óta több mint hetven robbantás történt, a rendõrség hét ügy feltételezett tettesét fogta el.”

„A páncélozott Bentley gépkocsi sem tudta megvédeni hétfõ délután a géppisztolylövésektõl Seres Zoltán vállalkozót, akinek a neve korábban, több nagy jelentõségû bûnügy kapcsán is felmerült, például annál a kézigránátos robbantásnál is, amelynek a megrendelésével Tanyi Györgyöt vádolják. Õt jogerõsen felmentették abban az ügyben, amelyben elsõ fokon négy év börtönre ítélték Gál Antal volt rendõr fõhadnagyot a Fõvárosi Bíróságon azért, mert a robbantásokkal kapcsolatos nyomozások államtitoknak minõsülõ irataiból, megrendelésre másolatokat készített.
Seres Zoltánt, már az Orbán kormány idején, 1999. április 12-én, ugyanolyan hidegvérû precizitással lõtték agyon, mint 1999. február 2-án Döcher Györgyöt, korábban Prisztás Józsefet vagy Fenyõ Jánost. Az egyetlen különbség, hogy immár nemcsak a fõváros utcáin, hanem a csendes, békés Szentendrei-szigeten is megjelentek a géppisztolyos merénylõk. Szemtanúktól származó információk szerint a Tahitótfaluról Kisoroszi felé vezetõ út legelején, egy meglehetõsen szûk részen, két bukósisakos férfi állt lesben, s a bekanyarodó - és emiatt feltehetõleg alaposan lelassító - zöld Bentley gépkocsit gyilkos géppisztolytûz fogadta.”

Ez a most következõ, ma már archívnak számító hír, az újságot a sorok között és mögött is olvasóknak igencsak magyarázó: „Fenyõ János, Seres Zoltán, Prisztás József, Döcher György, Boros Tamás, Zubovics Gyula és Muskovics Gyula gyilkosainak, és a gyilkosok megbízóinak nevét ajánlotta fel Portik Tamás, az Energol Rt. egykori igazgatója a rendõrségnek. Cserében azt kérte, engedjék el nyolcéves börtönbüntetését. Az alku nem köttetett meg.”
Portik meg, mint azt már korábban megírtuk, bujkálni kezdett. S bár az illetékesek ismerték rejtekhelyeit itthon Magyarországon- szó sem volt külföldre szökésrõl-, Portik mégis megúszta. Hallgatott, cserébe megtarthatta az életét.

Hogy is fogalmazott Horn Gyula, még országlása idején, a gyilkosságsorozatokra utalva? „Ami itt van, mindennek nevezhetõ, csak közbiztonságnak nem.” Hogy mennyire álságos kijelentés is ez, fõleg a majd most olvashatók fényében, megállapíthatják önök is.
Boros Tamás (Óriás Tamás) 43 éves volt, amikor megölték. Mielõtt azonban folytatom, idézzük fel a gyilkosság napját: „A robbantások újabb fejezete kezdõdött 1998. július 2-án, csütörtökön déli tizenkét óra elõtt néhány perccel.( Még a Horn Gyula vezette ügyvivõi kormány óvja Magyarországot. L. P.) A merénylet elsõ ízben oltott ki ártatlan életeket. Elõször fordult elõ, hogy a leszámolás végrehajtói nem törõdtek a gyanútlan járókelõkkel. A robbanást pár perccel követõ déli harangszó az ártatlan halottakért is szólt.
Röviden a történésekrõl: Boros Tamás (43) olajügyleteirõl is elhíresült, ismert vállalkozó, 12 óra elõtt néhány perccel, szokása szerint, az Aranykéz utcai parkolóházban leállítja autóját. Megrendeli az autó mosatását, köszön a pénztárosnak, kilép az ajtón és elindul utolsó útjára. Gyilkosai jól tudták, merre fog menni, hiszen évek óta ugyanazt az útvonalat használta, hogy a parkolóházból eljusson a közelben lévõ irodájába (Váci utca 3.). Az utcán kap még egy telefont a mobiljára (állítólag nem sokan ismerték a számát), majd mikor elhalad az ott parkoló Polski mellett, valaki távirányítással felrobbantja az autót. Egyébként Boros, információink szerint, elõzõ nap érkezett haza Olaszországból, amirõl szintén nem sokan tudtak... (Boros, halála elõtt egy héttel, egy találkozón, a többiektõl félre vonulva, egyetlen embernek elmondta, rövidesen meg fogják õt ölni. L. P.)
A körülbelül négy kiló TNT- nek megfelelõ robbanóanyag szörnyû pusztítást végez. Szemtanúk szerint az egész olyan volt, mint egy amerikai katasztrófafilm. Hatalmas robbanás, sûrû percekig hömpölygõ koromfekete füst, káosz és jajveszékelõ sérültek. Az utcát üvegtörmelék lepte el, a kigyulladt autók alkatrészei a házak tetejéig repültek. Sajnos, ezúttal mindez valóság volt, Budapesten fényes nappal, július 2-án. A robbantásnak négy halottja, több mint húsz sebesültje van. Az áldozatok mindegyike magyar, köztük van a tulajdonképpeni célpont Boros Tamás is. A sérültek között német, szír, cseh és finn állampolgárok is voltak. Sajnos az egyik sérültön, egy középkorú férfin, bár saját lábán ment be egy közeli boltba, már nem lehetett segíteni, mire a mentõk kiértek, meghalt. A másik áldozat, egy 24 éves eladólány, akit közvetlenül a robbanás elõtt áruért küldtek ki, a harmadik pedig egy arra sétáló fiatalember. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy a közvetlenül a robbantás elõtt arra sétáló gyerekcsoportnak még idõben sikerült kiérnie az utcából.”

Az Aranykéz utcában történteket, Boros Tamás halálát, az ottani egyik ház valamelyik emeletérõl filmre rögzítette egy plasztikai sebész hölgy, a felvétel az amerikai CIA- nél landolt, és egy élettársának álcázott férfi, aki Jugoszlávia és Oroszország titkosszolgálatának dolgozott.

Boros Tamás Debrecenben született, unokatestvére volt a conti-caros Radnai Lászlónak, aki szintén az olajmaffia tagja és néhány hónapja ítélték el jogerõsen, bûnszervezet mûködtetéséért, fegyvercsempészésért, 12 év fegyházra. Boros Tamás, a „rendszerváltozás” ajándékaként, 1990-ben szabadult a börtönbõl, közkegyelemmel, majd Pestre utazott, ahol bûnözõi karrierjét kezdte el építgetni. Az elsõ idõben nagyon gátlástalan embernek tartották õt, védelmi pénzeket szedett, mint például a dunántúli Zak László vezette autó-tolvaj bandától, zsarolt, „lehúzott” másokat. Mindenkivel kikezdett, akit gyengébbnek vélt. Majd amikor kellõ tõkéhez jutott az olaj, a drog és a szesz (mindegyik jövedéki termék) „kereskedelem” által, olyan üzletekbe fektetett be, amelyek azonnali és nagy haszonnal kecsegtettek. Ezt persze csakis a nálunk jelen lévõ, „feladatot” ellátó orosz maffiával, a
KGB-s- FSZB- s tisztekkel történõ együttmûködése révén tehette meg, hiszen ezeket az „üzleteket” az orosz maffia felügyelte, együttmûködve a gazdaságilag, pénzügyileg izmosodó hazai politikai „elittel”.

Az orosz maffia persze nem véletlenül engedte tûz közelbe, a húsos fazékhoz a magyar bûnözõket. Elõre elkészített forgatókönyv szerint dolgoztak. Mivel nem ismerték a magyarországi viszonyokat, ezért a Boros féle emberek mellé orosz testõröket adtak. Lehetett is vagánykodni vele, hogy lám, mekkora ember is vagyok én, kikezdhetetlen, hiszen engem az oroszok védenek. A tiszta szesszel, az olajjal, a droggal tehát a magyar keresztapák kereskedtek, orosz „testõrség” mellett. Az üzletelések során aztán, a magyar maffiózók révén, ezek a „testõrök” megismerték a megvesztegethetõ politikusokat, rendõröket, vámosokat, bírókat, ügyvédeket, ügyészeket, újságírókat. Rájöttek az olajszõkítés cseppet sem fondorlatos módszerére is. Közben pedig, mivel a szemük elõtt játszódott le minden, döbbenten látták, hogy az általuk védett keresztapák milyen hatalmas vagyonra, készpénzre tesznek szert. Szóltak tehát az orosz fõnököknek, hogy ezt a kereskedelmet most már a magyarok nélkül is lehetne folytatni, hiszen megismerték már mindennek a nyitját, s kellõ ismeretséggel is rendelkeznek. Ne a magyaroké, hanem az övéké legyen ez az óriási nyereség. Nem kihagyva persze ebbõl a hazai politikusi gárdát, elsõsorban az akkor éppen regnáló Horn Gyulát és csapatát. Ekkor lép a színre, mint az oroszok által hasznosnak ítélt ember, Draskovics, Csintalan, Máté László, Dunai és a felsoroltak segédcsapatai.
A magyar keresztapáknak azonban felajánlották, hogy dolgozhatnak nekik, de csakis, mint „négerek”, a korábbi irányító szereprõl ne is álmodozzanak. Aki hajlandó volt erre, az életben maradt, aki viszont ellenkezett velük, likvidálták.
Boros Tamásnak ez az új felállás nem tetszett. Olyannyira nem, hogy 1997. õszén egy nyolc órás vallomást tett, videoszalagra rögzítették a rendõrök, ahol felfedte az orosz-magyar „barátság”, külvilág elõl rejtõzködõ szálait. Majd megijedt attól, hogy mit is tett, és Ausztriába szökött, ahol több hónapig tartózkodott. Azért vágyott ám haza, vágyakozott a zsíros bödön után, ezért gyakran érdeklõdött a pest megyei rendõröknél, hogy tiszta- e a terep, hazajöhet-e veszélytelenül. Azt a választ kapta, hogy igen.
1998. tavaszán haza is érkezett, majd 1998. nyarán, azon a napon tehát, amikor az Orbán- kormány parlamenti eskütételére sor került, Boros Tamást az Aranykéz utcában, három emberével a levegõbe repítették.

Az elsõ leszámolások egyébként már 1995-ben elkezdõdtek, amit aztán, Hornék legnagyobb dicsõségére, 128 nagyobb terrorcselekmény követett.
De hogyan is jutottunk el eddig, mi vezetett ehhez az anarchiához? Arról már szóltam, hogy a magyarországi politikai „elit”, a régi elvtársi nosztalgiával, az oroszokkal seftelt, mindannyiunk kárára. A nálunk lévõ orosz fõnökök teljesen tisztán látták azt is, hogy a mi rendõrségünk, szétzilált állapotában, teljesen alkalmatlan volt arra, hogy akár csak egyetlen egy esetet is felgöngyölítsen. Érdekes, most ahogy ezeket a mondatokat írom, jutott az eszembe, hogy mindegyik, úgynevezett nagy kaliberû ügynél, ugyanaz a sztárzsaru, Doszpot Péter jelent meg. A kisrendõrök, lassan-lassan már megszokták, hogy úgysem jutnak egyetlen egy ügyben sem ötrõl a hatra. Talán ez is a forgatókönyv része volt?
A bûnözõk tehát tisztában voltak azzal, hogy nyugodtan robbantgathatnak, mivel rendõreink alkalmatlanságával tisztában voltak. A második, amit a folyamat értékelésekor meg kell jegyezni, hogy a robbantásokat orosz, szerb, szlovák, volt, vagy jelenlegi hatósági emberek hajtották végre. Akik aztán, amilyen csendben jöttek, ugyanolyan csendben el is tûntek. Az elkövetésnél, a gyilkosságnál használt robbanóanyagok külföldrõl érkeztek, a legtöbb TNT albán katonai bázisok kifosztása révén került hozzánk, a Semtex nevû robbanóanyag azonban Jugoszláviából. Fegyverek meg, még vállról indítható rakéták is, szépen elõszedhetõk voltak, a Vagyim Beljajev ezredes (Pintér egykori KGB-s kapcsolatáról van szó) és az emberei által a Holt- Körösben és a Holt-Tiszában elrejtett, lezsírozott készletbõl. Ezeken a helyeken, jelenleg is harckészen, legalább két dandár, 15-20 ezer katona számára van „készletezve”, a világ szeme elõl elrejtve, a kilencvenes évek évjáratából való, teljesen használható fegyver, tartozékaival együtt.

Az okok között- hogy miért is juthattunk el idáig- megemlíthetjük-, hogy a magyar keresztapák éberségét is elaltatták az oroszok, akik nem is számítottak ekkora katonai erõre, nem ismerhették az elkövetõket, hiszen azok idegen országból érkeztek, s így a külföldi elkövetõk nyugodtan gyilkolhattak, robbanthattak. És van még egy ok, amirõl már szóltam, az orosz KGB-s maffia elõször csak strómanként felügyelte a magyar keresztapákat, védelmet hazudva nekik, majd megfosztották õket minden hatalmuktól. Volt az oroszoknak egy hírhedtté vált mondásuk, hizlaljuk csak fel jól a disznót, hogy aztán majd levághassuk. S e szerint is cselekedtek, a nagyobb keresztapák, Prisztás, Cinóber, Seres, Boros megölése után, a haláluk után 24 órán belül, az orosz maffia ezek milliárdos vagyonát maguk között szétosztotta. A megöltek családtagjai semmit sem kaptak, mára éppen hogy tengetik az életüket.

Az oroszok már az 1990-es évek közepén (Horn kormány regnálása) arra készültek, hogy a magyar keresztapák meggyilkolása után megszerzett hatalmas vagyont befektetik, üzleteket, gyárakat vásároltak rajta, s mivel a tervben az is szerepelt, hogy Magyarország NATO tag lesz és beléptetik az Unióba is, így õk a magyarországi jelenlétükkel, vagyonukkal az uniós országokban is tevékenykedhetnek. Akár üzletemberként, akár pedig üzletembernek álcázva csupán. Ennek a kivitelezésében találtak jó partnerre a Horn kormányban.
Tehát, a kilencvenes évek elején, közepén az orosz KGB-s maffia még megelégedett a behozott import árú ellenértékével, hiszen a magyar keresztapák- utólag- kifizették nekik a pénzt. Cserében ezért KGB-s testõrséget kaptak, késõbbi gazdájuktól, vagy gyilkosuktól.
Kezdetben az oroszok nem tudták, hogy a jövedéki törvényeket miképpen lehet kijátszani, s azt sem, hogy a magyar keresztapák ezt miképpen teszik. Hogyan történik a behozott gázolaj háztartási tüzelõolajként történõ vámolása, mi a szõkítés menete, milyen anyagokat kell hozzá felhasználni. Hogyan lesz a gázolajból, magyar területen, vámmentes ipari tüzelõolaj, miként vámolják a behozott tiszta szeszt ablakmosó folyadéknak. Amikor azonban felismerték, hogy a tõlük és az általuk behozott alapanyagból a magyarok mekkora haszonra tesznek szert, egyre nagyobb szeletet követeltek az üzletbõl, s egyre inkább szorították ki a magyar keresztapákat a piacról. Hiszen, eddigre már minden fortéllyal tisztában voltak. A magyarokat, mint a megunt ruhát, el lehetett dobni. Mindehhez hozzá segítették õket a volt MSZMP utód kommunistái, az MSZP vezérei.
Amelyik keresztapa nem vette a lapot, nem fogadta el, hogy kikerült a piacról, azzal végeztek. Aki meg feljelentette õket, annak is hasonló sorsa lett.

A Horn kormány ideje alatt egyetlen robbantási ügyet sem vizsgáltak ki, hiszen a magyar elvtársak nem akarták lebuktatni a nekik is „tejelõ” orosz elvtársakat. Hiszen az olajozáson, s más tisztátalan üzleten keresztüli meggazdagodást a KGB-sek garantálták nekik.
Úgy voltak vele, inkább vesszenek a piti kis magyar bûnözõk, de nekik minden az elképzelésük szerint sikerüljön. Úgy, ahogy a „rendszerváltozást” még Kádárék megtervezték nekik.
Ha kellett, a magyar rendõrök, a robbantások miatt inkább ártatlanokat vettek õrizetbe, csakhogy a nép száját befogják, hogy valami eredményt produkáljanak. A vétleneket késõbb aztán szépen, csendesen szabadon engedték.

Az orosz maffia hazai vezetõje, 1990-tõl 1998. õszéig Szemjon Mogiljevics volt, utána Leonyid Stecura (Loncsik becenéven)- akinek az útlevele Leonyid Goldstein névre volt kiállítva- vette át a hatalmat. (Mogiljeviccsel egyébként Pintér Sándor, már belügyminiszterként, a Hélia Szállóban egyezett meg, hogy hagyja el Magyarországot, mert az itt lévõ FBI emberek követelik tõle a Mogiljevicsre vonatkozó adatokat, s õ már nem tudja tartani az amerikaiakat. A körözött Mogiljevics aztán elment Magyarországról, Pintér pedig nagy büszkén kijelentette: az orosz maffiát kizavarta innen.)
Leonyid Stecura, 1990-ig a Szovjetunióban katona volt, ahol parancsra gyilkolt. Magyarországra 1990-ben érkezett. A magyar bûnözõkkel elõször- a zsiványbecsület alapján- korrektül üzletelt, majd maga alá gyûrte, lerabolta õket. Aki menekülni próbált, kiszakadni akart a fennhatósága alól, annak azt mondta: „Az orosz maffia nem olyan, mint egy horgászegyesület, ha valaki egyszer belépett oda, onnan nem távozhat, amikor kar. Vagy, ha igen, csak tepsiben.” Ezt a mondást egyébként gyakran hangoztatta Harangozó Szilveszter is. A már korábban megismert KGB-s módszert alkalmazta Loncsik Seresre, Borosra, Prisztásra, Cinóberre és a többiekre vonatkozóan: „Hizlalni kellett õket, mint a disznókat, hogy aztán levághassuk mind.”

Mogiljevics intézte a pénzügyeket, Stecura volt az erõ, õ biztosította- hadseregével- a védernyõt. Így, Magyarországon, Stecurának nagyobb volt a hatalma, mint Mogiljevicsnek. A magyaroktól elvette a kábítószerpiacot, a prostituáltak fölött is õ rendelkezett, zsarolt, az olajüzlet is az övé lett. Így, az éves bevétele 50- 100 millió dollárra rúgott.
Az orosz drogüzletet egyébként a tanulóidõben, Loncsik, Seressel és Borossal közösen intézte, minden megyében. A drogkereskedelem országos központja Budapesten a Citadella Discoban volt, hiszen ez az objektum Seres és Boros érdekeltségébe tartozott, és itt, világviszonylatban is értékelhetõ mennyiségû drogot adtak el, a rendõrség zaklatása nélkül. Õk hárman, Loncsik- Stecura, Boros és Seres együtt is olajoztak, s hozzájuk csapódott még Prisztás, meg Cinóber. Emellett hatalmas összegeket adtak ki uzsorakamatra.
Amikor Prisztást 1996. november elsején kivégezték, 3 milliárd forintja volt uzsorakamatra kihelyezve. Arról a Prisztásról van szó, akit Kuncze belügyminiszter kitüntetett, vele együtt fényképezkedett, és az õ aktáit rakta fel az Internetre a rendõrség, amelyek egyikében szerepel, hogy az orosz maffia angol cégeinek többmilliárd forintot és majd négymillió dollárt utalt át, az orosz import olaj áraként.
Az orosz pénzlehúzás egyik ismert esete volt, amikor Lakatos András (Kisbandi), az Akadémia utca 1-3. szám alatt lévõ irodájában, Seressel és Borossal 3 milliárd forintot szedett össze a magyar alvilágtól olaj és olcsó gyémánt üzlet reményében. Az oroszok azonban elvették tõle az összes pénzt, Kisbandi félt a hazai alvilág bosszújától, Amerikába menekült, ahol az FBI elfogta, s hazahozták.
Boros Tamás a Stecura-Loncsik csapat tagja volt, de külön utakon is járt alkalomszerûen, s robbantások és védelmi feladatok elvégzésére munkát adott a debreceni társainak is. Szegeden pedig Magda Marinkót és szerb társait bízta meg zsarolások elvégzésével, néha albánokat hozatott, kézigránát dobálásra, a testõrei viszont mindig oroszok voltak. Amikor aztán vallomást tett, Loncsikék halálra ítélték, és egy Mammant, aki nagy teste miatt Mamut becenévre hallgatott volt, a brnói banda vezéralakját bízta meg azzal, hogy keressen szlovák ügynököket, hogy a Boros gyilkosságot végrehajtsák. Mamut hozatta az Aranykéz utcában felrobbantott Polskit is. Azután persze, mindenkit, aki Szlovákiában tudott errõl a gyilkosságról, sorban megölték.
Ezután Seres Zoltánt is megölték, mert ismerte a végrehajtót. Azért végezték ki géppisztollyal Döcher Györgyöt is, mert tudott Loncsik ügyeirõl. Döcher társa, Haris Sándor egy szlovák börtönbe menekült a Meciar kommandó elõl. Serest annak ellenére végezték ki, hogy Kijevben, egy pópa közremûködése mellett, titkos szertartáson felesküdött, mint az orosz maffia tagja.
Seres, Prisztás és Boros pénzéhsége az olajügyekben például, nem ismert határokat. Ez a kapzsiságuk indította el a magyarok közötti alvilági leszámolást, miközben az oroszok, nevetõ harmadikként, mindenre rátették a kezüket, a magyarországi politikusok és a hatósági emberek közremûködésével. A kilencvenes évek végére az orosz maffiáé volt az olajbevétel 90 százaléka, és a védelmi piac 70 százalékát is õk felügyelték. Aki pedig nem fizette a kikövetelt védelmi pénzt, attól elvették az éttermét, üzletét, boltját, és földönfutóvá tették õt. Az erõsebb gengszterek elszedték a gyengébb zsiványok értékeit. A Prisztás, Boros, Seres, Döcher, Nárai, Tisza, Bánfi és a Lakatos családnak mára már nem maradt semmi.
Boros Tamást, haláláig nem zaklatta a rendõrség (kegyeltjük volt), sõt, fegyveres rendõr vigyázott rá, miközben szervezte Magyarországon az illegális olaj- és kokainkereskedelmet (ezt nevezték a KBI akkori vezetõi a szervezett bûnözés elleni harcnak), mindezért cserében Boros azokra vallott, akikkel konfliktusba keveredett (az ilyen embert nevezték koronatanúnak).

Boros tehát Loncsik embere volt, Loncsikról meg tudjuk, hogy kijevi lakosként, érettségizettként, a szovjet hadsereg elit kommandósa volt. Ilyen háttérrel még a magyar utcai harcosok sem vehették fel vele a harcot.
Szergej Mogiljevics meg KGB-s õrnagy volt. Ezek az emberek irányították Magyarországon az orosz maffiát, a nálunk megbújt KGB-sek által kiképzett kommunista keresztapákkal karöltve.
A magyar alvilág piti kis bûnözõkbõl, betörõkbõl és orgazdákból állt, õket aztán egy idõ után likvidálni lehetett, hiszen úgysem hiányoztak senkinek. De, hogy az igazi nagy halakról, az eddig felsoroltakról eltereljék a figyelmet, ezeket a pitiánereket kiáltották ki nyugalmunk megrontóiként. A cápák meg vígan „úszkáltak a vízben”, háborítatlanul zsákmányoltak.



 Nyomtatható változat (új ablakban nyílik!)
 Küldje el a cikket barátjának, ismerősánek!


2004-2024 www.lakatospal.hu ©, KT-Perfect honlapkészítés