Hazánkért - Lakatos Pál Főoldal Lakatos Pál
Lakatos Pál: Végleg eltűntem?                                                  
  Főoldal  |  Bemutatkozás  |  "Könyvesház"  |  Írások  |  Archívum  |  Kapcsolat  |  Linkek  |  Programok  |  Keresés  
Olajszőkítők  |  Ügynökügyek  |  Újságírók árulása  |  Tengiz magyar áldozatai  |  Könyveimből  |  Szabadkőművesek-Holocaust- Trianon  |  1956  |  Talmud  |  Aranyvonat  |  Őseink  |  Cigányélet  |  Mártírjaink
Mártírjaink

Mártírjaink-III. fejezet, 8. rész(2008. május 20.)  Nyomtatható változat 
GRÁNITZ REZSŐ ÉS SEIDNER JÓZSEF.
Hivatalos adatok alapján.
Dr. Márton Ferenc szolnoki törvényszéki bíró, a szolnoki forradalmi törvényszék vádbiztosa, több embert gyilkoltatott meg vagy juttatott börtönbe. Ez utóbbiak közé tartoztak Gránitz Rezső szolnoki lakos, a szolnoki Iparfejlesztő R. T. ügyvezető igazgatója és Seidner József szolnoki marhakereskedő is.

HADER BÉLA.
Saját jelentése.
A hartai ellenforradalom lezajlása után engem a terrorcsapat politikai nyomozója Harta községházánál letartóztatott és sok gorombaság után Dunapatajra szállított. Beérvén a dunapataji községházához, vallatni kezdett. Minthogy tőlem soha kívánságához képest feleletet nem kapott, velem szemben durva és erőszakos volt. Folytonosan bántalmazott, majd két katonával kihurcoltatott a dunapataji községházánál levő börtönhöz, amelyből egy szegény embert kihívatott. Ezt a kapu melletti akácfához állította. Két széket hoztak oda. A szerencsétlent előttem felakasztatta, Nekem néznem kellett, hogy a szegény embert hogy akasztották fel. Az áldozatnak háta mögött álltam; kiszenvedése után arra kényszerítettek, hogy szemléljem meg;
ekkor ennek megtörténtével azt mondotta, hogy holnap erre a fára engem fognak felakasztani. A hóhér a markában tartogatta a zsineget és azzal fenyegetett, hogy ezzel fognak engem felakasztani.
Ezek után néhány órát az udvaron töltvén, este a börtönbe bedobtak s még korbáccsal is megvertek. Az éjjelt már öregségem miatt sem bírtam kellő erővel, folyton előttem volt az akasztás réme ; minthogy zsebemben egy elég erős kést találtam, öngyilkosságra szántam el magamat. Esti 11 óra tájban kezdtem az első szúrást a mellembe s ezt követte óránként még kettő, közben elaléltam, két óra tájban a balkaromban az eret vágtam el. Körülbelül négy óra lehetett hajnalban, midőn ilyen állapotban megtaláltak; csúf káromkodások között, mint egy dögöt karomnál fogva kivonszoltak az udvarra és azon tanakodtak, hogy nem volna-e jó mindjárt a fára felakasztani. Egy általam ismeretlen dunapataji lakos leszidta őket és doktorért küldött. Erre érkezett meg dr. Polgár Miksa, aki gondos orvosi kezelésbe vett és bevitetett a kórházba, ahol magamhoz tértem és gondosan bekötözte sebeimet.

HAZAI SAMU BÁRÓ B. T. T
vezérezredes, volt honvédelmi miniszter, az egész fegyveres erő
pótlásügyének volt főnöke.
Saját leírása.
A szocializmus egyik forradalmi irányzata időnként felüti fejét és tör az elveit el nem ismerő társadalmi rend ellen. Hasonlóan a munkában levő tűzhányóhoz, csak pusztító tevékenységet fejt ki. Rombolja a kőz- és magánvagyont, megállítja a munkát, megsemmisíti a kultúrát és tűzzel, vízzel, vassal, bombával, bitófával, börtönnel, nyomorral kínozza, öli az emberek tömegét. Azt állítja, hogy csak eleinte. Ellenfelei azt mondják, hogy mindvégig, mert nincs képessége, nincs módja regeneráló tevékenységre.
Ezen irtózatos tendencia anyja: ama szándék, hogy a földi javak egyenlően osztassanak el az emberek között; atyja: ama őrült sugallat, hogy e szándékot csak gonosz eszközökkel lehet és kell megtestesíteni, születik akkor és ott, amikor és ahol bomlasztó hatások megrontják a régi társadalmi rend őreit: a végrehajtó hatalom tényezőit. E szörnyű, kegyetlen elv az utolsó ötven év alatt három helyen és pedig háborúk lezajlása után közvetlenül két vesztes országban, míg a háború derekán egy olyan országban jutott uralomra, ahol a bomlasztó munka neki évtizedeken át előkészítőleg segédkezett.
Párizsban 1871 március havában alakul meg a kommün, s dühöngött polgárháború közepette két és fél hónapig; május 28-án törte le azt a francia nemzeti hadsereg.
Oroszországban a világháború derekán, 1917-ben kezdődött a szovjeturalom. Most négyéves. Látszólag utolsó idejét éli.
Nálunk a kommunizmus 1919 március 21-én jutott hatalomhoz, miután a rövidlátás és a bűnös spekuláció előzőleg megölte a magyar katonaságot, összesen négy és egyharmad hónapig élte áldatlan életét.
Nérónak, a vandáloknak, Batu és Dsengiz khánoknak kegyetlenségei és pusztításai kisszerűek azon szörnyűségekhez képest, amelyeket a "commune", a "szovjeturalom", a "magyar proletárdiktatúra" követtek el. Kínzások között gyilkolták le az emberek százait és ezenfelül általános nyomort terjesztve újabb százakat, sőt ezreket tettek nyomorékokká, nyomorgókká. A vértanúk száma nőttön-nőtt és nálunk a nemzet nagy részét ölelte fel.
Az "egyház" a vallás egyes mártírjait szentekként tisztelt, mert ezek
erősítették és erősítik a "Hitet". A "Hazafiság" a haza eszméjéért mártíromságot szenvedő embert dicsőíti, mert ez terjeszti a "Honszeretetet".
Ha már egyes mártírok előtt is meghajlunk, rokonérzésből és azért, mivel ők szép és nemes tettekre ösztönöznek, mennyivel inkább kell leborulnunk a kommunizmus kegyetlenségei által fakasztott tömegmártíromság előtt, úgy mély együttérzésből, mint azért, mivel e tömegmártíromságra való emlékezet fogja az emberiséget megmenteni attól, hogy az őrjöngés az emberi lét tulajdonképpeni varázsát : a hitet, kultúrát s más eszményt az enyészet karjaiba taszítsa. Igenis, a mártír tömegek az emberiség megmentői lesznek. Milliók szenvedésének története hatalmasan ragadja meg a szíveket és kelti fel a nemes, erőteljes indulatokat.
Mélyen fog bevésődni az elmékbe a szenvedések történetének ama tanulsága, hogy a csalfa kecsegtetéssel uralomra jutó őrjöngés mindent megsemmisítő veszélye elől csak úgy menekülhet az emberiség, ha tisztán látó ésszel és szívjósággal alapozza meg a társadalmi rendet és ugyanazt az esetleges destrukció ellen megrendíthetetlen fizikai erővel meg is oltalmazza.
Szent mártírtömeg, hozzon áldást emlékezeted!
Annyi bizonyos, hogy a kommunizmus fakasztotta tömegmártíromság reám és társaimra bebörtönöztetésünk ideje alatt mély hatást gyakorolt. Engem, aki az itteni kommunizmusnak 133 napos uralma alatt 119 napon át voltam elzárva a Markó-utcai, majd a gyűjtőfogházban és később betegségem respektálása folytán a városligeti parkszanatóriumban, korántsem bántottak azok az átszenvedett, kicsinyes tűszúrások, amelyeket a durvaság és kíméletlenség mértek reánk. Nem bántott az, hogy szuronyok között hurcoltak az egyik börtönbe, majd onnan gonosztevőkkel együtt rabkocsin a gyűjtőfogházba s ott a politikai bebörtönözöttek szigorított börtönrendjének vetettek alá. Az sem hatott reám, hogy minduntalan meggyilkoltatásunkat helyezték kilátásba és kísérletet teltek ismeretlen helyre való titokzatos elszállításunkra stb., stb.
De az már fájt nekem és iszonyattal töltött el, amikor láttam, hogy napról-napra börtönzik be a hazafias, becsületes emberek sokaságát, nem- és korkülönbség nélkül, amikor értesültem a tömeges kínzásokról, gyilkolásokról, az általános éhínségről és nyomorról és amikor hírt hoztak elbujdosásokról s a nemzeti vagyon pusztulásáról. Szívem összeszorult, amikor bizonyossá lett, hogy a vörös rém csak úgy élhet, ha vért, vért és ismét vért fogyaszt; és összeszorult a szívem akkor is, amikor a proletárdiktatúra önző taktikából, fegyelmezetlen és kiképzetlen csapatokkal a háború paródiájához fogott, mert biztos volt, hogy ennek keserves árát a nemzet fizeti meg.
Így is történt! Dicstelenül megfutott a proletárhad és a bevonult ellenség a végletekig zsákmányolt.
Vajon a tömegmártíromságnak és okozójának, a kegyetlen kommunista uralomnak története ivadékainkra az utókorban oly hatást fog-e gyakorolni, hogy ők indíttatva érezzék magukat a veszély keletkezését meggátló rendszabályokhoz folyamodni, ez attól függ, hogy fogják-e és miként a köztudatba átültetni a kommunistaveszélynek és a tömegmártíromság története révén a veszély nagyságának érzetét. Ha ezt az érzetet helyesen át tudják plántálni a lelkekbe, akkor majd megteremtik a humanizmus és az erő elvén nyugvó társadalmat, mely nem fogja megengedni, hogy a kommunizmus halálos betegsége lábrakapjon, mely ha valahogyan mégis kiütne azt vajmi hamar elfojtani képes lesz.
Eszembe jut, hogy a himlő ellen sikeres preventív intézkedés az oltás. A művelt államokban kötelező, de itt a siker teljes is.
Az emberek szívébe, elméjébe tehát kötelezőleg kell beoltani a vörös rém veszélyének és az erős és jó társadalom felépítésének szükségét. Ha kötelező lesz ez az oltás, ha lesznek a társadalmak és Kormányok köreiben igazi emberek, akik az oltás műveletét helyesen is tudják végrehajtani, akkor a siker nem maradhat el.

HEIDRICH GYŐZŐ HONVÉDALEZREDES ÉS MÁRTÍRTÁRSAI.
(A munkácsi ellenforradalmárok.)
Heidrich alezredes 1919 április 21-én Munkácson állomásparancsnok lett. Mint ilyen azonnal megkezdte a vörös uralom lerázását. A direktóriumot letartóztatta. A város vezetését Ruszka-Krajna kormányzósága vette át. A középületeket fegyveres erőkkel megszállották.
A megtorlás nem maradt el. Április 24-én éjjel sok fegyveres terrorista érkezett Munkácsra, akik a katonák és polgárok nagy részét letartóztatták. Budapestre szállították őket s már előre jelezték, hogy mindnyájukra halál vár. A Markó-utcai fogházban sínylődtek három hétig, midőn végre megkezdték a munkácsi ellenforradalom ügyének kivizsgálását Diez Günther főhadnagyra, mivel gyalogsági ágyúval lövetett és egy politikai megbízottat revolverrel megsebesített, halálos ítélet várt. A vádlott azonban kijelentette, hogy osztrák állampolgár, mire a port elnapolták. Albrecht Ernő századost, Kiss főhadnagyot és 25 más társukat 1025 évig terjedő fegyházbüntetésre ítélték. Heidrich alezredest, mivel beigazolódott, hogy neki köszönhető, miszerint a direktóriumi tagokat nem végezték ki, fölmentették. Bizonyítékok hiányában még szintén fölmentették Gallé Dezső őrnagyot, Gfellner és Kissházy századosokat, Endrődy Sándor főhadnagyot, Matauschek kat. nyilvántartó tisztviselőt és a polgári vádlottakat is. Az elítéltek ellenben a kommün bukásáig szenvedték a fegyház gyötrelmeit.

HERCZEG FERENC író,
a Magyar Tudományos Akadémia másodelnöke.
Saját leírása.
Bár hallottam, hogy kommunista írók és az irodalom alkalmi kommunistái ellenséges hangon beszélnek rólam, egészen húsvét vasárnapig nem hittem, hogy valami veszedelem fenyegessen, mert Oroszországban akkor még elvből nem bántották az írókat, Kun Béláék pedig mindenben az orosz példát utánozták. Húsvét vasárnapján este egyszerre eszembe jutott, hogy engem ma éjszaka mégis csak el fognak vinni. Olyan erős volt a sejtelmem, hogy kikészítettem a meleg útiruhámat és megállapítottam magamban : ha jönnek a fogdmegek, akkor tényleg van előérzet.
Éjjeli tizenegy óra után fölriadtam ágyamban: odalenn puskatussal döngették a kaput. A cseléd a hálószobám ajtaja előtt szepegett, hogy nem mer kaput nyitni, pedig azzal fenyegetőznek, hogy belövöldöznek az ablakon. Lementem a földszintre. Egy bőrruhás, hosszú ember ugrott be a kapun és pisztolyt szegezett a mellemnek.
- Látja, hogy fegyvertelen vagyok ! mondtam neki.
Erre szó nélkül zsebre tette megint a pisztolyát. A terroristán kívül még egy civilruhás detektív és 23 vörösőr jött értem személyszállító autón. A detektív némileg a Jókai édes muftijára emlékeztetett, maga volt a mosolygó jóindulat. Azt mondta: ártatlan formaság az egész, a forradalmi törvényszéken ki fognak hallgatni, de egészen fölösleges, hogy takarót és éjjelre való holmit vigyek magammal, egy óra múlva itthon leszek megint. Még be is kopogtatott az édesanyám szobájába, hogy megnyugtassa szegényt.
Ez a jó ember tapasztalásból tudhatta, hogy ilyen módszerrel sok időt és kínos jelenetet lehet megtakarítani. El kell különben ismernem, hogy miközben szakadó esőben autóztunk, az egész vörös társaság emberségesen, szinte udvariasan bánt velem és két túsztársammal, akiket útközben még fölszedtünk.
A Markó-utcába vittek, ahol az éjszakát a főtárgyalóteremben töltöttem, sok régi ismerős és jóbarát társaságában. Ez már forradalmi kép volt: fakóképű burzsujok, hálóingben a fekete zsakett alatt, vörösőrök és fegyveres munkások, a parancsnok elvtárs pedig biciklistaruhás, Vilmos-bajszú proletár-ficsúr, aki a saját fontosságának tudatában szaladgál, parancsolgat és ostobaságokat deklamált Az éjszaka igen unalmas volt, sem beszélgetnünk, sem dohányoznunk nem volt szabad, azt hiszem azonban, hogy egyikünk sem félt, nem tudtunk még akkor a Hollandi gyilkosságról és egészben véve úgy éreztük magunkat, mint a vidéki vasúti váróteremben rekedt utasok.
Szürkületkor lekísértek minket a pincébe, ami meglehetősen zord és ijesztő külsőségekkel járt, odalenn azonban csak annyi 262
történt, Hogy megmondták nekünk, ki melyik fogházi zárkában fog ülni. Én az elsőemeleti hetesbe kerültem, egy kétágyas szobába, ahol hatunkat zsúfoltak össze. A Markó-utcai "fogda" egészen gyalázatos hely, az ember cellában ül, azért éjjel-nappal állandó a csörömpölés és rikoltozás, akárcsak pályaudvaron laknék az ember. A börtönőrök, bár nem voltak vörösek, úgy bántak velünk, mint a fegyencekkel: kurtán és gorombán. Alkalmasint nem is tudnak másképp. A koszt: savanyú kenyér és savanyú főzelék.
Rákövetkező éjjel megint fölvertek álmomból.
- Herczeg Ferenc, szedje össze a holmiját aztán egy-kettő!
A börtönőr volt. Ezek mindig úgy kiabálnak, mintha haragudnának. Egész csapat, tússzal együtt összetereltek a fogház udvarán, aztán véget nem érő ácsorgás után sárga villamosokra ültettek és kivittek a gyűjtőfogházba.
Vörösőrök szuronyos sorfala közt vonultunk be új otthonunkba. Mindig olyan nagyszabású fegyveres erőt mozgósítottak a tiszteletünkre, mintha nem is békés és gyáva burzsujok, hanem vérengző oroszlánok csapata lettünk volna. Nagyon megőrültem, midőn újabb hosszú ácsorgás után végre magánzárkába csuktak. Azt hiszem, őreink a magáncellával súlyosbítani akarták helyzetünket, de én határozottan hálát éreztem, hogy nem kell idegen emberekkel együtt feküdnöm. Még az sem bántott, hogy az ágyam még meleg volt annak a rosszképű fegyencnek a testétől, akit kizavartak, hogy helyet csináljon nekem. Felöltőstül feküdtem le, amint egész rövid fogságom ideje alatt nem is vetettem le a felöltőmet.
A gyűjtőben töltött két napomról nem érdemes beszélnem, mások már megírták az ottani túszok életét. Egy kellemes tapasztalást azonban mégis szereztem odakünn. Én ugyanis azt vártam, hogy a fegyencek, a "hivatásos rabok", az úri rabokat majd kárörömmel és ellenséges indulattal fogadják. Ennek éppen az ellenkezője történt, a jó fiúk határozottan sajnáltak minket, mindenben a kezünkre jártak és mindig akadt rab, aki kéretlenül is kitisztította helyettem a zárkámat. Nekem egyébként némi népszerűségem volt fegyenckörökben, amit a fogházi könyvtárnak köszönhettem, ahol egypár munkámat olvasták.
Én biztosra vettem, hogy hamarosan ki fogok megint szabadulni a gyűjtőből, bíztam Kunfi népbiztosban, akit ugyan nem ismertem személyesen, aki azonban előzetesen több ízben is tanújelét adta annak, hogy kedveli az írásaimat Föltevésemben nem is csalódtam, szerdán éjjel már szabadlábra helyeztek, valóban Kunfi közbenjárására, mint később megtudtam.
A fogházirodában László Jenő adta ki az elbocsátó igazolványomat, Szabados népbiztos pedig felajánlotta, hogy Csizmadia Endre barátommal együtt autóján a városba visz. Mialatt az igazolványunkat vártuk, az irodában jellemző kis jelenet játszódott le. Egy lelkes ifjú vörösőr Szabados elé perdült:
- Népbiztos-elvtárs, kérünk május elsejére két órai szabad burzsujgyilkolást
Szabados nem válaszolt, sem ő, sem más nem vette komolyan az ifjú forradalmárt.
- Ha vért akar ontani, akkor menjen Debrecenbe, indítványoztam szerényen azt most megszállták az oláh burzsujok és azokat mind legyilkolhatja.
-A magyar burzsuj veszedelmesebb, mint az oláh ! szavalta a vörösőr.
-És nincs is fölfegyverezve, mint az oláh...
Mit mondjak még ? A zsebórámat meg a pénzemet még a Markó-utcában elszedte valami Kecskés nevű elvtárs. Borítékba tette, kék ceruzával ráírta a nevemet és azt mondta, visszakapom, ha kiszabadulok. Most hát elmentem megint a Markó-utcába és megkerestem Kecskés elvtársat. Az elvtárs végigböngészte a könyveit, de az én órámnak nem volt sehol nyoma. Végül türelmét vesztette és rámkiáltott: Nem kívánhatja, hogy a fejemben tartsam azt a fene sok nevet! Ezt valóban nem kívánhattam tőle, nem is volt olyan szabású feje. De akkor megfogott egy vén börtönőr és egy pincehelyiségbe vezetett, ahol egész boglyába hányva hevertek a Kecskés-féle, paklik. Szerencsénk volt, a harmadik borítékon az én nevem állott és én visszakaptam a holmimat. Így adminisztráltak ők!
Otthon minden rendben volt. A második kerületi elvtársak azonban ott jártak a távollétem idején és fegyverek után kutattak. A Mauser-karabélyt és a Browning-pisztolyt nem találták meg, de elvittek helyette egy papírvágókést, melynek pengéje csont, a fogója meg őzláb volt, elvittek továbbá egy buzogányt, amely Fidzsi-szigetéről került és melynek bunkója is fából volt. elvittek végül két alabárdot is, mely hajdanában, mikor ilyesmi elég divatos volt, a pipázó sátoros díványát ékesítette.

HOLLÓS ANTAL SZÁZADOS.
Saját leiratából.
Az 1919 június 24-iki ellenforradalomban, valamint annak szervezésében résztvettem.
Az éj folyamán, hajnal tájban, árulás folytán, vörös nyomozók elfogtak és bevittek a főkapitányságra, Szerencsémre itt a volt régi detektívek kezei közé kerültem, kik szívük mélyén velünk éreztek. Az itteni kihallgatásom alatt pár percig reménykedtem, hogy megszabadulok, amikor a monitorok lőtték a főkapitányság épületét. Eltekintve attól, hogy Nánássy detektív-felügyelő durván rámrivallt, más bántódásom nem volt. Június 30-án este átkísértek több társammal együtt a parlamentbe, itt a terroristák és a politikai nyomozók szidalmakkal és gúnyos kárörömmel fogadtak, többször értésünkre adták, hogy az akasztófa vár reánk. Valami Engel vagy Englander nevű kommunista zsidóbiztos, mikor ebédelni vittek bennünket a terroristák, ránk rivallt:
- Mit parádéztok ezekkel a gazemberekkel, ezek úgyis mind lógni fognak, akasszátok fel ezeket a csirkefogókat és ne ültessétek őket terített asztalhoz !
Ez alkalommal dobtak le a terroristák egy köztünk levő nemzeti-színházi színészt az ablakból, akiről nekünk azt mondották, hogy öngyilkos lett. Két napig voltam a parlamentben, akkor tudatták velem, hogy a rögtönítélő törvényszékhez kísérnek át. Tizenharmadmagammal gyalog kísértek át a terroristák a Margit-hídon keresztül a Margit-körúti fogházba. Amikor a parlamentből elindultunk, azt mondották a terroristák, hogy akasztani visznek. Vermes főhadnagy szülei egy élelmiszercsomagot küldöttek, a csomagot a parlament előtt át akarták adni, de a terroristák visszautasították azzal, hogy ezeknek már nem kell étel. Ezen az úton mindnyájan azt hittük, hogy ez az utolsó utunk. Az úton a vörösérzelmű közönség és különösen a katonák szidalmakkal illettek :
- Dobjátok őket a Dunába, akasszátok fel őket a lámpavasra stb. kiáltások hangzottak. Ezekre a kísérő terroristák azzal feleltek, hogy egy félóra múlva már úgyis lógni fognak. A jóérzelmű közönség arcán pedig láttuk az ijedt, sajnálkozó részvétet. A Margit-körúti fogház kapujánál szintén terroristák vártak:
- Jöttök már jómadarak, vár már az akasztófa, félóra múlva lógtok! stb. felkiáltásokkal fogadtak. A fogház udvarán keresztül haladva, egy porolóból alakított akasztófára mutattak, valamint az udvar egyik sarkában álló két halottaskocsira és koporsókra :
-Már várunk reátok! mondották.
A fogház irodájában felvették nacionálénkat és a még nálunk levő értéktárgyakat, pénzt elvették és utána egy földszinti sötét zárkába csuktak. Félóra múlva egyenként szólítottak ki bennünket, ekkor úgy búcsúztunk el egymástól, mint akit akasztani visznek. Kint a folyosón egy jólelkű írnok megnyugtatott bennünket azzal, hogy délután itt járt az olasz misszió és megtiltotta a kivégzést. A kivégzés veszedelmét azonban még hetekig éreztük és csak akkor nyugodtunk meg, amikor az Ítéletet előttünk kihirdették.
Körülbelül három hétig voltam fogoly a Margit-körúti fogházban, ezidő alatt kétszer állottam a rögtönítélő bíróság előtt. Első ízben, amikor beszélni kezdtem, Horti vagy Horki, az egyik zsidó vészbíró rámkiáltott:
- Maga impertinensül hazudik!
Én azt feleltem, hogy nem szoktam hazudni, erre ő reám
ordított:
- Fogja be a száját, mert 5 perc múlva lógni fog! Maga föl lesz akasztva, maga máris lóg! Ebből állott a kihallgatásom, amelynek alapján később az ítéletet meghozták. A vészbíróság tagjai között volt Kiss városparancsnok, Horti, Korvin-Klein és mások. A második alkalommal főtárgyalás volt. Felállt a vádló, egy vöröskatona, nevét már elfeledtem, ki egy notórius biciklitolvaj volt Erzsébetfalván. Beszéde rövid volt és a végén kötél általi halált kért reám kimondatni. A védő szintén egy vöröskatona volt, kinek beszéde még rövidebb volt és aki azt kérte, hogy ne akasszanak fel, hanem csak egy kis büntetéssel sújtsanak.
-Bár bűnös, de még hasznára lehet a proletárállamnak, mondotta.
Az ítéletet Kiss városparancsnok olvasta fel. 15 évi kényszermunka.
Július közepe táján átszállítottak bennünket a soproni fegyházba, szuronyos fegyőrök és vörösőrök kísérete mellett. A józsefvárosi pályaudvaron szálltunk fel a vonatba. Győrben az ottani vörösőrség parancsnoka akasztófával fenyegetett. Sopronba este érkeztünk meg. Sarrang fegyháztiszt igen durva módon fogadott. Gyalog vezettek ki a sopronkőhidai fegyházba. Éjjel érkeztünk meg. Saját ruháinkat elvették és fegyencruhába öltöztettek, azután magánzárkába zártak. Ugyanolyan elbánásban részesültünk, mint a fegyencek. Az élelmezés nagyon rossz volt, sokat éheztünk.
Sopronból mintegy két hét múlva fegyencruhában átszállítottak bennünket a váci fegyházba. Itt egy hétig voltunk és augusztus 4-én a kommün bukása után szabadultunk ki.

HONAE JÁNOS CSENDŐRTISZTHELYETTES
Honae tiszthelyettes 1919. júniusban Fadd községben mint rajparancsnok teljesített szolgálatot. Június 24-én d. u. 6 órakor ellenforradalom gyanúja alapján, a vörös terrorcsapatok elfogták s a községi fogdába zárták. Másnap reggel megérkezett dr. Dómján, vörös terrorvádbiztos, aki halálra ítélte és kivégzését d. u. 4 órára tűzte ki. A faluban kidoboltatta, hogy a falu népe gyűljön össze a községházánál, mert kivégzés lesz. Mivel azonban a lakosság nagyon könyörgött érte, a kivégzés nem történt meg. Június 25-én d. u. 7 órakor Tolna községbe szállították, ahol a katonai fogházban július 4-ig volt bezárva, csak a padon feküdt, sem szalmát, sem takarót nem kapott, igen sokat szenvedett. A halálbüntetést két évi kényszermunkára változtatták át. Július 5-én a szekszárdi állami ügyészség fogházába szállították, ahol augusztus 5-ig volt bezárva. Itt egész napi étkezése zsír és só nélkül készített rántott leves és 15 deka kenyér volt.

HORVÁTH GYŐZŐ SZKV. SZÁZADOS.
Saját leírása.
Az 1919. évi május 4-én délután fél egy óra tájban hat terrorista, - de lehettek többen is, Budán, a Mész-utca 8. szám alatti lakásomra jött azzal a szándékkal, hogy engem, mint előttük veszedelmes egyént letartóztassanak. Megjelenésük alkalmával lakásomon volt még kívülem Endes Péterné sógornőm és Kovács Árpád alhadnagy. Amikor a terroristák a Mész-utcai kerítés kapuján bejöttek, én és Kovács Árpád az épületnek egyik földszinti ablakán menekülni igyekeztünk, míg Endes Péterné a lakásban maradt. A lakásból való távozás előtt nálam levő okmányokat a földszinti lakásba rejtettem. Menekülésem közben több kerítésen kellett áthatolnom, miközben a házba benyomult terroristák 60-70 lövést adtak le utánam.
A gázgyárig eljutottam, ahol 2 gázgyári őr az időközben autóra ült s engem üldöző terroristák intésére elfogott és a terroristáknak átadott. A terroristák a gépkocsiba emeltek és a Mész-utca 8-ik számú ház kapuja elé szállítottak. Az automobil haladása közben egy hatalmas vállú, zömök, izmos, barna katona jobbkezével bal arcomon visszafelé sújtva erőteljesen arcba vágott. Mikor az automobillal a Mész-utca 8-ik számú ház elé értünk, egy fiatalember, aki időközben a kapubejárót őrizte, az automobilhoz jött és lőfegyverének agyával bal oldalbordámat bezúzta.
Ugyanekkor az előbb említett és az automobilon levő barna katona hátulról valami kemény tárggyal kétszer fejbe vágott és körülbelül ugyanezen pillanatban az utóbb említett szőke fiatalember puskatusával egy ütést irányított fejem felé, én azonban azt bal karommal kivédtem. Az ütés folytán bal karom eltörött. A történtek alatt a Mész-utca 10-ik számú ház udvarából egy férfi a terroristákhoz kiáltott, hogy ha segítségre van szükségük, úgy csak szóljanak, ő telefonál segítségért. Az automobillal a terroristák a főkapitányságra szállítottak és mikor a főkapitányság lépcsőjén felfelé haladtam, az előbb említett barna fiatalember puskatussal bal lapockámat súlyosan megütötte és azután is többször bántalmazott.
A főkapitányságon a detektívek osztályán sértő és gyalázó kifejezésekkel illettek. Egy detektív kívánságomra orvost hozott. Ez megvizsgált és ennék véleménye alapján a gyűjtőfogház kórházába szállítottak. Másnap megjelent Korvin-Klein Ottó a kórházban, bejött a szobámba, ahol egy Tibi nevű orvos rólam azt a véleményt mondta neki, hogy jelenleg kihallgatható nem vagyok, mire Korvin-Klein azt válaszolta:
- "Nagyon vigyázzanak, mert ez súlyos eset; kár, hogy két-három egyén nevét nem tudta kiköpni!
Ugyanaz nap délután az ügyeletes detektív égő gyufát tartott a szememre közvetlen közelről, és bal lábam nagy ujjának körme alatt, valamint testem több helyén tűvel megszúrt. A tűszúrások helyén gennyes pattanások keletkeztek. Éjszaka pedig egy másik ügyeletes detektív három liter vizet itatott meg velem anélkül, hogy szomjas lettem volna. A következő napokban eszméletemet teljesen elvesztettem és csak elfogatásom után két hétre kaptam vissza, teljes öntudatomat azonban csak sokkal későbben. Éppen ezért nem is tudom, hogy velem mi történt.
Horváth százados volt az, aki az ellenforradalmi tevékenységet már 1919 március végén megkezdette és egészen elfogatásáig nagy igyekezettel folytatta. A kórházat csak a kommunizmus bukása után hagyta el.

HORVÁTH JÓZSEF CSENDŐRTISZTHELYETTES.
Horváthnak az volt a bűne, hogy 1919 május 3-ikán meg-akadályozni törekedett Gaál Gasztonnak, a magyar nemzetgyűlés mostani /1933 június eleje./ elnökének Balatonbogláron való letartóztatását. Menekülni kényszerült, nappal gyalogolt, éjjel az erdőben bujkált. Menekülésének hetedik napján a görgeteg! temetőben elfogták s átkísérték Csurgóra, ahol Azudt István csendőrszázadosnak, a csurgói vörösőr-ezred 2. zászlóalja parancsnokának adták át. Ez a derék tiszt megszöktette Horváthot, aki így megmenekült a biztos haláltól.

HUBERT IMRE, KOZALIK ISTVÁN
ÉS NEUMANN GYULA.
Hivatalos adatok alapján.
Budapesten 1919 június 25-ikén, az ismeretes ellenforradalmat követő napon egy Cserni Mária nevű "proletár"-hajadon följelentette Neumann Gyula, Hubert Imre és Kozalik István budapesti lakosokat, mivel ők állítólag a híres Cserny Józsefről és cinkostársairól becsmérlő módon nyilatkoztak. A följelentést azonnal elfogatás követte. Neumann Gyulát és Hubert Imrét puskatussal, késekkel és egyéb tárgyakkal véresre verték, hogy eszméletüket csaknem elvesztették.

ISSEKUTZ LAJOS HUSZÁRSZÁZADOS.
Hivatalos adatok alapján.
Május elején kiváló részt vett a gyöngyösi ellenforradalomban. A fehérek nyílt fellépése alkalmával ó lett a laktanyai karhatalom parancsnoka, s mint ilyen, tömegesen tartóztatta le a megbízhatatlan elemeket ámde nemsokára menekülnie kellett. Menekülése után egy nappal a forradalmi törvényszék őt társával együtt kötél általi halálra ítélte. A Mátra erdejében való két heti bolyongás után sikerült egy éjszakán átjutni a vörös harcvonalon. A csehek által megszállt területen Pozsonyba utazott édesanyjához. Innen a csehek Theresienstadtba vitték mint hadifoglyot. Több mint egy hónapi fogságból kiszabadulván Szegedre utazott, ahol belépett a magyar nemzeti hadseregbe.

A KALOCSAI RÓM. KATH. LELKÉSZEK.
Böhm Jenő székesegyházi hitszónok leírása.
1919 május 17-én Kalocsán járt Fáber Oszkár s felszólította a "Miasszonyunkról" nevezett apácákat, hogy lépjenek ki a szerzetből. Másnap a helyi direktórium az ismeretes "Nyilatkozat"-nak aláírását követelte 3 napi határidővel. Kilátásba helyezték Fáber nyilatkozata alapján, hogy ha nem írják alá a nyilatkozatot, rövid időn belül bezárják az iskolát s a nővéreknek távozniok kell. Erről az eshetőségről szólt Pál Mátyás dr. a zárdatemplomban a kongreganistákhoz és Szabó István karkáplán a székesegyházban a néphez. Utóbbi megemlítette, hogy fájdalom, ezt a szándékot Fáber Oszkár fejezte ki. Több hívő még aznap délután összeverbuvált sok asszonyt azzal, hogy másnap küldöttség megy az apácák érdekében a direktórium elé.
Lössz ami lössz, de el nem engedjük a mi apácáinkat, volt a jelszó és 19-én délelőtt vagy 5600 nő, köztük sok negyedéves képezdésznő felvonult a direktórium elé, ahol nagy lármával fejtettek ki követelésüket: az apácák maradjanak. A direktórium nem bírt velük. A vonathoz elutazásra indított katonaszázadot visszaparancsolták, a vörösök szuronyt szegezve szétkergették a nők csoportját s többet közülük elfogtak, a városházán lecsuktak. Estére falragaszok hirdették a statáriumot, mert híre terjedt, hogy másnap még egyszer annyi nő megy a direktórium elé az apácák ügyében. A direktórium spiclijei révén megtudta, hogy Szabó karkáplán Fáber nevét is megemlítette a prédikációban, tehát papok készítették elő az "asszonyforradalmat".
Este fél 10 óra felé kocsik álltak elő s összeszedtek 12 papot. Listájukon csak hat név szerepelt és pedig: Szabó István karkáplán-hitszónok, dr. Macskovics Pál prel. kanonok, dr. Valihora Ágoston prel. kanonok, dr. Révay Tibor apátkanonok, dr Gonczlik Kálmán érseki titkár és Lantos Ferenc szemináriumi vicerektor. Ezeken kívül elvitték azokat is, akik a szemináriumban laktak, ezek: dr. Horváth Győző segédpüspök, szemináriumi rektor, dr. Kalmár Sándor, dr. Égerth Jakab. dr. Kerner István, dr. Horváth Alajos teológiai tanárokat és Bőhm Jenő székesegyházi hitszónokot Dunapatajon át két politikai biztos és hat szuronyos vörösőr kíséretében szállították őket Budapestre. Párosával csapatban szuronyos őrökkel kísérve mentek a vármegyei, majd a Markó-utcai fogházhoz. Itt a vádbiztos az összesek ellen "ellenforradalmi gyűlésen való részvétel és bujtogatás" vádját emelte. Mindannyit egymástól elkülönítve lecsukták. Itt maradtak május 28-ig. Akkor mint tanúkat hallgatták ki őket és elengedték egynek kivételével. Ez Szabó István volt. őt május 31-én engedték ki, miután 5 évi kényszermunkára ítélték. Az ítélet végrehajtását felfüggesztették.

KAPPEL RÓBERT FŐHADNAGY.
Kappel főhadnagy tevékenyen közreműködött a szolnoki ellenforradalomban, melynek leverése után menekülni igyekezett. Ámde elfogták és főbe lövését hangoztatták. Vele együtt szenvedtek sanyarú fogságot a következők: Puhárek tartalékos tüzérfőhadnagy, Poloczek Róbert hadnagy, Bartsch Vilmos ny. őrnagy, Németh törzsőrmester, Majtényi Pál hadnagy és Bárány őrmester.
Majtényit és Némethet főbelőtték. Huszonegy napig voltak már elfogva Szolnokon, míg végre kihallgatták őket. Kappelt csodálatos módon szabadlábra helyeztek ugyan, azonban néhány nap múlva bizalmas értesítést kapott, hogy újból el akarják fogni. Még azon az éjszakán Kiskunfélegyházára menekült, ahol egy derék polgári iskolai tanár: Grünwald Sándor, a proletárdiktatúra bukásáig házánál rejtette el a hazafias főhadnagyot.

IVÁNDAI KARÁTSON LAJOS B. T. T.,
NY. HONVÉDELMI ÁLLAMTITKÁR.
Saját előadása.
Az úgynevezett tanácskormány rendeletére 1919 április 22-én Budapesten túszként letartóztattak.
Éjjel 1 óra felé katonaruhába öltözött, felfegyverzett terroristák feltörték lakásomat, tolvajlámpák világítása mellett oda berontottak s durva fellépéssel családtagjaimtól azt követelték, hogy meg ne mozduljanak, nekem pedig azt mondták, hogy gyorsan öltözködjem, mert nekik még sok dolguk van. Mialatt felöltöztem, íróasztalomat teljesen átkutatták. Mikor öltözködésemet befejeztem, lekísértek a lépcsőn; a kapu előtt egy nyitott teherautó állott, melynek nekilöktek s mikor nem bírtam oly gyorsan felszállni, amint ők azt képzelték, feltaszítottak az autóra, melyben már két úr feküdt (idősebb és ifjabb Hollón Sándor); nekem kettőjük közé kellett hasra feküdnöm. Ezután az autót elindíttatták, útközben több helyen megálltunk, de csak egy helyen hoztak még valakit hozzájuk (Szlavek Ferenc volt központi vizsgálóbírót). Az autón bennünket a legdurvább szitkokkal illették, puskaaggyal ütöttek, és a puskákat csettegtették, mondván:
- Legjobb lesz ezekkel a gazemberekkel azonnal végezni!
A Lánchíd elején a két Hollánt leszállították s míg az autó velünk lassan tovább haladt, őket meggyilkolták és a Dunába lökték. Engem és társamat azután a Markó-utcai törvényszéki épületbe vittek, itt az autóról letaszítottak és még 26 tússzal együtt egy leírhatatlan piszkos, bűzös helyiségbe zártak, ahol velünk a lehető legnyersebben bántak, míg 24-én este az entente-missziók közbelépésére 31 túszt köztük engem is, szabadon bocsátottak.

KATONA IMRE HÍRLAPÍRÓ ÉS MÁRTÍRTÁRSAI.
Hivatalos adatok alapján.
Egy hazafias újságíró lerázni törekedvén a hazánkat eltakaró vörös rongyot, ellenforradalmat szervezett. Társakat keresvén, törekvéseinek titkát közölte a budapesti közvágóhídon Fekete Károly mészárossegéddel, aki színleg hajlandónak is mutatkozott a szervezkedésben való részvételre, midőn azonban Katona Imre már mindent elmondott neki, őt 1919 április 16-án a hirtelen előhívott vörösőrökkel letartóztatta.
Katona Imrét azonnal a vörösőrség főparancsnokságára kísérték, majd oda hurcolták Fekete árulása alapján Becsey Kálmán kormányzósági titkárt, Román János igazgatót és Krén Lajos vendéglőst is. Hasonló sors érte Grünback századost, akit a Báthory-kávéházban fogtak el, ahol ugyanis a derék tisztnek megbeszélése lett volna Katona Imrével. Fekete elárulta még Kováts Kornél és Kováts Tivadar ellenforradalmárokat is, akik azonban idejekorán megszöktek. Szökésüket fölfedezték és őket június 20-án Murakeresztúrról szintén a fővárosba, az országházba kísérték. Katona Imrét letartóztatása alkalmával Fekete teljesen kifosztotta, Becseyt és a két Kovátsot pedig a fogságba kísérésük alatt össze-vissza verték.

DR. KAUKA LAJOS.
Hivatalos adatok alapján.
Az országos vasúti sztrájk kitörése idején 1919 június S-én Veszprémben is sztrájkba léptek a vasutasok, mely alkalommal dr. Kauka Lajost letartóztatták. Úgy látszott, hogy dr. Kauka kivégzését már előre elhatározták. Az erre való készületek meg is történtek, a vádlott mellé lelkészt adtak, az akasztófát a város lőterén fel is állították, orvosokat rendeltek ki a kivégzéshez, szóval mindent megtettek, hogy az elhatározó! gyilkosságot végre is hajtják, ezt azonban nem hajthatták végre, mert mások kezdeményezésére a belügyi népbiztos az ítélet végrehajtását táviratilag megtiltotta.

KENYERES JÁNOS HUSZÁRSZÁZADOS.
Hivatalos adatok alapján.
Kenyeres százados Gyöngyösön az ellenforradalmat szervezte, azonban 1919 május 5-én társaival együtt menekülni volt kénytelen. Május 5-én este ugyanis terrorcsapatok érkeztek Gyöngyösre. A forradalmi törvényszék Kenyerest őt társával együtt kötél általi halálra ítélte. Az elítéltek közül kettőt fel-akasztottak, a többieknek sikerült a menekülés. Kenyeres két hétig bolyongott a Mátra erdejében, míg egy ütközet alkalmával az éjszaka leple alatt sikerült átjutnia a cseh csapatokhoz. Feleségét, kisgyermekét szintén elüldözték, lakását köztulajdonnak nyilvánították, összes ingóságait elkobozták, elrabolták.

KERNER FERENC FŐHADNAGY.
Kerner főhadnagy egyike volt azoknak a derék tiszteknek, akik a proletárdiktatúra ellen dolgoztak. A szolnoki ellenforradalom alkalmával május 3-ikán már felvarrt csillagokkal gyengélkedve lakásán feküdt, midőn a vörösök a-várost megrohanták. A pincében rejtőzött el, majd a legnagyobb viszontagságok között, álruhába öltözve elmenekült Szolnokról és visszabujdosott régi állomáshelyére, Szekszárdra, ahol a kommün bukásáig tartózkodott.

KIRCHNER SÁNDOR EZREDES.
Kirchner ezredes a háború folyamán egyik budapesti pótzászlóaljnak parancsnoka, majd később a honvédelmi minisztérium munkásügyi, illetve később hadifogoly-osztályának vezetője volt. A dolgozni akaró munkásokat mindig pártfogásába vette, ellenben a munkakerülőket kérlelhetetlenül üldözte. Ez okozta azt az óriási ellenszenvet, melyet iránta a kommün emberei tanúsítottak s ez okozta letartóztatását is, ami 1919 április 20-ikán éjjel történt A gyűjtőfogházba hurcolták és ott mint politikai foglyot a terror minden eszközének alkalmazásával május 25-ig fogva tartották. Szabadonbocsátása után mint politikailag megbízhatatlan egyén állandó megfigyelés alatt állott. A június 24-iki ellenforradalom napján ismét elfogták és az Országházban elzárták.
Amíg szabadon volt, csaknem minden éjjel máshol kellett pihennie, mert híreket kapott arról, hogy el akarják tenni láb alól. Kirchner ezredes a Friedrich-kormány megalakulása után átvette a honvédelmi minisztérium hadifogoly-csoportjának vezetését és e minőségében, mint a békedelegáció tagja, résztvett a párizsi béketárgyaláson.

KLOBUSICZI ÉS ZÉTÉNYI KLOBUSICZKY DÉNES
TARTALÉKOS ALHADNAGY.
Klobusiczkyt Budapesten 1919 április 25-ikén reggel saját lakásán fogták el. A főkapitányságra hurcolták, ahol egy piszkos szobában legalább harmincan voltak összezsúfolva. Mindnyájuk számára nem jutván fekvőhely, felváltva ülőhelyzetben töltötték az éjszakát. Mártírtársai közül fölemlítjük a következőket: Huszár Károly v. miniszterelnök, Landau Béla v. képviselő, gróf Széchenyi György ny. főispáni özv. gróf Vay Ábrahámné, Rudloff Ödön ezredes hadbíró, Wagner Károly tart. tüzérhadnagy, orvostanhallgató, Bene Lajos tartalékos hadnagy, Ruttky szolgálaton kívüli viszony béli százados. E három utolsó Klobusiczkynak ellenforradalmár társa volt. Odakerült később br. Kemény Jenő százados, továbbá Hollán Miklós, Tarnay Miklós stb.
A híres Schön (Goldberger) Gábor mindnyájunkkal gorombáskodott, még a hetvenéves özv. Vay grófnéval is. Május 1-én Schön behívatta a foglyokat és miután előadást tartott a proletárdiktatúra "kegyességéről", a foglyok közül egyeseket szabadlábra helyezett; Klobusiczkyt is elbocsátotta. Klobusiczky érdekesen írta le élményeit, amelyeket azonban teljes tartalommal nem közölhetünk. Elmesélte a többek közt, hogy egy napon bedobták a cellájukba a teljesen vérbefagyott Szigety tart. hadnagyot, akit előzőleg össze-vissza vertek. A vörös detektívek kínoztak meg, mivel a Lánchíd vörös díszítéséről elítélően nyilatkozott.

KOVÁCS ALADÁR VEZÉRKARI EZREDES.
Saját jelentése.
A kommunizmus alatt húsvétvasárnapról hétfőre virradó éjjel, éjfél tájban, lakásomon megjelent két terrorista és egy polgári egyén. Ez utóbbi felmutatta a belügyi népbiztosság írásbeli parancsát, melynek alapján családom körében letartóztattak s autóban a Markó-utcai törvényszéki palotába szállítottak. A gépkocsiban 45 fegyveres terrorista foglalt helyet, akik nyilván megfélemlítésem céljából egy készülő vérfürdőről beszélgettek.
Megérkezvén, az épületnek egy földalatti helyiségébe vezettek. Megmotoztak, értéktárgyaimat elvették s személyleírásom adatait a bűnösök törzskönyvébe bevezették. Egy hozzám juttatott cédulán vádként "ellenforradalom" szó volt felírva. Egy börtönőr egy bűzös, sötét zárkába lökött be, ahol az éjszakát amint azt hajnalban megállapítottam, két csavargó között töltöttem el. Az éj csendjét folytonos lövöldözés zavarta. Azt hiszem, "riasztó lövések" voltak a letartóztatottak megfélemlítésére.
Reggel a zárka tisztogatásában éjjeli lakótársaimnak segédkezni kellett. Ezeknek helyét reggel 8 óra körül három úriember: Heinrich Dezső nagykereskedő, Hedry Aladár dr. kir. közjegyző és Fittler ügyvéd foglalta el, akikkel húsvéthétfőn éjjel 11 óráig maradtam együtt.
A napközben adott ételek bűzösek, élvezhetetlenek voltak úgy, hogy csak a szűkösen kiszabott kenyeret tudtuk elfogyasztani. Délután félóráig körsétát tettünk a fogház udvarán, miközben a börtönőrök és néhány, úgy látszik erre a célra kirendelt suhanc gorombáskodásait és élcelődéseit tűrtük. Az utóbbiak várható büntetéseinket jósolgatták s különösen azt találgatták, hogy hány évig bírja egyik-másik elviselni az életfogytiglani fogságot.
Az említett napon éjféltájban körülbelül 80 úriemberrel, köztük magasabbrangú katonákkal, villamoskocsikon a gyűjtőfogházba szállítottak, ahol hosszabb ácsorgás után dr. László politikai biztos elé állítottak. László 810 állig felfegyverzett terrorista társaságában a hatalmat bitorlókat jellemző durva, sértő modorban szememre vetette a székely hadosztály "árulását" és kijelentette, hogy a tanácskormány a tisztekben ellenségeit látja. Engem külön azzal is megvádolt, hogy lakásomon ellenforradalmi célokra titkos telefont tartok. A hadügyi nép-biztossággal folytatott telefonmegbeszélés után, mely időre engem kiküldtek a szobából, a Hungária-szállodához, vagyis a szovjetházhoz vittek s ott szabadlábra helyeztek.
Később megbízható helyről értesültem, hogy a szabadlábra-helyezésemet nagyrészt annak köszönhettem, hogy a hadügyi népbiztosság a belügyi népbiztosságnál erélyesen tiltakozott a tisztek elfogatása ellen. Ebből a rövid ideig tartó, de felejthetetlenül undorító esetből kifolyólag talán sok szorongatott bajtársam kerülte el ezeket a lelki kínokat.

KOVÁCS ALADÁR ÉS SCHÖDL VIKTOR LOVASRENDŐRFELÜGYELŐK.
Kovács előadása.
Az 1919. június 24-iki ellenforradalom napján este 8 óra tájban Schödl Viktor felügyelővel lóháton próbáltunk a laktanyából kimenni, de velünk szemben az Üllői-úton két század vöröskatona fejlődött és 3040 lépésről őt sortüzet adtak ránk. Erre visszafordultunk s fél óra múlva gyalog akartunk kimenni a laktanyából. El is indultunk, de a Haller-utca és Üllői-út keresztezésénél feltartóztattak a vöröskatonák. Ekkor két rendőr Molnár Lajos és Sidó Géza is velünk volt. Pozsonyi Ferenc, a vörösök parancsnoka minden meghallgatás nélkül lefegyvereztetett és az 1. sz. honvéd- akkor Marx-laktanyába kísértetett minket. A csőcselék útközben állandóan gyalázott bennünket. A laktanyában rögtön bezártak és tudtunkra adták, hogy reggel végeznek velünk. Előzőleg meg akartak lincselni. Az értékeinket elszedték, de később visszakaptuk.
Másnap délután 2 óráig voltunk bezárva, amikor az őr felvezetett Gidály politikai megbízott irodájába, aki közölte velünk, hogy dacára annak, hogy ügyünkben a Kun, Vágó és Haubrich aláírásával ellátott halálos ítéletet még reggel, a kora hajnali órákban megkapta, tiszta jószívűségből és Weinberger Gyulának, a lovasosztály politikai megbízottjának kérésére három ízben elhalasztotta annak végrehajtását. Ekkor Weinberger is jelen volt. Az ítélet közölt tartalma szerint engem és Schödlt golyó általi halálra ítéltek. Az eredeti szöveget utólag akként változtatták meg, hogy elrettentő példaképül engem és Schödl Viktort a Marx-laktanya előtt lámpavason kötél által végezzenek ki. A két rendőr mint félrevezetett proletár a forradalmi törvényszék elé utaltatott.
Az ítélet indokolása szerint a laktanyánk előtt 8 halott és sok sebesült hevert. Ezt kizárólag nekünk tulajdonították. Közölték azt is velünk, hogy Weinberger közbenjárására az ítélet végrehajtását felfüggesztik s minket további eljárás végett parancsnokságunknak adnak át. Azután Weinberger átvett mindnyájunkat s mi a laktanyánkba tértünk vissza. Fegyvereim közül csak kardomat kaptam meg másnap, hosszú utánjárás után.

KOZMA FERENC TÜZÉREZREDES.
Kozma ezredes egyike volt azoknak a derék tiszteknek, akik Budapesten az 1919 jún. 24-én kitört ellenforradalomban vezető szerepet játszottak. Kozma ekkor a Ludovika Akadémia tanára volt s mint ilyen az akadémikusok harcait vezette. Az ellenforradalmat leverték, a tanárokat és akadémikusokat elfogták és nagy részüket halálra Ítélték. Mivel azonban az olasz misszió, különösen pedig Romanelli Guido alezredes erélyesen közbeléptek, a halálos ítéleteket nem hajtottak végre, hanem elszállították az elítélteket először Sopron mellé, a kőhidai fegyházba, azután pedig Vácra.
Ezekben a fegyházakban szenvedett Kozma tüzérezredes is a proletárdiktatúra bukásáig azért, mivel hazáját nagyon szerette.

KRAEMER SÁNDOR ALEZREDES.
Kramer alezredes résztvett a kalocsai ellenforradalomban. Június 24-ikén elfogták és rövidesen halálra ítélték. Az ítéleteket maga Szamuely hozta. Krámer előtt már több ellenforradalmárt ítéltek halálra, akiket a Jezsuita-templom előtt felakasztottak. Szinte a csodával volt határos, hogy Krámert este kilenc óra tájban szabadon bocsátották. Erre vonatkozóan Krámer a következőket adta elő: A legközelebbi napon beszéltem Fehér Imre ezredessel, ki békében velem a 23. volt közös gyalogezrednél szolgált. Elmesélte a következőket: Szamuely már Dunapatajon, ahol megtudta, hogy Kalocsán egy törzstiszt az állomásparancsnok, kijelentette:
- Ennek az állomásparancsnoknak lógni kell!
Kihallgatásom után Szamuely felakasztásra ítélt Erre felment ő (t. i. Fehér), hogy megmentésemre valamit előadjon. Rövid idő múlva visszatérvén, kihívta Szamuelyt s tárgyalni kezdett vele, aki mint egy vérszomjas vadállat vonaglott és kiáltotta, hogy engem fel Kell akasztani, azzal a törzstiszttel elrettentő példát kell mutatni. Fehér továbbra is ragaszkodott a szabadonbocsáttatásomhoz, míg végre Szamuely engedett.

KRICSFALUSSY JENŐ CSENDŐRALEZREDES.
Kricsfalussy alezredest Nyíregyházán 1919 április 21-én, húsvét másodnapján éjjel tartóztatták le mint ellenforradalmárt. Pogány és Szamuely intézkedésére. Ki akarták végezni, azonban tekintettel a város hangulatára, a halálos ítéletet nem merték végrehajtani Vele együtt fogták el többekkel együtt dr. Dohnál József városi főorvost, Mikecz István alispánt és fiát, Kovács István nemzetőr főhadnagyot. Kovácsot egy huszárral Kricsfalussyék szemeláttára végeztették ki, Kricsfalussyéknak pedig tudtul adták, hogy másnap reggel felakasztják őket is. Ez azonban nem történt meg, sőt másnap már szabadlábra helyezték őket. A szabadság azonban nem tartott sokáig, mivel Kricsfalussy dr. Dohnáltól bizalmas értesítést kapott, hogy meneküljön, mert ismét elfogják, őt napon és őt éjen át bolyongott Nyíregyháza környékén a derék csendőrtiszt, s csak akkor térhetett vissza halálra rémült családja körébe, midőn a románok a várost megszállották.

KRÜPANSZKY LÁSZLÓ HUSZÁRFŐHADNAGY.
Hivatalos adatok alapján.
Az 1918 novemberi forradalom után a 6. huszárezred pótkereténél Gyöngyösön tartózkodott. Miután a proletárdiktatúra életbe lépett s ennek letöréséhez itt is ellenforradalmi mozgalmak mutatkoztak, mint ezeknek híve, ő is felajánlotta szolgálatát a hazafias cél érdekében Kenyeres János századosnak, aki a mozgalom szervezője és vezetője volt. Az ellenforradalmi mozgalmakat a vörösek vérbefojtották és Krupánszky főhadnagyot négy társával együtt halálra ítélték. Azonban sikerült neki a románok által megszállt területre még idejekorán elmenekülni ahonnan a románok bevonulása után Gyöngyösre hazatért.

KUBINYI LÁSZLÓ TART. TÜZÉRALHADNAGY.
Saját jelentéséből.
Az 1919. év február utolsó napjaiban Budapesten az "Ébredő Magyarok Egyesülete" alakuló közgyűlésén a Marseillaise éneklése közben kalapomat nem vettem le a fejemről, sőt folytonosan sípoltam. A kivonult tengerésznemzetőrség ezért engem puskatussal kékre-zöldre vert és egy helyen beszakította a fejemet is.
Április 15-ikétől május 30-ikáig a budapesti munkástanács folytonos kellemetlenkedéseinek elkerülése céljából, valamint azért, hogy a vörös hadseregbe való bevonulás alól fölmenthető legyek: a "Népszava" Erzsébet-körúti könyvkereskedésében mint kifutófiú vállaltam alkalmazást.
Május 16-tól kezdve Anka János megbízása alapján a kispest-szentlőrinci ellenforradalmi csoport megszervezését vezettem. Ezért a tanácskormány június 2-ikán elrendelte országos körözésemet. Néhány napig bujkáltam, de június 6-ikán Kispesten, egy barátom lakásán mégis feltaláltak s letartóztattak. Ugyancsak ebből az ügyből kifolyólag még a következők el fogatásáról van tudomásom: Dr. Kubinyi Imre főhadnagy, a volt 30. honvéd pótzászlóaljtól, Kubinyi Vilmos főhadnagy, a cs. és kir. 53. tüzérezredtől, Rostás Kálmán hadnagy, a cs. és kir. 38. gyalogezredtől és Vogel István hadapród jelölt őrmester az 1. honvéd pótzászlóaljtól.
Június 13-án átadták az egész ügyet Szombatfalvy Lajos detektív-csoportjának. Szombatfalvy az ügydarabok terhelő részét és Rostás Kálmán beismerő vallomását elsikkasztotta és mindnyájunkat szabadlábra helyeztetett.
Június 18-ikán újból elfogatási parancsot adtak ki ellenem, mely elől Jugoszláviába szöktem. A szerbek elfogtak, összevissza vertek, mindenemből kifosztottak és visszatoloncoltak Magyarország meg nem szállt részébe. Jó ideig a Dunántúl bujkáltam a körözés elől s majdnem éhenhaltam. Július 13-ikán kénytelen voltam a 17, vörös tüzérezredbe felvétetni magamat. A csongrádi támadás után az ezredtől az összes tisztek eltávoztak s így kénytelen voltam augusztus 1-én az ezredparancsnokságot átvenni Az ezredet hat órával a román bevonulás előtt hiány nélkül átadtam a póttestnek.

KUBLIN JENŐ TART. FŐHADNAGY ÉS MÁRTÍRTÁRSAI.
Hivatalos adatok alapján.
A kommunizmus gyászos hónapjaiban egymást érték a feljelentések. Júniusban Vitroel Tódor "detektív" két társával együtt Pajor Lajos századost, Küblin Jenő tart. főhadnagyot, Bóra Szilárdnét, sz. Szelecsényi Erzsébetet és dr. Ambrus Gyulát mint ellenforradalmárokat Budapestén, a vörösőrség politikai nyomozó osztályánál följelentette. E följelentés következtében Pajort, Küblint és Bóra Szilárdnét azonnal letartóztatták, az Országház épületébe hurcolták és ott a terroristák rohamkésekkel, kézigránátokkal és puskatusokkal súlyosan ütötték, vertek, bántalmazták, majd Pajort és Kublint rögtönítélő bíróság elé ál-litván, őket a kommunizmus bukásáig fogva tartották, Bóránét ellenben valamivel előbb szabadlábra helyezték. Dr. Ambrus Gyula elmenekülvén, hitvesén, sz. dr. Justus Hajnalkán töltötték ki bosszú jókat, mert az úrinőt június végétől mintegy július közepéig éjjel-nappal terroristákkal őriztették a lakásán, őt a lakásából eltávozni egyáltalában nem engedték s vele állandóan gorombáskodtak.

LAKITS BÉLA SZÁZADOS.
Lakits százados Budapesten már a Károlyi-kormány alatt kifejezést adott annak, hogy a "boldogító" forradalmi eszméknek nem híve. Ezért esküdtszék elé is állították. A proletárdiktatúra alatt belépett a Dormándy-féle ellenforradalmi szervezetbe. Letartóztatták és heteken át sanyargatták a legnagyobb testi és lelki kínzások között. Öt hétig volt a Markó-utcai fogház lakója. Fogságában súlyos tüdőcsúcshurutot szerzett magának.

GRÓF LAVONX VIKTOR.
Hivatalos adatok alapján.
Az u. n. tanácsköztársaság idején, különösen április végén és május elején tömegesen történt a "politikai foglyoknak" és "túszoknak" összeszedése. Az csak természetes, hogy Kun Béláék mint a vércsék csaptak le főurainkra és közéletünk kitűnőségeire. Az előbbiek közé tartozik gróf Lavonx Viktor, akit Ullmann Lipót mintakészítő terrorista 1919 április vége felé le akart tartóztatni. Erőszakosan behatolt gróf Lavonx lakásába, és mivel a grófot nem találta otthon, a halálra rémült grófnét borzalmas fenyegetések között arra bírta rá, hogy távollevő férjének levelet írjon és azonnal hívja haza. Midőn gróf Lavonx lakására visszatért, Ullmann őt azonnal letartóztatta és elhurcolta.

DR. LÉGRÁDY IMRE ÍRÓ.
Dr. Légrády "A Társaság" című folyóirat 1919 szeptemberi számában érdekesen leírta elfogatásának és szenvedéseinek történetét. A leírásból helyszűke miatt csak a következő részleteket közölhetjük:
Midőn elfogatásom céljából lakásomon megjelentek, feleségemnek szavát vette a rémület, én pedig öltözködni kezdtem.
- Siessen! kiáltott rám a vezető, mire én abbahagytam az öltözködést és így szóltam:
- Én nem siethetek! Nem tudok sietni, mert vak vagyok. Ha nincs türelmük várni, csináljanak amit akarnak...
... Amikor a kommün véget ért és újra bejártam a "Pesti Hírlap" szerkesztőségébe, mindjárt az első héten egy civilruhás alakot jelentettek be nálam. Elmondotta, hogy ő a kommün alatt Lenin-fiú volt és így tud egyet-mást elfogatásomról. Elmondotta a többek között, hogy azon a bizonyos csütörtökön már éjszakai két órakor kerestek engem és az volt az utasításuk, hogy "Küldjenek engem haza". Akkor még sötét volt, könnyen lehetett volna engem "hazaküldeni", mindjárt ott a Dunánál, a Lánchíd alatt, ahogy azt éppen akkor a két Hollánnal is tették. Csakhogy a Margit-rakpart 1. számú házban kerestek, ami a Lánchídnál van és amelynek a kapuja a Fő-utcára nyílik. Innét azonban eredmény nélkül tértek vissza a Batthyány-palotába. Mikor végre aztán kisütötték, hogy én a Margit-körút 1. szám alatt lakom, már világos volt. Ilyen véletlenen múlik az ember élete és csak véletlen az is, ha megtudjuk, hogy halálveszedelemben forogtunk...

LIGÁRT JÁNOS ŐRNAGY.
Részben saját adatai alapján.
Politikai, és mint a m. kir. V. sz. népfölkelő bányász munkászászlóalj volt parancsnoka kifejteti munkássága szolgáltatott okot, hogy a forradalmi törvényszéknek nevezett vörös banditák, élén László Jenő vádbiztossal 1919 április 9-én elfogták, április 10-én a Markó-utcai rémes fogházba, innen pedig április 16-án stílszerűen tolonckocsiban a kőbányai gyűjtőfogházba kiszállítva fogságba magánzárkába vetettek.
Fogságából 1919 május 28-án Balogh Jenő, Teleszky János és Lovászy Márton túsz- illetve fogolytársaival szabadon bocsátották oly kötelezettséggel, hogy a fővárosból eltávoznia nem szabad, a vörös-őrség politikai osztályánál az Országház épületében további rendelkezésig hetenként a meghatározott időben jelentkeznie kell.



 Nyomtatható változat (Új ablakban nyílik!)
 Küldje el a cikket barátjának, ismerősének!


2004-2014 www.lakatospal.hu ©, KT-Perfect honlapkészítés