Hazánkért - Lakatos Pál Főoldal Lakatos Pál
Lakatos Pál: Végleg eltűntem?                                                  
  Főoldal  |  Bemutatkozás  |  "Könyvesház"  |  Írások  |  Archívum  |  Kapcsolat  |  Linkek  |  Programok  |  Keresés  
Olajszőkítők  |  Ügynökügyek  |  Újságírók árulása  |  Tengiz magyar áldozatai  |  Könyveimből  |  Szabadkőművesek-Holocaust- Trianon  |  1956  |  Talmud  |  Aranyvonat  |  Őseink  |  Cigányélet  |  Mártírjaink
Könyveimből

Lakatos Pál: Vörös milliárdosok Kőrösi Imre az eltűnt húszezer milliárd nyomában  Nyomtatható változat 
LOPTAK, CSALTAK…

Húszezer milliárd forint és ami mögötte van

– Társadalombiztosítási pénzek és közszolgálati televízió, Technomark és Nádor 95, Agrobank és Pillér, Conexus és Globex – fejezetcímeket soroltam Tellér Gyulának az egyik napilap sorozataként olvasható írásából, amelyben a közelmúlt gazdasági visszaéléseit elemzi. A szerző 1990-es árfolyamon ezermilliárdra becsüli az állam privatizációból adódó
veszte-égét, amely ma mintegy nyolcezer milliárd forintot jelent. Egyes közgazdászok állítják, hogy csak az olajszőkítésből származó veszteség ötezer milliárd forintot tesz ki. Ez testvérek között is tizenháromezer milliárd forint. Dr. Kőrösi Imre, az Agrár Munkaadók Szövetségének elnöke, a Magyar Munkaadói Szervezetek Nemzetközi Együttműködési Szövetségének tagja, aki egyébként a magyarországi maffiavilággal régóta foglalkozik, sőt annak fenyegetettje, egyet-ért ezzel a számadattal, vagy esetleg kevesli, netán túlzónak tartja becsapottságunkat?

– Gyakorlatilag mintegy nyolcezer milliárddal, a nemzeti vagyon privatizációs összegével növelendő az iménti összeg, tehát mintegy húszezer milliárd forintról van szó. Ez a húszezer-milliárd megoszlik olajmaffiára, szesz- és gabonamaffiára, a legnagyobb bankmaffiára, a brókermaffiára, az ÁFA-maffiára, az export-támogatás visszatérítési maffiára, valamint az eltűnt nemzeti vagyonra, a privatizációnak nevezett tolvajlásra. Tehát ez inkább húszezer milliárd forint, amit számszerűen bizonyítani is lehet. Nyilvánvaló, hogy ekkora összeg, ami közel ötéves nemzeti jövedelmünk, hihetetlen károkat okozhatott úgy a politikában, mint a
közigazgatásban.

– Hány és hány embert lehetne igazán boldoggá tenni anyagilag, ha nincs ez a korrupció…

– Az államilag menedzselt maffia 1989-ig működött, később, a “rendszerváltást” követően, megerősödött mint tulajdonos. Létrejöttek – a parlamenti jogalkotás által – a szakosodott maffiát segítő törvények, amelyek a kilencvenes évek elejétől kilencvennégyig a jövedéki törvényeken, a halasztott vámfizetési törvényeken keresztül legalizálták a tolvajlást. A liberalizáció címén behozott és ki nem fizetett árumennyiség is őket támogatta. A bankkonszolidációról pedig ne is beszéljünk, mert azért több száz évet kellene a bankároknak adni… Ezek akkora összegek, hogy ki sem szabad mondani szinte. Húszezer milliárd forint! De ami még növeli a bajt, hogy ennek hatása évtizedekre előre nyúlik. Ezzel ugyanis nem csökkent a magyar államadósság, hanem a külső és belső államadósság mintegy megnégyszereződött az elmúlt tíz évben. Akkor, amikor a nemzeti vagyont egyúttal el is tüntettük.

– Ön azt mondja, hogy 1989-90-ben a törvényalkotás adott lehetőséget a liberalizálás közre-működésével arra, hogy ez a rablóhelyzet kialakuljon. De 1990-ben Kőrösi Imre az MDF színeiben ott ült a parlamentben, képviselőként.

– Elég hamar fel is lázadtam. 1991 őszén volt az első ilyen tiltakozásom, s akkor elmondtam, hogy rosszak a törvényeink: rossz a pénzintézeti törvény, a korrupció ellenes törvény. Meg-kérdeztem, hogy miért kell nekünk, képviselőknek a munkát azzal kezdeni, hogy amnesztiát adunk a bűnözőknek. Egy idő után ugyanis ez látható volt. De a közigazgatás, ahol az igazi korrupció van, kétségkívül rengeteg jó szándékú, tisztességes képviselőt, tanárt, orvost és a képzetlen politikust félrevezette. Akiket pedig nem tudott félrevezetni, az kizáratott. Mint én is.

– Nyakon lehet csípni a korrupciót? Nyakon lehet csípni a húszezer milliárd forintot elherdálókat? Végig tudunk-e vezetni egyetlen folyamatot, hogy minden érthető legyen?

– El tudom mondani, hogy hol működik a kerozinmaffia több százmilliárd forinttal, tudom, hogy hol van az olajmaffia központja a MOL Rt. kétféle árképzésével. Tessék elővenni a MOL Rt. éves mérlegeit, tessék elvenni a TIK-készleteket, hogy használta föl úgy a Magyar Honvédség…

– Milyen készletet mond?

– A tartalékgazdálkodásnak az olaj- és egyéb energiakészlete. Tehát ezek tetten érhetők, csak azt az egyet kell tudni, hogy aki tetten éri, az vagy eltűnik, vagy egyéb más, nagyon súlyos dolog történik vele.

– Hogy történt akkor ennek a tartalékkészletnek a felhasználása? Ez a történetünk a kilencvenes évek elején kezdődik.

– Nem akarok néven nevezni most még senkit. Harmincezer tonna kerozin beérkezik a telep-helyre, ahol a tiszt elvtárs azonnali hatállyal minősítteti. A leminősítés tíz percig tart. Az egész készlet, mint meg nem felelő energiahordozó kerül leselejtezésre, ára három forint kilónként. Tessék kiszámolni, egy kiló 1,12 literrel egyenlő. Az ára literenként hatvan forint. A bróker még aznap elszállíttatja Debrecenbe, Szolnokra vagy máshová. Gyakorlatilag három forintból ötvenhét forint hasznot csinál azonnal a rossz leminősítéssel. Ezek a csalássorozatok a Napnál világosabbak. Elő kell venni a könyveket, a megszüntetett nyomozások jegyzőkönyveit. Hogy ha összeadják…, nem kell ide különösebb parlamenti vizsgálóbizottság. Tessék berendelni az illetékeseket, hiszen az ügyletek bizonylata jelenleg is megvan.

– A legnagyobb üzlet a mögöttünk lévő tíz évben az olaj volt?

– A szeszmaffia legalább ekkora “eredményt” hozott, működésük és egymásba átmosódásuk szinte azonos nagyságrendű. De a legnagyobb “üzlet” természetesen a banki pénzmosás, a brókercégek csalássorozatai, az összeszedett pénzek megcsapolása, majd értékének ötszörösé-re-hatszorosára emelkedése. Ez legalább akkora ügy volt. A legnagyobb kár azonban – reálértékben – a nemzeti vagyon úgynevezett privatizációval történő átjátszása. Ez körülbelül nyolc-kilencezer milliárd forint veszteséget okozott mindannyiunknak.

– Azt nyilatkozta a közelmúltban műsorunkban Tellér Gyula, a miniszterelnök egyik tanács-adója, hogy a bankkonszolidációval, amely hatszázötvenmilliárd forint körül lehetett, a pénz egyharmada magánzsebekbe vándorolt.

– Kicsit nagyobb a szám, mint egyharmad, közel a fele, de hogyha megnézzük az ebből kö-vetkező felszámolási eljárásokat és az alultőkésített cégeket, akkor legalább ezerkétszáz milliárd forintba került nekünk a bankkonszolidáció, plusz annak az értékvesztése. Mert a bank-konszolidáció csak egy része a vagyon konszolidációjának. Tehát a bankkonszolidáció révén mintegy nyolcszázmilliárd forint vándorolt illegálisan magánzsebekbe.

– Nézzük az olajmaffiát, a szeszmaffiát, a bankkonszolidációt, a mögötte lévő maffia-lehetőségeket. Találunk közös nevezőt, közös személyeket?

– Tökéletesen azonosíthatók, ismert személyek voltak. Még az MDF-kormány idején alakult ki az igazi úgynevezett MSZP-s maffia, tehát Máté Lászlóék, Szekeres Imréék csoportja, akik akkor gazdagodtak meg igazából, akik mellesleg kiépítették maguknak a magán
titkosszolgálataikat, a Postabank-maffiát. Ebben az ügykörben körülbelül ötszázmilliárd forint tűnt el, nemcsak a Tellér által említett föltőkésített százötvenmilliárd forint. Tetten érhető tehát ez a kör. Ha megnéznénk a magyar cégjegyzéket és az off-shore cégeken keresztül kivándorolt pénzt, akkor körülbelül harminc-negyven emberrel kellene csupán számolnunk. Az ő aktív vagyonuk tíz és harmincöt-negyvenmilliárd forint körül van.

– A privatizáció időszakában miféle lehetőségek adódtak a pénz illegális zsebre tételére?

– Fel kell venni bankkölcsönt, mérhetetlen olcsóra le kell értékelni a vagyont, a bankkölcsönt pedig nem kell visszafizetni.

– Akkor csődbe megy a cég?

– Természetesen csődbe megy a cég, és fölszámoláson keresztül nulla forintért a régi főnökség megvásárolja. Ez egy kitalált út, erre hozták létre a fölszámoló cégeket. Tessék megkérdezni esetleg Máté Lászlót, hogy kell ezt csinálni. Ő tudja.

– De ha ez ennyire világos, akkor miért nem tudjuk nyomon követni? Kinek az érdeke, hogy mindez ne derüljön ki, hogy a szálakat ne lehessen elvarrni?

– A mai közigazgatás kötődik a régi nómenklatúrához. Az új politikai erő, mire fölismerte egyáltalán, hogy minek a részese – miközben azt hiszi, hogy aktív szereplője, de valójában szinte passzív szemlélője –, már körbe is veszi a maffia őket. Ezek az úgynevezett nagypénzű emberek, és sajnálatos módon egyúttal meg is kenik, korrupttá teszik az átvert politikusokat, a közigazgatásban dolgozókat. Amikor pedig a közigazgatás korrupttá válik, onnantól kezdve semmi nem derülhet ki, tudniillik nem rendőrségi feladat a szervezett bűnözés fölszámolása. Ezt a nyilvánossággal és a törvények végrehajtásával lehet csak fölszámolni, de azt is kell tudni, a magyar sajtó legalább olyan korrupt, szennyezett, mint maguk a politikai erők vagy a maffia.

– Mivel bizonyítja?

– Egy teljesen törvénytelen privatizációval, ami 1989-ben kezdődött. Emlékezünk ugye az Axel Springerre, amikor a megyei napilapokat privatizálták?! Ugyanaz a vízfejű sajtó uralkodik most is, amely uralkodott a Lakatos-Berecz kettős idejében…

– Lakatos Ernőre gondol?

– Igen, igen, igen. Ugyanez az átvilágítatlan III/3-as maffia uralkodik jelenleg is, és vonyít abban a szent pillanatban, ha közülük pár senkihez hozzányúlnak. Az a baj, hogy a sajtó ma még meg sem kérdezte, hogy hova tűnt a nemzeti vagyon. Nyilvánvaló, hogy nem, mert részese, cinkosa, vagy talán még kedvezményezettje is a vagyon elherdálásának.



 Nyomtatható változat (Új ablakban nyílik!)
 Küldje el a cikket barátjának, ismerősének!


2004-2020 www.lakatospal.hu ©, KT-Perfect honlapkészítés