Sokan állítják, hogy a cioni bölcsek jegyzõkönyvei hamisítványok, s csak a zsidók lejáratására készült, jóllehet tény, hogy a Párizsi Fellebbviteli Bíróság hitelesítette Herzl Tivadar: A zsidó világgyarmat programja címû könyvét, amely inkább úgy ismeretes, mint Cion bölcseinek jegyzõkönyvei.
A jegyzõkönyvek valódiságának egyik legerõsebb érve a keletkezésük (1897) óta már valóságosan bekövetkezett események jegyzéke. Ma, a Cion bölcseinek jegyzõkönyvei 24 pontját esetleg természetesnek tekintjük, hiszen legtöbbjükbe mi már beleszülettünk. Azonban egy pillanatra se felejtsük el, hogy ezeket a kijelentéseket 1897-ben - vagy talán még korábban! - tették, amikor a tervek, a kívülálló számára még teljességgel elõreláthatatlanok voltak!
A Cion bölcseinek jegyzõkönyvei elõre megmondja, hogy "talán egy évszázad is" elmúlik - 1897-tól számítva -, míg ezek bekövetkeznek, s hogy e tünetek "már a közeljövõben beletorkolnak nagy események áradatába."
Természetesen nem minden pontosan úgy valósult meg, ahogy 1897-ben a bázeli elsõ cionista világkongresszus elõadója, vagy elõadói azt mondták.
Vegyünk egy példát:
A gój nemesség, mint politikai hatalom halott,- nem kell számításba vennünk; mint földbirtokosok azonban még lehetnek ártalmasak ránk nézve, minthogy a megélhetésüket biztosító segélyforrások révén önellátók. Ezért lényeges számunkra, hogy bármi áron megfosszuk õket földjeiktõl. Ez a cél legjobban a földbirtokon nyugvó terhek növelésével - a földbirtok eladósításával lesz elérhetõ. Az erre irányuló intézkedésekkel sakkban fogjuk tartani a földbirtokosokat és alázatos, és feltétlen engedelmességre fogjuk késztetni. A gój nemesek - minthogy átöröklés folytán képtelenek kevéssel beérni - rohamosan le fognak égni és tönkremenni.
Ugyanakkor intenzíven támogatnunk kell a kereskedelmet és ipart, mindenekelõtt azonban a spekulációt, melynek az a feladata, hogy ellensúlyozza az ipart. Spekuláció nélkül az ipar megsokszorosítaná a magánkézben lévõ tõkét és hozzájárulna a mezõgazdaság talpra állításához, amennyiben megszabadítaná a földbirtokot a mezõgazdasági bankokkal szembeni kötelezettségeitõl. Arra van szükségünk, hogy az ipar vonja el a mezõgazdaságtól mind a munkaerõt, mind a tõkét, és a spekuláció segítségével kezünkre játssza a világ minden pénzét, s ezáltal proletár sorba taszítsa az összes gójt. Akkor azonban a gójok meg fognak hajolni elõttünk, ha másért nem, azért, hogy megkapják a jogot ahhoz, hogy éljenek.
Elõször egy világtörténelmi példa.
Az Észak-Dél háborúja. Mindenki úgy tanulja, hogy a rabszolgák felszabadításáért folyt a harc! Tévedés ne essék, én nem vagyok rabszolgatartó párti, már azért sem mert a magyar embernek a génjeiben van a szabad élet, amit a tajgai õseink hagytak ránk. De nézzük meg az elõbb idézet jegyzõkönyv szemszögébõl.
A déli földbirtokosok olcsón elõállított termékeikkel árasztották el Északot, és cserében nem tartottak igényt az ipari termékekre ilyen arányban. Tehát, a földbirtokosokat el kellett szegényíteni, hogy gépekkel váltsák ki az olcsó munkaerõt, ehhez kölcsönöket vegyenek fel. Az északi ipari üzemeket pedig olcsó munkaerõvel kellett ellátni.
Hazánkban is lezajlott a mezõgazdaság lerombolása, csak egy merõben más módszerrel. Elsõ lépésben a nagybirtokokat szüntették meg, és a földosztással kis parcellákat hoztak létre. Ezzel elérték, hogy a parasztok nem tudtak annyit termelni, ami az ország fejlõdését szolgálta.
Második lépésként összevonták a földeket, de már nem a hozzáértõ volt földbirtokosok segítségével, hanem párt káderekkel, akik a hatalmat szolgálták és nem a nemzetet. Most folyik a harmadik lépés, ami nem más, mint az ország területének kiárusítása.
Így válik lassan Közép-Európa éléstárából, élelmiszer szemét lerakóhellyé hazánk! Tehát, az elsõ lépésen már sajnos túl vagyunk és most zajlik a második, amit a jegyzõkönyvekben így fogalmaznak meg!
"Hamarosan hatalmas monopóliumokat fogunk létesíteni, óriási vagyontárolókat, melyektõl még a nagy nem zsidó vagyonok is oly mértékben függenek majd, hogy a politikai összeomlást követõ napon el fognak tûnni éppúgy, mint az államok fizetõképességébe helyezett bizalom."
Azok önök közül, akik közgazdászok, helyesen fel tudják mérni ennek a gondolatmenetnek a jelentõségét! Minden lehetséges módon növelnünk kell szuperkormányunk jelentõségét azzal, hogy azt mindazok oltalmazójaként és jótevõjeként állítjuk be, akik önként alávetik magukat nekünk.
Na most értünk el ahhoz a ponthoz, amit a címben leírtam. A hatalmas monopóliumok már léteznek, és az életünk minden részletébe beleszólnak, csak nem úgy nevezzük õket, hogy cionisták, hanem multi cégek! Lassan már mindegy, hogy a világ mely táján sétálunk ugyanazt a hamburgert, esszük, ugyanolyan ruhában járunk, ugyan azt a show mûsort nézzük. Egy uniformizált világ kezdõdik, ahol majd a cionisták által vezetett gazdaság mondja meg, mit tehetünk, és elvész a szabadság. Ez a szó a cion bölcsek szerint: A "szabadság", melyet különbözõképpen lehet értelmezni, mi így határozzuk meg: A szabadság azt jelenti, hogy jogunk van azt tenni, amit a törvény megenged. A szónak ez az értelmezése a kellõ idõben szolgálatunkra lesz, minden szabadság ugyanis a mi kezünkben lesz, minthogy a törvények csak azt fogják eltörölni, vagy kimondani, ami az elõbb vázolt program értelmében kívánatos számunkra."
A folyamat tetten érhetõ. A multinacionális cégekben elrejtõzõ cionisták gazdasági rabszolga sorba hajtják lassan a "gójokat", és egy világuralma törõ réteg átveszi a hatalmat. Megfosztja a nemzeteket az identitásuktól, az embereket a saját akaratuktól, és birkamód vezeti õket.
Még mielõtt az antiszemita bélyeget rám sütnék, egy apró megjegyzés. Nem minden zsidó cionista, sõt a cionisták saját hittársaikat sem kímélik, a céljaik elérésében. A legjobb példa a II. Világháború és a holokauszt. A zsidó áldozatok között hány cionista volt? Feljegyzés ugyan errõl nem történt, de a gazdagabb zsidók ezrei menekültek meg. A cionisták szerepe Hitler hatalomra kerülésének a segítésében tetten érhetõ, hisz egy háborúhoz pénz kell, és "õk" rendelkeztek vele. A mai napig a holokauszttal, az emberekben azt a látszatot keltik, hogy az õseik szenvedését nekünk kell megfizetni, vagyis mi bûnösök vagyunk, akár éltünk akkor, akár nem, hisz "gójok" vagyunk!
Hogyan tudunk a globalizáció=cionizmus ellen tenni? Mint minden megoldás, egyszerû, de a kivitelezése nehéz és hosszadalmas. Minden nemzetnek meg kell õrizni az identitását, A multiknak nyújtott kedvezményeket korlátozni, a nemzeti ipart erõsíteni kell. A mai demokráciánkat új-régi alapra kell helyezni, vagyis a Szent Korona-tant vissza kell helyezni méltó helyére. Kövesdi Sándor