A csalás, rablás.
Jogszabályok a gojokkal szemben.
"Felebarátodat nem szabad megrabolnod, de ez nem vonatkozik gojra, aki
neked nem felebarátod:
egy gojt szabad megcsalnod és tõle uzsorát venned: ha azonban
felebarátodnak adsz el valamit, vagy tõle valamit veszel, akkor testvéredet
ne csald meg" (Baba mezia 61a. Tosephot.)
"Egy testvérednek (izraelitának) megrablása tilos, de egy nemzsidónak a
megrablása meg van engedve." (111b. lap.)
Ugyanitt 112a. lap: Ha egy izraelita egy nem-zsidóval elõdbe jön
törvénykezni, ha te a zsidónak a zsidó törvény szerint igazat tudsz adni,
akkor adj igazat neki és a nem-zsidónak mondd azt, hogy ez így van a mi
törvényünk szerint; ha pedig annak a népnek törvényei szerint adhatsz a
zsidónak igazat, mondd a nemzsidónak: ez így van a ti törvényetek szerint;
ha pedig így sem lehet, akkor a nem-zsidót csellel kell rászedni.
Ugyanott 113b. lap: Honnan tudjuk azt bebizonyítani, hogy szabad
megtartanunk a nem-zsidónak elvesztett jószágát. Azzal, hogy írva vagyon ez
Mózes V. könyvének 22. fejezetében: "Ha atyádfia ökrét vagy juhát látod
tévelyegni, ne menj el mellette, hanem vidd vissza atyádfiának...
Hasonlóképpen cselekedjél atyádfia minden elvesztett holmijával." Tehát
atyádfiának tartozol azt visszavinni, de egy nem-zsidónak nem. Semuel
mondá: Ha a nem-zsidó a saját kárára téved a számolásnál, nem szabad õt
figyelmeztetni. Semuel egyszer így vett meg egy nem-zsidótól egy
arany-serleget, amit az bronznak tartott, négy drachmáért és azonfelül
rászedte õt a számlálásnál négy drachmával. Kahana rabbi egyszer 120 hordó
bort vett meg 100 gyanánt egy nem-zsidótól és rászedte õt a számlálásnál
egy drachmával s azt mondta neki: Lásd, én megbízom benned. Rabina egyszer
vett egy nem-zsidótól pálmatörzseket s így szólt a szolgájához: Menj és
hozzál nekem a gyökerekbõl, mert a nem-zsidó csak a darabszámot tudja, de a vastagságot nem."
Hasonlóképpen oktat Mose rabbi, mondván: "Ha a goj számol és hibáz, mondja azt az izraelita: nem tudom: de a gojt zavarni nem tanácsos, mert könnyen tévedhetne a goj szándékosan, hogy az izraelitát megkísértse." (Seph. miz. g. 132c.) Az öreg Brentz rabbi pedig a Judenbalg 21a. lapján ezeket zengi el: "Miután a zsidók egész héten át össze-vissza futkároztak és majd itt, majd ott csaltak meg egy-egy keresztényt, szombaton egybegyûlnek és mesterfogásaikkal dicsekedve mondogatják: Ki kell tépni testükbõl a gojok
szívét és a gojok legjobbikát agyon kell ütni. Tov sebagojim harog!"
"Aki a gojnak visszaadja a talált jószágát, annak az Úr sohasem bocsát
meg." (Sanhedrin 76b.) "Mert - úgymond a jeles Rasi: - aki a gojnak visszaadja az elvesztett jószágot, az egyenlõvé teszi öt a zsidóval." (Ad Sanhedrin 1. c.) "Tilos egy gojnak az elvesztett jószágot visszaadni." (Joma 88d. pisk. Tosephot 62.) Ezt meg Mose rabbi explanálja imígyen: "Az eretnekeknek és mindazoknak, akik a szombatot megszentségtelenítik (vagyis
helyette a vasárnapot tartják), az elvesztett jószágot visszaadni tilos." (U. o. 132c.) Majmonides pedig így szól: "Aki a nem-zsidónak az elvesztett jószágot visszaadja, bûnt követ el, mert az istentelenek hatalmát növeli." (Jad. di. 4., 11., 3., 31a. lap.) Bátorkodunk még Jerucham rabbit is mellé sorakoztatni, akinek tudós ajka szól imígyen:"Ha egy goj kezében tartja a zsidónak zálogát, amelyre a goj neki pénzt
kölcsönzött s a goj elveszti azt és egy zsidó megtalálja: nem szabad a gojnak visszaszolgáltatni, mert a kötelezettség véget ért, miután a zálogot zsidó találta meg. Ha pedig a megtaláló azt mondana: Én visszaadom a gojnak Isten szent nevéért, - azt kell neki felelni: Ha az Isten nevét meg akarod tisztelni, tedd ezt azzal, ami a tied." (Seph. mes. 51d.) Olvasóink elfogulatlan judiciumára bízzuk annak eldöntését, hogy lehet-e polgári közösségben, vagy pláne üzleti viszonyban élni az olyanokkal, akik ezeket az elveket már az iskolában magukba szívták.
A Baba mezia (középsõ kapu) 24a és b. lapján olvassuk, hogy ha valaki elveszett tárgyat talál, csak akkor tartozik azt kikiáltani, ha abban a helyiségben zsidók vannak többségben; ha azonban nem-zsidók vannak többségben, akkor megtarthatja.
A 26b. lapon pedig az áll, hogy ha valaki homokba ejti a pénzt, az ember nem köteles neki visszaadni, ha megtalálja. Ha valaki egy fiókban talál pénzt, az az övé. Ha a bolti asztal és a szatócs közt találtatik a pénz, akkor a szatócsé; ha a pénzváltó közt találtatik, akkor a pénzváltóé. Ha valaki gyümölcsöt ad el vagy küld valakinek s a között pénz találtatik,
akkor az az övé és, hacsak nincs külön bekötve, nem tartozik visszaadni.
A 32b. lapon azt olvassuk, hogy ha egy állat nemzsidóé, a teher pedig rajta zsidóé, akkor az állatkínzást hagyni kell, ellenkezõ esetben kímélni kell az állatot.
A Baba mezia 86b. lapján Mózes V. könyvének 23. fejezetét fejtegeti szépen a Talmud, mondván, hogy annak 25. és 26. Versében a felebarát földjérõl van szó, nem a nem zsidóéról. A nemzsidó megrablása meg van engedve.
A 108b. lapon ismét az áll, hogy, aki nem-zsidótól vesz földet, joggal elmondhatja, hogy oroszlánt kergetett el a határból. Aki pedig nemzsidónak adja el földjét, azt addig ki kell közösíteni, míg az okozott kárt meg nem téríti.
A Baba kamma 114a. lapján olvassuk, hogy ha egy zsidó nem-zsidónak ad el olyan telket, amely egy zsidónak a földjével határos, akkor ki kell azt a zsidót közösíteni, mert a szomszédja azt mondhatja neki: te egy oroszlánt telepítettél a szomszédomba. S mindaddig kiközösítve kell neki maradnia, amíg minden kárt magára nem vállal.
A Baba bathra (utolsó kapu) tág kaput nyit az okirat-hamisításnak, azt az elvet állítván föl, miszerint, ha valakinek elvesz az eredeti okirata, joga van utánzattal pótolni, vagyis hamisíttathat másikat. (32b. lap.)
A Talmud szerint; hazudni is szabad "a béke kedvéért". Ilai rabbi mondja a Jebamoth 65b. lapján, hogy az embernek meg van engedve, hogy a béke kedvéért valamit "változtasson" u. szavain. Ismail rabbi szerint még az Isten is "változtatott" a szavain. A Baba kamma 113a. lapján egy kis õszinteséget találunk: elismeri a Talmud, hogy most már svindlerek is vannak a zsidók között.
Elmés tanácsot ad Jizchak rabbi arra az esetre, ha egy zsidó neve már eléggé meg volna bélyegezve. "A névváltoztatás - mondja õ - megsemmisíti az ember elítéltetését." (Ros-Hasanah16b.)Egy csomó épületes jogi szabályt találunk a Sanhedrin 76b. lapján: "Ha
valaki embertársát tûzbe vagy vízbe löki, de úgy, hogy onnan kijöhet, nem
>büntetendõ. Ha valaki másra kutyát vagy kígyót uszít, nem büntetendõ. Ha a kígyóval megmaratta õt, akkor Jehuda szerint büntetendõ, a bölcsek szerint nem. Ha valaki egy embert megkötött s az az éhségtõl elveszett, nem büntetendõ. Ha valaki egy embert szúnyogos helyen megkötött és a szúnyogok megölték, nem büntetendõ, mert más szúnyogok okozták a halált, nem azok, amelyek a megkötés idõpontjában ott repkedtek. Ha valaki egy embert káddal leborít, vagy a tetõt kibontja fölötte (hogy a hideg behatolhat) az Raba rabbi szerint büntetendõ, Zera rabbi szerint nem. Ha valaki egy embert légmentes márványházba zár be, nem büntetendõ; ha azonban lámpát is gyújtott ott, hogy az a bent levõ levegõt feleméssze, akkor büntetendõ. Ha valaki egy embert letaszít egy verembe s a levezetõ létrát késõbb veszi el, vagy más veszi el, nem büntetendõ. Ha a kuglizók valakit négy rõfön belül megölnek, nem büntetendõk. Ha tizen tíz bottal ütnek egy valakit, - mindegy, hogy egyszerre-e, vagy egymásután - és az meghal; az illetõk nem büntetendõk. Aki egy halálosan megsebesítettet megöl, nem büntetendõ. Ha egy halálosan megsebesített ember valakit a törvény elõtt megöl, akkor büntetendõ; ha nem a törvény elõtt ölte meg, nem büntetendõ. Ha valaki egy halálosan megsebesített ember ellen tesz hamis tanúságot, nem büntetendõ." - A Makkoth (ostorozás)
címû traktátus 10b. lapján pedig azt olvassuk, hogy, ha a gyilkos egy menedékvárosba menekül s a vérbosszuló õt útközben elfogja és megöli, akkor ez nem büntetendõ. Jose rabbi pedig a 11b. lapon azt tanítja, hogy, ha a gyilkos elhagyja a határt és a vérbosszuló elfogja õt, akkor ennek õt meg kell ölnie. Más rabbik úgy tanítják, hogy ez neki szabadjára van hagyva.
Érdekes jogi és asztrológiai tanácsot találunk a Taanith 29b. lapján: "Ha egy zsidónak egy nemzsidóval van pöre, akkor kerülje el azt az Ab hónapban, mert akkor a szerencse nem fog kedvezni neki, hanem inkább Adur hónapban kezdje el, mert akkor kedvez az ilyen dolognak a szerencse""Ha a zsidónak barma a nemzsidónak a barmát ledöfi, a zsidó nem tartozik kártérítéssel." Baba. kamma 13a., 37b.)"Az életmentésnél ne igazodjék az ember a többséghez, - mondja Josef rabbi. - Ha azonban a nemzsidók vannak többségben, akkor az ember életmentésre nincs kötelezve." (Joma 85a. lap.) A Baba bathra 48a. lapján ezt az utasítást adja Jehuda rabbi: "A kényszer útján (bíróilag) kiállított válaszlevél, ha zsidó által készíttetett, érvényes; ha nem-zsidó által készíttetett, érvénytelen; ha azonban egy nemzsidónak kell az ítélet elõtt meghajolnia, akkor ütni kell õt és azt mondani, hogy tedd azt, amit az izraelita mond.
A Moéd-Katan (félünnep) 9b. lapján azt tanácsolja Jehuda rabbi, hogy egy gojtól goj ünnepen kell a, fizetséget kérni, mert ez akkor annak fájdalmat okoz". A l0b. lapon pedig azt tanítják, hogy "szabad zsidó ünnepen a nemzsidók vásáraira menni és barmot, rabszolgát, szolgálót, házat, mezõt, szõlõt venni, hogy így azokat a nem-zsidók kezébõl kivegyük". Az Aboda zarala. lapján pedig azt olvassuk, hogy három nappal a nemzsidók ünnepe elõtt tilos velük kereskedést ûzni, valamint nekik kölcsönadni, vagy pénzt adni nekik. Jehuda rabbi szerint szabad tõlük a fizetést elfogadni, mert ez rosszul esik nekik. A 7b. lapon szintén azt olvassuk, .hogy egy nemzsidónak mindig fájdalmat okoz az, hogyha fizetnie kell.
A Sanhedrin 91a. lapján olvassuk ezt az érdekes jogi esetet: "Makedóniai Nagy Sándor elé jöttek az egyiptomiak és követelték, hogy a zsidók adjak vissza azt az ezüstöt és aranyat, amit elõdeik elvittek. Erre Gebiha ben Pesisa ajánlkozott hogy majd õ elmegy Nagy Sándor elé a zsidók kifogásait elõadni és - úgymond - ha azok legyõznek, hát mondjátok azt nekik, hogy csak egy közönséges embert gyõztek le közülünk. És a vita elején mindjárt azzal felelt az egyiptomiaknak, hogy ugyancsak a Szentírás szerint - ahonnan azok a per tárgyát merítették - a zsidók 430 évig dolgoztak az egyiptomiaknak, hát fizessék meg most a munkabérüket. Felperes erre háromnapi haladékot kért s azalatt elhordta magát, minden fekvõ birtokát
otthagyván." (Ez a história egymásután háromszor mondatik el.)
>Hogy mire becsülje a zsidó a cselédjét, erre nézve szép oktatást találunk a Berakhoth 17b. lapján. "Egyszer meghalt a szolgálója Eliézer rabbinak. Tanítványai hozzája menének, hogy vigasztalják õt. Amint meglátta õket, fölment a padlásra, de oda is követték; bement a szobába, követték; bement az étterembe; követték. Erre így szólt hozzájuk: Én azt hittem, hogy ti már a langyos vízzel leforrázzátok magatokat s most meg a forró víz sem elég nektek. Nem mondtam én nektek, hogy egy szolgát vagy szolgálót nem szokás gyászolni, sem fölöttük gyászáldást mondani? Hát mit mondjon az ember fölöttük? Azt, amit egy olyan embernek mondunk, akinek az ökre, vagy szamara megdöglött".
Az Aboda zara 26a. lapján azt olvassuk, hogy "egy zsidó nõnek nem szabad egy nem-zsidó nõ szülésénél segédkeznie, mert ezáltal egy gyermeket segít a bálványozásra születni; egy zsidó nõnek nem szabad egy nem-zsidó nõ gyermekeit szoptatni".
Hogy a zsidó az üzleti foglalkozást mindennél többre becsülje, arra így oktat ki a Talmudban Eleazár rabbi: "Mindaz a zsidó, akinek nincs felesége, nem ember. Mindaz a zsidó, akinek nincs telke vagy földje, nem ember... Egy kézimunka sem oly kevéssé gyümölcsözõ, mint a földmûvelés. Látott egy földet, amelyen széltében kelkáposzta volt ültetve és így szólt: Ha mindjárt egész hosszában káposzta lenne is beléd ültetve, még akkor is jobb náladnál az üzlettel való foglalkozás. - Midõn egyszer Ráb rabbi kalászok között ment s azok ide-oda ringtak, így szólt: Csak ringjatok folyton, az üzlettel való foglalkozás mégis jobb nálatoknál. - Raba rabbi mondá: "Aki száz zuzt fektet üzletbe, az mindennap húst ehet, bort ihat, aki ellenben földmûvelésbe fekteti, annak meg kell elégednie sóval meg sarjúval, sõt a földön kell aludnia s még veszekedésnek is ki van téve. Dugd be a lyukat a falban, de ne javítsd ki; javítsd ki, de ne építs, mert, aki építkezéssel foglalkozik, az elszegényedik."
(Jebamoth (63a.) A Kiddusin (eljegyzések) címû traktátus 82a. lapján pedig így oktat Simeon rabbi: "Láttad-e már, hogy egy vadállat vagy madár kézmûves-munkát végzett volna? És mégis munka nélkül táplálkoznak. Pedig csak azért vannak teremtve, hogy nekem szolgáljanak; én pedig teremttettem, hogy Teremtõmnek szolgáljak, hát én táplálkoznék munka nélkül?"
A Baba mezia 42a. lapján arra oktat a Talmud, hogy az embernek mindig háromfelé kell osztania a pénzét: egyharmad részét birtokba, egyharmad részét árukba fektetni s egyharmad részt kéznél tartani. Elõbb kell áldást mondani a vagyonra, mielõtt az ember megszámolta, mert azután haszontalan az imádság, minthogy az áldás nem száll valamely megmért dologra, hanem csak olyanra, ami még el van rejtve a szemek elõtt, - A pénzt csak földbe ásva lehet igazán megõrizni, és pedig három-tenyérnyi mélyen, hogy a kutya ki ne kaparhassa. A falba rejteni nem tanácsos, mert kalapáccsal ki lehet kutatni az üreget.
Szépen oktatja a Talmud a zsidót arra, hogy ne segítsen máson, míg pénzt nem lát. Rabh így szól ugyanis fiához, Chiához: "Ne igyál orvosságot, ne húzass fogat magadnak, ne ingereld a kígyót; elõször nyisd ki a pénzes-zacskót, azután a kincses-zsákot." (Pesachim 113a.)
Hasztalan rugdalóznak és hazudoznak a mi zsidaink, Kovács Alajos, jeles statisztikusunk is hiteles számadatokkal bebizonyította, hogy a világ-háborúban a fronton elesetteknek csak l.l %-a volt zsidó. Ez a kevés zsidó sehogy sem tudta elkerülni .azt a néhány eltévedt golyóbist. De amelyik csak tehette, az fölmenttette magát, ha másképp nem, csalással, vagy a tréneknél, magazinokban, kórházakban húzta ki a háborút. Mert Jochanan rabbi így oktatja õket:"Hogyha háborúba mész, ne menj elsõnek, hanem utolsónak, hogy elsõnek jöhess haza. Csinálj a szombatodból hétköznapot, csakhogy ne szorulj másra." (Pesachim 113a.)
A Baba kamma (elsõ kapu) 60b. lapján ezt tanítják a rabbik: "Ha éhínség van a városban, akkor rakd a lábadat, azaz vándorolj ki!" A Berakhoth 62b. lapján ezt a nem éppen militarista tanácsot adják: "Ha a kürt Rómában megszólal, akkor te, füge-árus fia, add el atyád fügéit!" (Azaz: hogyha háború tör ki, add el, amid van, és szedd a sátorfádat!) A németek ellen nagyon tüzel a Talmud; elmondja ugyanis a Megillah 6a. lapján, hogy Jákob így szólt az Úr elõtt: "Világ ura! Ne hagyd a gonosz Ézsau szándékát érvényesülni!" Ez alatt a név alatt (Ézsau) az edomita germánokat kell érteni, akik egy fölkelésük alkalmával (Nem a világháborúra céloz.?) az egész világot föl akarják majd dúlni. A 6b. lapon Chanina rabbi is így szól:"Háromszáz koronás fõ van az edomita Germániában és 365 elöljáró van Rómában; ezek mindennap egymás ellen vonulnak, amikor is egy leveretik, míg végre megsokallják és királyt választanak."
Az uzsora.
Az Úr megengedte a zsidóknak annak idején, hogy az idegenektõl kamatot szedhessenek. (Deut. 23., 20.) Azonban ezt a "csalhatatlan" rabbik nagy sora úgy magyarázza, hogy az Úr megparancsolta zsidóknak, hogy az idegenektõl kamatot szedjenek. Majmonides is így ír: "Isten megparancsolta nekünk, hogy a gojtól uzsorát vegyünk és csak úgy kölcsönözzünk neki, hogy a kölcsönünkbõl ne legyen neki haszna és, hogy ne segítsük, hanem kárt okozzunk neki, még olyan dologban is, amelyben õ hasznunkra van; ellenben egy izraelitával szemben ez az eljárás tilos." (Seph. mizv. 73d.) - Mózesnek fenti megengedõ szavait tehát a rabbik parancsoló formában értelmezik. (Psikta rab 80c. Teze. 158.) Ugyanezt ismétli Levi bar Gerson (ad Pent. 234d., Teze.) mondván: "Mózes e szavai parancsoló törvény; mert
az idegenek bálványozást ûzvén, a törvény megparancsolta nekünk, hogy nekik minden lehetõ módon kárt okozzunk, ezért Mózes (fenti) szavai is azt mondják, hogy az idegeneket minden tekintet nélkülzaklassuk az adósságok behajtásával."
"Tilos a gójoknak uzsora nélkül kölcsönözni - mondja a Talmud - de uzsorára szabad." (Aboda zara 77 a. pisk. Tos. 1.) Bechaj rabbi pedig ezt írja:"Az áldott emlékû rabbik azt mondták, hogy a zsidó csak annyi kamatot vehet a gojtól, amennyit az õ (t. i. a zsidó) életszükségletei kívánnak (ez ugyan nagyon elasztikus meghatározás!) hiszen az élete kezedben. VAN, oh zsidó, mennyivel inkább a pénze is! (Ad Pent. 213d. Teze és 214a.)
Érdekesen magyarázza a Talmud az uzsora szépségét: "Szabad az embernek (t. i. a zsidónak) gyermekeinek és háznépének uzsorára kölcsönözni, hogy így ezek az uzsorát megízleljék." (Baba mezia 75a.)Majmonides egy másik munkájában is azt tanítja, hogy "az ember a gojnak
csak uzsorára kölcsönözzön.'' (Jad chasaka IV. r. 172a., 5. fej. 1. sz.) David Kimchi a 14. zsoltár (héber szerint 15). 5. versének fejtegetésében ezt mondja: "A törvény csak azt tiltja, hogy a testvért, vagyis az izraelitát. nem szabad uzsorázni. Másokat (38. sz.) megenged. Isten csak az izraeliták kiuzsorázását tiltja, de az idegenekét nem." Hogy a gojok, a "világ népei", nem testvérei a zsidóknak, bebizonyítja Lipman rabbi imígyen: "Tán azt akarod ellenvetni, hogy Ézsau gyermekei (vagyis Jézus hívei) neked testvéreid, hát azt felelem, hogy nem igaz. Valamikor testvéreink voltak és meg is volt tiltva, hogy õket kiuzsorázzuk; de most erre a jótéteményre méltatlanok lettek, mert amidõn látták, hogy az ellenség a templomot földúlja, nem jöttek segítségünkre. És annál inkább is idegenek hozzánk, mert úgyszólván segítettek a templomot lerombolni. Különben õk maguk is idegennek tartják magukat, mert nem
metéltetik magukat körül." (Sepher Nizzachon 138., 139.) Halljuk még egyszer Bechaj rabbit, aki a Mózes könyveit fejtegetõ mûvének 113d. lapján így csicsereg: "Ezen szavak: Aki pénzét nem adja uzsorára (14. zsolt. 5.) nem tartalmaznak olyan parancsot, amely a gojok meguzsorázását tiltaná. Ellenkezõleg: legföljebb csak korlátozásnak és megnehezítésnek
tekintendõk azokra nézve, akik a nemzsidók meguzsorázásának elmulasztása dacára részesei akarnak lenni ama kegyelemnek, amely nekik e zsoltárban megígértetik."
Abarbanel zsidó, Spanyolország egykori pénzügyminisztere, leplezetlenül megvallotta, hogy a zsidók törvényüket ("Szabad az idegenektõl uzsorát venni") tetszésszerinti magasságú kamatokra magyarázzák. Érdekes, hogy elõször azt mondja õ, hogy az idegenek alatt nem a keresztényeket kell érteni, de ezt késõbb helyreigazította, kijelentvén, hogy "ezt csak a béke
kedvéért mondotta, hogy a zsidók háborítatlanul élhessenek a keresztények között". (Mark. hammis 77. d. Teze.) Egy másik rabbi pedig így szól: "Bölcseink igazságot láttak, midõn megengedték, hogy a keresztényektõl uzsorát vehessünk". (Maggen Abrah. 72. fej.) Ide iktatjuk még a megtért Schwabe rabbinak szavait: "Ha a kereszténynek pénzre van szüksége, a zsidó mesterileg tudja õt rászedni, uzsorát uzsorához számít, míg az összeget oly magasra föl nem verte, hogy azt a keresztény birtokainak eladása nélkül többé ki nem fizetheti; vagy, míg az összeg a vagyonhoz képest százra vagy ezerre nem rúg és akkor pörrel áll elõ s a
hatóságnál odamûködik, hogy a kizavart kereszténynek birtokába helyeztessék". (Jüdischer Deckmantel 171a.)Abarbanel és Bechaj körmönfont uzsora bölcseleteire gyönyörûen rácáfol a
tudós Hulsius Antal orientalista, (Theologia Judaica 422. és köv. lapokon) kimutatván róluk, hogy õk a zsoltáros fenti szavait csak tanács és nem parancs értelmében veszik, azaz úgy tanítják, hogy az uzsora ugyan nem tökéletes, de megengedett dolog, tehát a zsoltáros és a törvény csak ratione modi, non vero ratione objecti kárhoztatja. Azonban, ha ez az uzsorára nézve áll, akkor állhat más egyéb tilalomra nézve is és így rövidesen minden ószövetségi parancsot egyszerûen tökéletességi tanácsnak minõsíthetünk s ezzel kidobtuk az egész törvényt.A Baba mezia 65b. lapján ez áll: Ha valaki egy embernek a földjére kölcsönt
ad és így szól: Ha te ezt nekem mától számítva három éven belül meg nem fizeted, akkor a föld az enyém - övé az a föld. így tett Boéthos, Zonin fia, a bölcsek (rabbik) beleegyezésével. (A talmudisták szerint tehát a háromévi kamat 100%!) A 70b. lapon ezt mondja Nachman: Inkább kölcsönözz egy zsidónak hiába, mint a nem-zsidónak. A 61b. lapon Raba és Rabina rabbik így beszéltetik az Urat: Én, aki egy elsõszülöttnek és nem elsõszülöttnek ondócsöppje között különbséget tettem, elõször is azt fogom büntetni, aki egy zsidónak nevére ad egy nem-zsidónak kölcsönt.
A 75b. lapon pedig arra figyelmeztetnek, hogy hárman vannak, akik kiáltanak és nem nyernek meghallgatást: aki tanuk nélkül ad pénzt kölcsön, aki. urat vesz maga fölé s aki fölött felesége uralkodik. Ki az, aki urat vesz maga fölé? Aki egy nem-zsidó nevére íratja pénzét.
Az eskü.
Minthogy a talmudzsidó a gojokat csak állatoknak tekinti, könnyen megérthetjük, hogy mekkora jelentõséget tulajdonítanak õk a keresztényekkel szemben letett eskünek. És, ha egyszer a Talmud a nemzsidók vagyonát és vérét a zsidók föltétlen tulajdonának jelenti ki, elképzelhetjük, hogy minõ komikusnak tûnik föl a talmudzsidó elõtt. mikor a goj az enyém-tied felõl kezd vele vitatkozni. A talmudzsidó tehát, mikor esküt tesz valamire, azzal a mentalitással teszi, hogy az úgyis semmis.
Az Aboda zara 28a. lapján szépen elmondatik, hogy Jochanan rabbi egy elõkelõ nemzsidó nõt hamis esküvel így csalt meg; "Esküszöm Izrael Istenére, hogy semmit el nem fogok árulni." A szívében azonban ezt mondotta: De az én népemnek el fogom mondani. És el is mondta minden zsidónak mindjárt másnap.
Az eskünek ezt a semmissé tételét elvileg megengedik a rabbik (Schulchan Aruch Jore d. n. 232. § 12. 14.), valahányszor a zsidót kényszerítik az esküvésre. No de hiszen a bíróság elõtt sokszor esküdniük kell a feleknek, tanuknak: hat akkor a talmudzsidó egyszerûen hamis esküt tesz. Ugyancsak a Schulchan Aruch (terített asztal) mondja az idézett helyen, hogy ha egy
király esküre kényszerít egy zsidót arra nézve, hogy vétkezett-e egy nemzsidó nõvel s halálra akarja õt ítélni, akkor az kényszerített eskü és lélekben semmisnek tekintendõ. - Ha egy fejedelem arra esketteti a zsidót, hogy nem megy ki az országából, a zsidó gondolja azt, hogy ma nem és tegye le az esküt, Ha pedig a fejedelem úgy szövegezi az esküt, hogy soha nem megy ki, akkor a zsidó gondolja azt, hogy ezen és ezen, föltétel alatt nem
és esküdjék meg. (Seel utesuvoth 25b.) A Schulchan Aruch világosan tanítja ugyanott, hogy mindez csak akkor érvényes, ha az istentelen goj nem veszi észre, hogy az ember az esküt áthágja. A rabbik egyébként egyhangúlag azt tanítják, hogy a titkos bûnök meg vannak engedve. csak arra kell vigyázni, hogy ki ne derüljenek. (Hagiga 16., Kiddusin 40., Majmonides Jad. ch. 4., 11., 31a., Mose. Mikk. seph. miz. gad. 132., Baba kamma 113.) Azonkívül a zsidó vallási könyvek is mind azt tanítják, hogy az engesztelõnapon a zsidónak minden bûnei, még a legsúlyosabbak is, megbocsáttatnak, tehát a hamis esküvések is. A restitutió (elégtétel) pedig a zsidó morálisban ismeretlen fogalom. (Midras tephill, a 15. zsoltárról 13b., Jalkut Simoni a zsoltárokról 94d., Jalk. chad. 121a., Kad. hakkod. 43d., Sepher Chas 4.) A zsidó tehát könnyen megesküszik, még ha egy kereszténynek meggyilkolásáról folyik is a per, mert hiszen a Talmud szerint csak egy barmot öltek le... De azt hisszük, untig elegendõ citálnunk a zsidók ünnepies engesztelõnapi imáját (Kol
Nidre), amely így szól: "Minden fogadalmam és kötelezettségeim, büntetéseim és esküim, amiket ettõl az engesztelõnaptól fogva a jövõig fogadni, esküdni, ígérni fogok, legyenek feloldva, elengedve, megsemmisítve, semmiseknek és hatálytalanoknak tekintve.
Fogadalmaink ne legyenek fogadalmak és esküink ne legyenek eskük". (Prágai Machsor II. 91a.) - De egyébként is, ha egy zsidó olyan esküt tett, ami neki rosszul esik, bármikor elmehet egy rabbihoz, sõt három közönséges emberhez is és azok feloldhatják esküje alól. (Sepher mizv. gad. 70a.) Egyébként a Talmud szerint a rabbik még magát az Úristent is abszolválni
szokták, amint késõbb olvasni fogjuk.A Jore Dea, a zsidó Corpus Juris 232. sz. 12. §-ban megvígasztalja a zsidót, hogy ne vegye a szívére, ha az Isten nevére eskették is meg: sõt,
ha fejedelem kötelezi is esküre, nem tartozik az igazat megmondani, hogyha abból egy hitsorsosának kára származnék.Lássunk egy szép históriát a Talmudból! "Egyszer, amint az öregek a kapu elõtt ültek, két fiú ment el elõttük; az egyik (köszönésképpen) befödte
elõttük a fejét, míg a másik kitakarta (tiszteletlenségbõl). Erre azt mondta Eliézer rabbi, hogy amelyik a fejét kitakarta, az egy kurvagyerek (mamser), Jehosa rabbi pedig azt mondta, menstruációban fogantatott (ben hannida). Akiba rabbi pedig azt mondta, hogy mamser és ben hannida. Erre így szóltak Akiba rabbihoz: Hogyan veheted a lelkedre, hogy kollégáidnak
ellentmondj? Most õ így felelt: Be is fogom nektek bizonyítani! Erre elment a fiú anyjához, aki zöldséges kofa volt a piacon és így szólt hozzá: "Leányom, ha te nekem valamit megmondasz, amit én kérdeni fogok tõled, akkor én téged beviszlek az örök életbe. - Erre az asszony így szólt: Esküdj meg nekem erre! - Ekkor Akiba rabbi
megesküdött az ajkaival, szívében azonban semmissé tette az esküt és kérdé az asszonytól: Hogy is történt az a te fiaddal? Erre az asszony így felelt: Mikor a menyegzõm volt, tisztátalan voltam s a férjem elkülönítette magát tõlem. Azonban hozzám jött a võfélyem s attól van a fiú. - Bebizonyosodott tehát, hogy a fiú mamser és ben hannida. Erre így szóltak az. öregek: Nagy Akiba rabbi, mert a rabbik tévedését is bebizonyítja! (Kalla 18b.) Ezek után ne csodálkozzunk azon, hogy a Károly körút egyik zsidó kávéházában egy közismert "tanú tõzsde" volt, ahonnan a megszorult fiskálisok bármely reggel föl tudtak csípni két hitsorsost, akik a bíróság elõtt mindent esküvel bizonyítottak.
Kútmérgezés. Szentséggyalázás.
Gaguin Róbert, a Franciák Története címû könyvének II. kötetében elbeszéli, hogy a zsidók Fülöp király alatt 1320-ban a pestises betegeknek pénzt adtak, hogy járják be egész Franciaországot és mérgezzék meg a kutakat. Narbonne tartomány Vitry városában fedezték föl ezt az akciót s a .szervezõ zsidókat és cinkostársaikat elégették.Stumphius Krónikájában olvassuk, hogy 1333-ban a Bodeni-tó melletti Kostnitzban III. Ulrich püspök alatt több zsidót ítéltek máglyára a kutak megmérgezése miatt.Naucler (vol. 2., generat. 45.) beszéli, hogy l345-ben Elszászban, Benafeldben a zsidók egy általános kútmérgezést kíséreltek meg s a
vizsgálat során azt is bevallották, hogy Németország valamennyi kútjának megmérgezését tervbe vették.
Aventini János (annal. lib. VII.) írja, hogy ugyanazon évben szent Cecília napján (nov. 22.) Augsburgban több zsidót égettek el kútmérgezés miatt, valamint Nördlingenben, Eszlingenben, Ulmban, Schwäbisch-Hallban és Svábország több helységében.XXI. János papa "De Leprosis" levele 1321-ben említi, hogy Anjou Fülöp gróf is jelentést tett neki arról, hogy a zsidók különféle eszközöket használnak föl arra, hogy a keresztényeknek ártsanak, többek között méregitalt készítenek nekik, amelyeknek receptjét egy Krisztusgyalázó irat mellett Bananiás zsidó házában találták meg.Gerson János, Naucler, Spina Alfonz és Sartorius írják, hogy 1290-ben egy keresztény nõ elszegényedvén, zsidónak adta zálogba gyermekét, aki csak úgy engedte ki a gyermeket, hogy a szerencsétlen nõ egy konzekrált ostyát
lopott neki, amit a zsidók meggyaláztak. A zsidó azután egy forró vizes fazékba dobta a szent ostyát, de egyszerre csak elkezdtek a gyerekei kiabálni, hogy az apjuk egy szép kis gyermeket akar a baltával a forró vízbe benyomni s nagy lármával kirohantak az utcára. A keresztények erre behatoltak a házba, majd értesítették a püspököt, aki nagy processzióval vitte vissza a szent ostyát a templomba.1305-ben Korneuburgban két zsidót ítéltek halálra a szent ostya
meggyalázása miatt. Egy Zerklinus nevû zsidó ugyanis egy buta napszámossal karácsonykor ellopatott egy szent ostyát; a napszámos megáldozott, de rögtön kiköpte a szentséget s elvitte a zsidónak, amiért 3 forintot és egy új ruhát kapott. A zsidó eldugta a szent ostyát és három éven keresztül mindennap meggyalázta egy Áron nevû zsidó társaságában. A napszámosnak
késõbb megõrjítõ lelkifurdalása támadt s följelentette a két zsidót. Így kerültek a máglyára.
Aventin történetíró, Ousorg Ulrik régensburgi kanonok, Schedel Maszl straubingi kaplán és még mások is beszélik, 1337-ben Bajorország Deggendorf városában a zsidók egy bukott leányt béreltek föl, aki gyermekeit elzálogosította náluk, hogy hozzon nekik egy konzekrált ostyát s akkor fizetség nélkül visszakapja gyermekeit. Mikor a szerencsétlen tíz szent ostyát összelopkodott, a zsidók éjjel összegyûltek s a szent, ostyákat hegyes árakkal szurkálták. De íme, mindenik szúrás után vércsöppek jelentek meg; de a zsidók ezzel nem törõdtek, hanem tövissel kezdték vakarni a szent ostyákat. De ekkor meg egy bájos kisded jelent meg. A zsidók azonban most sem tágítottak, hanem befûtöttek egy kemencébe, hogy a szent ostyákat
elégessék. Azonban azok a tûzben is épek maradtak s ismét megjelent a szép kisded alakja. Most kiszedtek a zsidók a szent ostyákat a tûzbõl s kalapácsokkal kezdték verni. Most harmadszor jelent meg a kisded. Erre a zsidók megijedtek, megtöltöttek egy zacskót
méreggel, beledobálták a szent ostyákat s a zacskót egy kútba eresztették. A mérgezett kút vizétõl sokan meghaltak. De a kút fölött éjjelente némelyek különös csillogást láttak, panaszos hangokat hallottak. A nyomozás megindult. Mikor kitudódott, hogy a zsidók mit tettek, megrohanták a zsidók lakásait, akik közül sokat leszúrtak, sokan pedig félelmükben maguk gyújtották fel a házukat s inkább családjukkal együtt bennégtek, semhogy a keresztények kezébe kerüljenek.1369-ben Brüsszelben egy Jonathan nevû gazdag zsidó egy Louvain János nevû kikeresztelkedett zsidónak 60 tallért adott, hogy neki egy konzekrált
ostyát lopjon. A szent ostyákat ott is összeszurkálták a zsidók és több kiváló történetíró könyve szerint vércseppek jelentek meg a szúrások helyén. (A mûvek idézését helyszûke miatt mellõznünk kell. Lásd Pawlikowsky: Der Talmud in der Theorie und in der Praxis, Regensburg 1866, 233 -240. lap.) Schlager írja "Wiener Skizzen" címû munkájában (2. sorozat 230. lap), hogy 1420-ban bécsi és enns-i templomokból négy szentostyát ellopattak,
összeszurkáltak, tûzbe dobtak és azt a keresztényt, akivel a lopást elkövettették, megölték.
Heinricus Speculum mag. Exempl 148. dist. X. Exempl. II. írja, hogy 1460-ban a boroszlói zsidók az elvetemült sekrestyéssel 30 ezüstért több szent ostyát lopattak ki a tabernákulumból és azokat undokul meggyaláztak.
Sartorius könyvében (77. lap) olvassuk, hogy 1477-ben Passauban egy gonosz keresztény a tabernákulumból lopott ki egy szent ostyát a zsidóknak, a bûntényt azonban fölfedezték s a zsidókat a tolvajjal együtt érdemük szerint megbüntették.
Naucl. I.-III. chron. és Bocerus János lib. 2. de origine et rubes gestis dueis Megapoleos írják, hogy 1492-ben a mecklenburgi Sternbergben egy elvetemült papot sikerült a zsidóknak megvesztegetni s tõle két szent ostyát megkaparintani. A papot és 30 zsidó bûntársát máglyára ítélték.Sartorius könyvében (67. lap) olvassuk, hogy a szászországi Halléban 1514-ben kivégzett Pfefferkorn nevû kikeresztelkedett zsidó beismerte, hogy három konzekrált ostyát ellopott, amelyek közül egyet összeszurkált, de abból vér serkedt ki, a másik kettõt pedig eladta a többi zsidóknak.Ugyancsak Sartorius könyvének 51. lapján olvassuk, hogy Brandenburgi Joákim hercegsége alatt egy gonosz keresztény ellopott egy szent ostyát s eladta a zsidóknak, akik azt meggyalázták.
Roverus Pontanus Rerum Memorabilium I. V., valarnint Lippomanus Alajos lengyelországi pápai követ (1556.) bizonyítják, hogy Zsigmond lengyel király alatt egy pacanow-i cselédleány a szent áldozásnál elsikkasztotta a szent ostyát s hazavitte zsidó gazdájának, aki elvitte a zsinagógába és a zsidókkal meggyalázta. Ez gaztett is kitudódott s valamennyien máglyára kerültek.